Farkas Endre

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
boldogfai Farkas Endre
Boldogfai Farkas Endre István
Boldogfai Farkas Endre István
Született 1908. október 6.
Flag of Hungary (1915-1918; angels; 3-2 aspect ratio).svg Nova, Zala vármegye
Meghalt 1994. november 18. (86 évesen)
State flag of Venezuela (1954–2006).svg Caracas, Venezuela
Nemzetisége Flag of Hungary.svg magyar
Rendfokozata vezérkari őrnagy
Csatái II. világháború
Kitüntetései Magyar Érdemrend Lovagkeresztje (1940. október 22.),
Erdélyi Emlékérem (1941. június 18.),
Délvidéki Emlékérem (1941. december 6.)
Rokonai Lenz Klára, felesége
A Wikimédia Commons tartalmaz boldogfai Farkas Endre témájú médiaállományokat.

Boldogfai Farkas Endre István (Nova, Zala vármegye, 1908. október 6.Caracas, Venezuela, 1994. november 18.) magyar nemesi származású második világháborús katonatiszt, vezérkari őrnagy, a Magyar Érdemrend lovagkeresztjének tulajdonosa, kocsordosi földbirtokos, a Közellátási minisztérium országmozgósítási osztály vezetője, 24. gyaloghadosztály vezérkari főnöke 1944. július 16. és augusztus 21. között, szervezője volt a caracasi venezuelai Magyar Háznak és a caracasi magyar római Katolikus Mindszenty Egyházközösségnek, melynek egyháztanácsi világi tagja, a venezuelai MHKB (Magyar Harcosok Bajtársi Közössége) csoportjának az alapító tagja volt.

Családja és korai élete[szerkesztés]

Dr. boldogfai Farkas István sümegi főszolgabíróné persai Persay Erzsébet Julianna (1885-1913), Farkas Endre édesanyja.
Dr. boldogfai Farkas István (1875-1921) sümegi főszolgabíró és gyermekei: Margit, Endre és Gyula (ölében)
Boldogfai Farkas Endre (1908-1994) fiatal korában

A tekintélyes Zala vármegyei nemesi származású boldogfai Farkas család sarja. Apja, dr. boldogfai Farkas István (1875-1921), jogász,[1] a sümegi járás főszolgabírája, jegyző, és a veszprémi egyházmegyéhez tartozó, 33 községből álló sümegi járás felelős vezetője, és egyben elsőfokú rendőrbírája is, édesanyja, a Pest-Pilis-Solt vármegyei nemesi persai Persay családból való persai Persay Erzsébet Julianna (1885-1913); édesanyja révén a nemeskéri Kiss-, valamint az ősrégi tápióbicskei Bitskey család leszármazottja volt. Anyai nagyszülei persai Persay Gyula (1855-1924), gyógyszerész, novai birtokos, Zala vármegyei bizottsági tag, a "Nova és Vidéke Takarékpénztár Részvénytársaság" vezérigazgatója, és nemeskéri Kiss Erzsébet (1867-1888) voltak.[2] Farkas Endre apai nagyszülei, boldogfai Farkas Ferenc (1838-1908), Zala vármegye számvevője, pénzügyi számellenőre, Zala vármegyei bizottsági tag, a zalai gazdakör tagja, virilista, boldogfai valamint andráshidai földbirtokos, és a nemesnépi Marton család sarja, nemesnépi Marton Zsófia (1842-1900) úrnő voltak. Apai ági felmenői között a lovászi és szentmargithai Sümeghy-, a barkóczi Rosty-, a zalalövői Csapody-, az osztopáni Perneszy-, a meszléni Meszlényi-, a köznemesi zicsi és zajki Zichy-, valamint a köznemesi nádasdi Nádasdy családok találhatóak.[3] Farkas Endre édesanyjának az elsőfokú unokatestvére, nemeskéri Kiss István (1894-1967) altábornagy volt. Farkas Endre nővére, boldogfai Farkas Margit (1905-1990) úrnő, akinek a férje, forintosházi dr. Forintos György (1902-1958), jogász, az igazságügyi minisztérium osztályfőnöke volt; bátyja, boldogfai Farkas Gyula (1907-1938), főhadnagy, valamint öccse, boldogfai Farkas István Sándor (1918-1975), főhadnagy volt. Farkas Endre elsőfokú unokatestvére, Boldogfai Farkas Sándor (19071970), szobrász-, éremművész volt. Farkas Endre nagybátyja, vitéz boldogfai Farkas Sándor (18801946), császári és királyi ezredes, az Osztrák Császári Vaskorona-rend lovagja, Zala vármegye Vitézi Rend székkapitánya volt. Farkas Endre keresztszülei az anyai nagyapja, persai Persay Gyula (18551924), novai gyógyszerész, földbirtokos, és annak a második felesége, Kim Margit (18651956) asszonyság voltak. Farkas Endre és testvérei az apai nagyszüleit nem ismerték, anyai nagyanyja még 1888-ban született; Persay Gyula második neje, Kim Margit, aki tulajdonképpen a gyerekeknek a mostonhanagyanyja volt, a neveltetésükkel foglalkozott és igazi szeretettel gondoskodott róluk. Persay Gyuláné Kim Margitnak jutott a feladata, hogy mostohaleányát, Farkas Istvánné Persay Erzsébetet nevelje fel, de mostohaunokaiért is kellett gondoskodnia majd.

