Étel

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az étel általában fehérjéből, zsírokból, szénhidrátból, vitaminokból és ásványokból álló anyag, melyet az élő szervezet a létfenntartáshoz, a növekedéshez és a test energiával való ellátásához használ fel.[1][2] Az étel lehet növényi és állati eredetű, nyers és konyhatechnológiai eljárásokkal felolgozott.

Az ételek elsődleges forrása az emberiség történelmében hagyományosan a vadászat, halászat, a gyűjtögető életmód és a földművelés volt, a modern korban elsősorban a nagyüzemi élelmiszeripar szolgáltatja az ételek túlnyomó többségét.

Az élelemhez való jog az alapvető emberi jogok közé tartozik, melyet 1948-ban, az emberi jogok egyetemes nyilatkozatában rögzítettek.[3]

Élelemforrások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Növényi eredetű élelem

Az élelem nagy részét a növények és állatok alkotják. A világ minden táján az alapvető élelmiszerek közé tartoznak a gabonafélék; a kukorica, a búza és a rizs fajtái a világ gabonatermelésének 87%-át adják.[4] A növényi élelemforrások közé tartoznak még a különféle magvak (például a hüvelyes növények magvai, mint a borsó, a főzeléklencse vagy a szójabab és az olajos magvak, mint a napraforgómag), a gyümölcsök és zöldségfélék.[5] Egyes, biológiai besorolásuk szempontjából gyümölcsnek számító növényfélét felhasználásuk szempontjából zöldségnek is tekintenek, ilyen például a paradicsom, a sütőtök vagy a padlizsán.[6] Az állati eredetű élelmiszerek közé tartoznak a különféle húsok és húskészítmények, a tejtermékek, a különféle madarak tojásai, de ide sorolható a méhek által gyűjtött méz is. Az élelemforrások közé tartoznak továbbá az ehető gombák is.

Egyes gomba- és baktériumfajokat felhasználnak az ételek (és italok) fermentálására, így készül például a sör, a bor, a savanyú káposzta és a kovászos uborka. Ugyancsak baktériumok és gombák segítségével készítik a különféle joghurtokat, és a kenyérkészítéshez elengedhetetlen élesztőt. A cianobaktériumok egyes fajait vízkultúrákban tenyésztik táplálékkiegészítő és állati takarmány készítése céljából; ételek készítéséhez már az aztékok is felhasználták őket.[7] Az ételkészítés során felhasználnak még szervetlen anyagokat is, mint például a szódabikarbóna vagy a monokálium-tartarát.

Elkészítési módok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyers lóhúsból készült szasimi

A zöldség- és gyümölcsfélék, illetve egyes húsféleségek nyersen is fogyaszthatóak, a legtöbbször azonban az ételeket valamilyen formában feldolgozva fogyasztják. A legalapvetőbb feldolgozási forma lehet például a tisztítás, szeletelés és a fűszerezés. Egyes ételeket készíthetik főzéssel, hűtéssel, turmixolással, fermentálással, sütéssel és kombinálhatják más ételekkel. A háztartásokban az ételeket általában a konyhában készítik el. A feldolgozási eljárások egy része az íz fokozására vagy az esztétikai látvány javítására irányul. Az élelem elkészítési, feldolgozási eljárásai kultúránként változóak lehetnek.[8]

Egyes kultúrákban megszokott a nyers ételek fogyasztása, a japán konyhában ilyen ételek például a szusi egyes fajtái vagy a nyers hússzeletekből készülő különféle szasimik.

Élelmiszeripari feldolgozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csomagolt élelmiszerek

A legalapvetőbb, nem háztartásbeli feldolgozás jelentheti például a hentesnél vásárolt húst, a bonyolultabb eljárásokkal készülő csomagolt ételeket azonban az élelmiszeripari cégek gyárakban állítják elő.

A legkorábbi feldolgozási technikák közé tartozik a szárítás, a savanyítás, a sózás, a fermentálás, a fagyasztás, a pácolás és a füstölés.[9] Az ipari jellegű élelmiszerkészítés a 19. századi ipari forradalom idején jelent meg.[10] A nagyüzemi gyártás lehetővé tette a kiszolgáló személyzettel nem rendelkező tömegek számára az olcsó és kevésbé időigényes ételhez jutást.[11]

A 21. században az élelmiszeripart nemzetközi óriáscégek irányítják, amelyek széles körben ismert márkák tulajdonosai, de kisebb, helyi jellegű cégek is foglalkoznak élelmiszergyártással.[12] Az élelmiszeripar is felhasználja az elérhető legmodernebb technológiát, mely lehetővé teszi a biztonságosabb, gyorsabb és olcsóbb feldolgozást, csomagolást és szállítást.[11]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Food című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Food. Encyclopædia Britannica. (Hozzáférés: 2012. március 20.)
  2. Food. The American Heritage® Dictionary of the English Language via Free Online Dictionary. (Hozzáférés: 2012. március 20.)
  3. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata. ENSZ. (Hozzáférés: 2012. március 21.)
  4. ProdSTAT. FAOSTAT, 2008
  5. McGee, 9. fejezet
  6. McGee, 7. fejezet
  7. Habib, M. Ahsan B.; Parvin, Mashuda; Huntington, Tim C.; Hasan, Mohammad R.: A REVIEW ON CULTURE, PRODUCTION AND USE OF SPIRULINA AS FOOD FOR HUMANS AND FEEDS FOR DOMESTIC ANIMALS AND FISH. FOOD AND AGRICULTURE ORGANIZATION OF THE UNITED NATIONS, 2008. (Hozzáférés: 2011. november 20.)
  8. Mead, 11–19
  9. Aguilera, 1–3.
  10. Miguel, 3.
  11. ^ a b Jango-Cohen
  12. Hannaford

Felhasznált irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Aguilera, Jose Miguel, David W. Stanley. Microstructural Principles of Food Processing and Engineering.. Springer (1999). ISBN 0-8342-1256-0 
  • Hannaford, Steve: Oligopoly Watch: Top 20 world food companies, 2005. október 6. [2006. január 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. szeptember 23.)
  • Jango-Cohen, Judith. The History Of Food. Twenty-First Century Books (2005). ISBN 0-8225-2484-8 
  • McGee, Harold. On Food and Cooking: The Science and Lore of the Kitchen. New York: Simon and Schuster (2004). ISBN 0-684-80001-2 
  • Mead, Margaret. The Changing Significance of Food. In Carole Counihan and Penny Van Esterik (Ed.), Food and Culture: A Reader.. UK: Routledge (1997). ISBN 0-415-91710-7 

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]