Protokoll (diplomácia)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

A diplomáciai protokoll a diplomáciai érintkezés szabályainak a 20. századra megszilárdult rendszere. A diplomáciai rangokra, a mentességekre és kiváltságokra vonatkozó szabályokon kívül általában nem a nemzetközi jog része, de az egyes államok kötelesek a saját protokoll-szabályaikat megkülönböztetés nélkül érvényesíteni a különböző idegen államok képviselőivel szemben.

A szó jelentései[szerkesztés]

A görög eredetű protokoll szó, eltekintve további értelmezéseitől, magában a diplomáciában is további két különböző értelemben használatos:

  • jegyzőkönyv, illetve jegyzőkönyv formájába foglalt nemzetközi okmány
  • az egyes államok külügyminisztériumának vagy más elnevezésű központi külügyi igazgatási szervének a diplomáciai protokoll körébe tartozó ügyek intézésével, valamint esetenként, szükség szerint, a diplomaták lakásügyeivel, a diplomata rendszámok kiadásával és egyéb személyes, de a hivataluk ellátásával kapcsolatos ügyeinek intézésével foglalkozó osztály, részleg, hivatal. E hivatal vezetőjét általában protokollfőnöknek (chef de protocole (franciául)) nevezik. Számos államban a külügyminisztérium feletti állami vezetők protokoll-ügyeinek intézésével külön hivatal, az „állami protokoll” foglalkozik.

A diplomáciai protokoll ágai[szerkesztés]

A diplomáciai protokoll azon szabályok összessége, amelyek a diplomatáknak a fogadó állam képviselőivel és egymással való érintkezésére vonatkoznak. Az e körbe tartozó legfontosabb kérdések:

  • a diplomaták rangsorolása;
  • a diplomaták hivatalos rendezvényeken történő elhelyezésének, ültetésének rendje;
  • a diplomatáknak az állami vezetőknél tett hivatalos látogatásainak rendje, különös tekintettel a megbízólevelek és a visszahívó levelek átadására;
  • a nemzetközi szerződések és egyéb megállapodások megkötésének, okmányok kiállításának alaki szabályok;
  • valamint sok más kisebb jelentőségű, és a illemtani protokoll, etikett köréhez is kapcsolódó téma, mint például a névjegyhasználat.

Forrás[szerkesztés]

  • Diplex: Hajdu, Gyula (szerk). Diplomáciai és nemzetközi jogi lexikon, Második, teljesen átdolgozott kiadás, Budapest: Akadémiai, 730-731. o. (1967)