Endre alig 5 évesen vesztette el az édesanyját. Apja, hamarosan, a gyermekei anya nélküli helyzetet szeretve orvosolni, feleségül vette pósfai Horváth Johanna (1883-1919) kisasszonyt, akinek a leánytestvére, pósfai Horváth Irma, felesége volt Farkas Lajosnak, Farkas István főszolgabíró fivérének. Ügy kettő fivér két leány testvérrel voltak házasságban. Fiatal korában – a Magyarországi Tanácsköztársaság zűrzavaros idejében – egy nagy tömeg a sümegi lakásukba tört be. Kirabolták a családot és Endre édesapját, a helyi főszolgabírót, kegyetlenül elverték. Édesapjának a húga, boldogfai Farkas Zsófia (1884-1948 úrnő, Fangler Béla (1877-1952) nemzetgyűlési képviselő neje. Fangler Béla a Tanácsköztársaság elleni Alsólendvai ellenforradalom egyik vezetője volt, amely az első szervezkedés volt a kommunisták hatalomba kerülése után. A Tanácsköztársaság Farkas István főszolgabíró lemondott hivataláról és kedves barátjához, forintosházi dr. Forintos Géza földbirtokos mihályfai kúriájába költözött. Nem sokkal később, a második felesége, pósfai Horváth Johanna, is elhunyt 1919 májusában. Alig másfél évvel később, Farkas Endre apja megbetegedett és meghalt. Endre 13 évesen teljes árvaságra jutott és az anyai nagyapjánál Persay Gyulánál nevelkedett, aki egyben a gyámja lett a két fiútestvérnek és a leánytestvérének. Anyai nagyapja, Persay Gyula, gyógyszerész volt, 1886-ban megalapította az "Őrangyal" nevű gyógyszertárt Nován, egyben a "Nova és Vidéke Takarékpénztár Részvénytársaságnak" a vezérigazgatója volt, és emellett 1000 holdas földbirtokkal rendelkezett.

Bátyjával, Farkas Gyulával, együtt a sümegi alreáliskolába járt, majd a III-IV osztályt a kőszegi magyar királyi alreáliskolai nevelőintézetben végezte 1922-ben. Ezután kaptak ösztöndíjat a budapesti Bocskai István magyar királyi reáliskolái nevelőintézetben. A tanítási szüneteken vonatoztak Novára anyai nagyszüleit meglátogatni; ekkor mindig átszálltak Zalaegerszegen, ahol töltöttek egy napot apai nagynénjüknél, Fangler Béláné boldogfai Farkas Zsófia (1884-1948) asszonynál, aki hosszú éveken keresztül a helyi egerszegi katolikus nőegyletnek az elnöke volt és az akkori zalaegerszegi plébánossal Pehm Józseffel szorgalmasan dolgozott együtt. Ilykor, Mindszenty mindig kérte az asszonyt, hogy látogatóba hozza magához a néhai főszolgabíró árva gyerekeit, hiszen tudni akarta, hogy vannak, hogy fejlődnek.

A korai katonai pályafutása[szerkesztés]

1926. június 24-én, a Bocskai István magyar királyi reáliskolái nevelőintézetben érettségizett le Budapesten. A Ludovika Akadémián négy féléves képzését 1930. augusztus 18-án, 22 évesen fejezte be tüzérhadnagyként az I. Ferenc József 100. születésnapjának alkalmából. 1930. augusztus 18-án Kecskemétre osztályhoz beosztották. 1932. október 1-jén, az aknavető ütegtől az osztály parancsnok törzséhez helyezték át. Ismeretségi körének köszönhetően, 1932 végén Gömbös Gyula honvédelmi miniszterrel találkozott egy magánlakásban szervezett összejövetelen, amelyen náciellenes elhatározásokat és elméleteket osztottak meg egymással, teljes egyetértésben (Farkas Endre akkori náciellenes állása tovább is tartott még Szálasi Ferenc rövid kormányzása alatt). Farkas Endre ekkor már egészen fiatal korában veszélyesnek és természetellenesnek tartotta a nemzetiszocializmust, mivel őt leginkább monarchista (legitimista) elvek alapján nevelték fel; édesapja unokatestvérének, Udvardy Jenőné boldogfai Farkas Margitnak, valamint második unokatestvérének, boldogfai dr. Farkas Tibornak, nagynénjének, Fangler Béláné boldogfai Farkas Zsófiának a legitimista befolyása erősnek bizonyult az árva Endrén. 1933. október 2-ától 1934. április 30-áig a budapesti tüzér tiszti lovagló tanfolyamba hallgatóul vezényeltetett. 1933. november 1-jén főhadnaggyá nevezték ki. 1934. október 1-jén a 2. üteg I. szakaszhoz fog. tiszti helyre helyezték át. A magyar királyi „Losonczy István” V. Honvéd tüzérosztálytól a budapesti szab. ismertető tanfolyamba való egyidejű tartós vezénylése mellett, a magyar királyi „Mária Terézia” 1. Honvéd gyalogezred állományba helyezték át. 1937. május 1-jén a magyar királyi V. Hadtest vezérkari parancsnoksághoz Szegedre vezényelték, majd 1937. november 1-jén állományba helyezték át Szegeden, és az anyagi alosztály vezetőül osztatták be. 1938. január 21-én a katonai gépjárművezetői vizsgát sikerrel letette.[4] 1939 május 1-jén vezérkari századosnak nevezték ki főhadnagyból a vezérkari szolgálatot teljesítő tisztek csoportjába való egyidejű áthelyezés mellett.

A második világháború alatt[szerkesztés]

1939. május 1-től kezdve László Dezső v.k. ezredes anyagi alosztályának a vezetője lett. Rövid idő után, Mindszenty József, aki akkoriban Újudvarban tartózkodott, Farkas Endréhez fordult segítségért. Endre gyermekkora óta ismerte Mindszentyt, mivel nagynénje, Fanglerné boldogfai Farkas Zsófia (1884-1948), hosszú éveken keresztül volt elnöke a helyi katolikus nőegyletnek és az akkori zalaegerszegi plébánossal Pehm Józseffel dolgozott – és a bíboros kérésére a város élelmiszer hiányát megoldotta. 1939. július 26-án, a Felvidék visszacsatolásával kialakult különleges helyzetben kiváló és eredményes teljesítményéért honvéd vezérkarfőnöki elismerésben részesült. 1940. május 1-jén az 1. vezérkarfőnöki osztályhoz osztották be Szegedről Budapestre. A második bécsi döntés (1940. augusztus 30.) után szervezte az élelmiszer ellátását, és katonai közigazgatását a területeknek. 1940. október 22-én a kormányzó Észak-Erdélynek a „magyar Szentkoronához” történt visszacsatolása alkalmából a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét adományozta neki.[5] Fontos tevékenysége, szolgálata miatt, 1941. június 18-án vehette át Horthy Miklós kormányzótól az Erdélyi Emlékérmet, Kelet-Magyarország és Erdély egy részének 1940. október 1-i felszabadulásának emlékére.[6] 1941. március 30-án, amikor Jugoszlávia náci megszállása zajlott, vezérkari századosként vezette a jegyzőkönyvet Horthy, Teleki Pál és Werth Henrik közötti tárgyaláson. Zalaegerszegre több ízben hívták meg előadást tartani: 1941. márciusában boldogfai Farkas Endre vezérkari százados "A mai háború időszerű kérdései magyar szemmel" címen tartott előadást a Zalaegerszegi Kaszinóban.[7]

Boldogfai Farkas Endre feleségével, Lenz Klárával

Werth Henrik tábornok felmentése után, Szombathelyi Ferenc vezérezredest nevezték ki a helyébe. Farkas Endre a visszacsatolt délvidéki területek az élelmiszer ellátásának a tervezéséhez sikeresen járult hozzá. Ezért 1941. december 6-án részére, a Délvidéki Emlékérmet adományozta a Kormányzó. A budapesti súlyos élelmiszerhiány idején az 1. vezérkarfőnöki osztálytól a Legfelsőbb Honvédelmi Tanács vezértitkárságához 1942. február 1-én helyezték át Budapestre a magyar királyi Közellátási minisztérium országmozgósítási osztály vezetőjéül. Az ott dolgozó polgári tisztviselők közreműködésével búzát, burgonyát, tojást és egyéb alapvető élelmiszert biztosított a fővárosnak, hogy az élelmiszerhiány megszűnjön.[8]

A háború végén, 1944. június 30-án, a magyar királyi gyalogság vezérkari őrnagya lett 36 évesen. 1944. június 8-án kiküldték Lajtos Árpád leváltására a 24. gyalog hadosztályba, új vezérkari főnökként. A Kárpátok előterében zajló szovjet ellen a támadás után a visszavonulást rendelte el. Farkas Endre augusztus 21-ig a vezérkari főnök volt a 24. gyaloghadosztályban.[9] Augusztus 25-én megérkezett Kolozsvárra, ahol Dálnoki Veress Lajos várta őt az új 2. magyar hadsereg élén. A katonákat a 24. osztályból más hadosztályokba küldte, és sokan csatlakoztak a 2. magyar hadsereghez. Tudtával, hogy Horthy Miklósnak le kell mondania a hivataláról, Dálnoki Veress Farkas Endrét küldte Tiszadob térségébe egy jó és tartós védőállás-rendszer előkészítésére a Tisza keleti oldalán. 1944. október 15-étől Farkas Endre állandó beosztás nélkül maradt; amikor október 16-án Szálasi Ferenc lett az új államfő és minden katonatisztnek azonnal fel kellett esküdnie Szálasira, ezt Farkas Endre és még jó néhány katonatiszt nem tette meg. A kormányzó lemondása miatt pedig már nem volt tényleges katona és nem volt állandó hadi beosztása sem. Október 15. délutánján Farkas Endre az alárendelt katonai személyzettel a kocsordosi földbirtokára utazott el. Ott elbúcsúzott az ottani neki dolgozó személyzetnek kijelentvén, hogy a háborút biztosan elvesztették már, és neki muszáj útnak indulni családjával együtt és többet nem térhet vissza. Onnan Debrecenbe utazott, ahol felesége, és a Lenz család többi tagja talált menedéket a vidéki kastélyukban. Odaérkezése után Farkas Endre jelentette ki, hogy a családjának muszáj azonnal elhagyni az országot, és ha másnap, október 16.-án, indulnak el, biztosan időben tudják átkelni a Tiszán és a Dunán az oroszok megérkezése előtt. A Lenz család útnak indult gépkocsival Győr felé, és onnan Ausztriába; ekkor Farkas Endre még maradt az országban.

Shvoy Kálmán vegyesdandáron keresztül, október végén bekapcsolódott a Magyar Front tevékenységébe, a Nagy Jenő vezérkari ezredes katonai felkelés szervezésébe, hiszen szimpatizált a vezetői elveivel. Amikor november 22-én a nyilasok letartóztatták a felkelés vezetőit egy budapesti lakásban, a letartóztatást és kivégzést – késése miatt – egyedül ő kerülte el, ugyanis amint észrevette az utcán, hogy fegyveres nyilasok törtek be a lakásba, azonnal elmenekült onnan.

Menekülése és élete Venezuelában[szerkesztés]

Farkas Endre – kapcsolatainak köszönhetően – a családját Ausztriába küldte, majd ő is Salzburgba menekült egy katonai különvonaton, amely 1945. március 17.-én reggel 7 és 8 óra között érkezett Csákánydoroszlóra. 1945. Március 20.-án már Salzburgba érkezett a vonat, és egy sörgyáz mellett állómásozták. Hamarosan ezt követően amerikai fogságba esett, és a mühldorfi fogolytáborba került. Az amerikai katonáknak dolgozott egy német vezérkari ezredes, aki Friedrich Paulus közeli tisztje volt. Mivel felismerte Farkas Endrét (hivatalos találkozókon vettek részt együtt amikor Paulus tábornok Budapestre utazott), félrehívta az irodájába, és annak ellenére, hogy ellenségek voltak a háború alatt, megszervezte a menekülését. Endre 1945. május 24.-én civil ruhában elhagyta a fogolytábort. Sikeres szökése után Svájcban találkozott apósával, Lenz Józseffel. A Lenz család már több hónapja tartozkodott Svájcban, ahonnan számos "szeretetcsomagot" és egyéb küldeményeket küldtek Magyarországra, az ottani rokonainak és barátainak segítségére. Farkas Endre egyik régi jó barátja, valamint nagy tisztelője volt gróf széki Teleki Jánosnak (18931946), egykori országgyűlési képviselőnek, akinek Lenz József segített az emigráció során a svájci bejutásával. Farkas Endre az egész családjával 1946. szeptember 20-án elindult az M.S. Bolivia nevű hajóval a svédországi Göteborgból, majd október 6.-án megérkeztek a venezuelai La Guaira kikötőbe. Venezuelában eleinte kereskedelmi vonalon, majd a venezuelai Közmunkaügyi Minisztérium műszaki tisztviselőjeként dolgozott.

Farkas Endre a venezuelai magyar házban, Caracasban az 1960-as években, mellette fia Farkas Ákos (1944-).

Szorgalmas munkájával hozzájárult a venezuelai magyar közösség megalapításához. 1954-ben indítványt tett, amellyel javasolta a venezuelai magyar „Mindszenty római katolikus egyházközösség” megalapítását, amelynek az egyik alapító tagja is lett. Hosszú éveken át tagja volt a venezuelai magyar római katolikus világi egyházi tanácsnak.[10] 1975-ben meghívta látogatóba Venezuelába Mindszenty József hercegrimást, akit már gyerekkora óta ismert Zala vármegyéből; az ottani tartózkodását segített szervezni, valamint az igen rövid látogatását Kolumbiába, Bogotába, ahol felesége, Lenz Klára élt családjával együtt. Farkas Endre révén felesége Lenz Klára, és apósa, Lenz József, a két világháború közti korszakban Mindszentyt ismerték Budapesten, és onnantól fogva közeli kapcsolat alakult ki a Lenz családdal.

Úgyszintén alapító tagja volt a venezuelai MHBK-nak, és többször írt cikkeket a dél-amerikai magyar nyelvű Caribi Újságban, valamint több nyilvános beszédet tartott a magyarságról, és a venezuelai magyar kolónia helyzetéről.[11] Negyven éven keresztül aktív szerepet játszott a venezuelai magyar kolóniában, és minden venezuelai magyar előtt ismert és tisztelt alak volt, akit közvetítőnek, kibékítőnek tekintettek. Nagy mennyiségű könyvet hozatott Magyarországról; a magyar középkori és kora újkori történelem érdekelte, azonban a két világháború politikai eseményeiről sokat olvasott, gyakran írt és vélekedett a témáról, gondolatok, amelyek az emlékirataiban öröklödtek meg; Otto von Bismarck elveit a nemzetről példakép állította. Habsburg Ottót mélyen tisztelte; ugyanakkor Farkas Endre unokatestvérének, udvardi és básthi dr. Udvardy Jenőné boldogfai Farkas Margit (1888-1972) úrnőnek a royalista befolyása révén legitimista elképzelései voltak. Élete végéig sajnálta az ország és a magyar nemzet, valamint Horthy sorsát.

1988-ban egészsége romlott egy házi baleset után, egy elesés után, és az "Aconcagua" idősek otthonába került, hiszen az orvos szerint már nem volt tanácsos, hogy egyedül lakjon. Továbbra is járt a magyar kulturális házba, ismerőseivel találkozott, bár az 1990-es évek elején már meglehetősen gyengült az egészsége. Endre 1994. november 18-án halt meg Caracasban és a Cementerio del Este-ben (Keleti temetőben) temették el. Élete végére folyékonyan beszélt magyarul, spanyolul, angolul és németül.

Házassága és leszármazottjai[szerkesztés]

1942. május 21-én a budapesti Városmajori plébániatemplomban feleségül vette a jómódú katolikus nagypolgári Lenz családból származó Lenz Klárát (*Budapest, 1924. június 30. –†Madrid, 2013. február 16.),[12] Lenz József (18971965) kereskedelmi tanácsos, nagykereskedő, nyékládházai földbirtokos és Topits Klára (19011993) lányát. Lenz Klára apai nagyszülei Lenz Gyula (1838-1910), a "Lenz Testvérek" déligyümölcs és fűszer kereskedő cég társtzulajdonos,a bérház-tulajdonos és Gömöry Anna Mária Etelka (18741946), kereskedőasszony, bérház-tulajdonos voltak; anyai nagyszülei Topits Alajos József (18551926), a „Topits József fia” nevű Első Magyar gőztésztagyár tulajdonosa, a Ferenc József-rend lovagja, az Országos Ipar Tanács tagja, és Eckstein Franciska Ottília (18701945) voltak. Farkas Endre és Lenz Klára házasságe révén a vőlegény tulajdonosa lett a Tisza partján fekvő 1 576 kataszteri holdas Kocsordos földbirtok és a kis kúriának, amely Tiszadob mellett, Szabolcs vármegyében helyezkedett el (Tiszadobhoz 1 154, Kesznyétenhez 422 kataszteri hold tartozott). A kocsordosi uradalom mellett, Farkas Endre és Lenz Klára egy 35 kataszteri holdas vámospércsi, valamint 459 kataszteri holdas újlétai földet birtokoltak. Összesen 2 070 kataszteri holdja volt a házaspárnak négy településen. Házasságukból 3 gyermek született:

Származása[szerkesztés]

boldogfai Farkas Endre családfája
boldogfai Farkas Endre István
(Nova, 1908. október 6.Caracas, 1994. november 18.)
vezérkari őrnagy, kocsordosi földbirtokos
Apja:
boldogfai dr. Farkas István Imre
(Boldogfa, 1875. július 11.
Budapest, 1921. január 6.)

jogász, a Sümegi járás főszolgabírája, Zala vármegye törvényhatósági bizottsági tag,
a Sümegvidéki Gazdakör alapítója, a II. osztályú Polgári Hadi Érdemkereszt tulajdonosa

Apai nagyapja:
boldogfai Farkas Ferenc
(Boldogfa, 1838. szeptember 15.
Zalaegerszeg, 1908. január 20.)

Zala vármegye számvevője, pénzügyi számellenőre,
Zala vármegyei bizottsági tag, a zalamegyei gazdakör alapítótagja,
a "Zalamegyei Gazdasági egyesület" tagja, az andráshidai önkéntes tűzoltó egylet tagja, a Zalamegyei megyeházai könyvtár őrzője, andráshidai földbirtokos

Apai nagyapai dédapja:
boldogfai Farkas Ferenc
(Boldogfa, 1779. május 16. -
Boldogfa, 1844. április 16.)

jogász, Zala vármegyei táblabíró, boldogfai földbirtokos
(Szülei: boldogfai Farkas János Zala vm.-i főjegyző, Zala vm.-i Ítélőszék elnöke, táblabíró, földbirtokos, és lovászi és szentmargitai Sümeghy Judit)

Apai nagyapai dédanyja:
Joó Borbála
(Perenye, 1817. február 1. - Boldogfa, 1881. március 16.)
(Szülei: Joó János és Lintner Helén)
Apai nagyanyja:
nemesnépi Marton Zsófia
(Nemesnép, 1842. augusztus 18.
Andráshida, 1900. április 19.)
földbirtokos asszony
Apai nagyanyai dédapja:
nemesnépi Marton József
(Andráshida, 1797. április 5.
Andráshida, 1858. június 16.)
jogász, zalai táblabíró, alszolgabíró, esküdt, andráshidai földbirtokos[14]
(Szülei: nemesnépi Marton György alszolgabíró, táblabíró földbirtokos, és nemes Patay Rozália)
Apai nagyanyai dédanyja:
verbói Szluha Rózália
(Szentgyörgyvölgy, 1816. február 22. -
Andráshida, 1883. július 9.)
(Szülei: verbói Szluha János seborvos és nemes Kováts Zsuzsanna)
Anyja:
persai Persay Erzsébet Julianna
(Nemesvid, 1885. július 26.
Sümeg, 1913. április 23.),
a "Tulipán-Szövetség Magyar Védőegyesület" novai fiókjának a választmányi tagja
Anyai nagyapja:
persai Persay Gyula
(Áporka, 1855. március 14.
Nova, 1924. november 24.)
novai gyógyszerész, Zala vármegyei bizottsági tag, novai földbirtokos, a "Nova és Vidéke Takarékpénztár Részvénytársaság" vezérigazgatója,
a Függetlenségi és 48-as (Justh) Párt novai vezetője, a "Tulipán-Szövetség Magyar Védőegyesület" novai fióknak a társelnöke[15][16]
Anyai nagyapai dédapja:
persai Persay János István
(Abony, 1813. december 16.
Áporka, 1870. március 2.)
áporkai földbirtokos
(Szülei: persai Persay Sándor abonyi uradalmi ispán és brezányi Brezányi Zsuzsanna)
Anyai nagyapai dédanyja:
tornóczi Szalay Terézia
(Örkény, 1818. január 21.
Áporka, 1857. január 23.)
(Szülei: tornóczi Szalay József örkényi uradalmi ispán és nemes Takáts Abigail)
Anyai nagyanyja:
nemeskéri Kiss Erzsébet Mária Klementina Alojzia
(Marcali, 1867. március 14.
Nemesvid, 1888. március 1.)[15]
Anyai nagyanyai dédapja:
nemeskéri Kiss István
(Marcali, 1833. augusztus 1. -
Nemesvid, 1884. február 29.)
gyógyszerész, marcali és nemesvidi gyógyszertár tulajdonos[15]
(Szülei: nemeskéri Kiss Gábor marcali gyógyszerész és duliczi Duliczky Franciska)
Anyai nagyanyai dédanyja:
nemes Schandl Alojzia Johanna
(Győr, 1837. május 11. -†?)
(Szülei: nemes Schandl János győri városi képviselő, földbirtokos, kereskedő, és felsőeőri Lakner Alojzia)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Zala megye archontológiája 1338-2000 Szerkesztő: Molnár András Zalaegerszeg, 2000. Zalai Gyűjtemény, 50.(346. o.)
  2. Szluha Márton: Vas vármegye nemes családjai I. kötet. Arcanum, 2011.
  3. Boldogfai Farkas Ákos András. A boldogfai Farkas család. (In: Szerk: Gudenus János József. Nobilitas 2017. XIII. Évfolyam. Budapest. 56. o.)
  4. ZML. XIII. 10. Farkas család iratai. 10. doboz 1939-1944 2. pallium 1 6.Katonai anyakönyvi lap (7 oldal) Boldogfai Farkas Endrének
  5. ZML. XIII. 10. Farkas család iratai. 10. doboz 1939-1944 2. pallium 1 6.Katonai anyakönyvi lap (7 oldal) Boldogfai Farkas Endrének
  6. ZML. XIII. 10. Farkas család iratai. 10. doboz 1939-1944 2. pallium 1 6.Katonai anyakönyvi lap (7 oldal) Boldogfai Farkas Endrének
  7. Zalamegyei Ujság, 1941. január-március (24. évfolyam, 1-73. szám)1941-02-26 / 47. szám
  8. ZML. XIII. 10. Farkas család iratai. 10. doboz 1939-1944 2. pallium 1 6.Katonai anyakönyvi lap (7 oldal) Boldogfai Farkas Endrének
  9. Bene János: Huszonnégyes honvéd ek a Kárpátokban. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 42. Nyíregyháza
  10. ZML. XIII. 10. Farkas család iratai. 10. doboz 1954-1994 5. A Venezuelai magyar közösséggel kapcsolatos iratok (1954-1994) 66 oldal (Farkas Endre beszédei, katolikus egyház közösség iratai, Mindszenty bíboros 1975. évi caracasi látogatásának programja)
  11. ZML. XIII. 10. Farkas család iratai. 10. doboz 1954-1994 5. A Venezuelai magyar közösséggel kapcsolatos iratok (1954-1994) 66 oldal (Farkas Endre beszédei, katolikus egyház közösség iratai, Mindszenty bíboros 1975. évi caracasi látogatásának programja)
  12. familysearch.org Farkas Endre és Lenz Klára polgári házassága. 1942. május 20. Bp XII. ker.
  13. familysearch.org Farkas Botond halotti bejegyzése
  14. Szluha Márton (2012) Vas vármegye nemes családjai II kötet. Heraldika kiadó. 653. o.
  15. a b c Szluha Márton (2011) Vas vármegye nemes családjai I kötet. Heraldika kiadó. 749. o.
  16. Magyar Paizs, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)1914-02-12 / 7. szám

Forrás[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]