Érdemkereszt (Ausztria–Magyarország)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Érdemkereszt
Érdemkereszt fokozatai
Érdemkereszt fokozatai
Adományozza A Habsburg Birodalom, majd az Osztrák–Magyar Monarchia
Típus többfokozatú kitüntetés
Indoklás Katonai és polgári érdemekért
Státusz jelenleg nem adományozható
Statisztikák
Alapítás dátuma 1849. december 2.

Az Érdemkeresztet I. Ferenc József császár alapította 1849. december 2-án a kiváló érdemek jutalmazására az alacsonyabb polgári és tiszti állomány részére. A magasabb udvari körök és családtagjai, valamint a főtiszti kar számára pedig a Ferenc József-rendet.

Az Érdemkeresztet négy fokozatba sorolva alapították eredetileg; Koronás Arany Érdemkereszt és Arany Érdemkereszt, illetve a Koronás Ezüst Érdemkereszt és Ezüst Érdemkereszt. Az első adományozásra 1850. február 16-án került sor. A kitüntetést olyan katonai és polgári személyeknek lehet adományozni, akik tanúbizonyságot tettek feltétlen hűségükről az uralkodó iránt, illetve részt vettek az 1848–49-es mozgalmak leverésében. Az adományozottak száma meghaladta a 100 000 főt.

A kitüntetés szalagja az alapításkor egységesen középpiros színű háromszögletű mellszalag volt. A kitüntetés arany fokozatai valóban 16-18 karátos (666-750) finomságú aranyból, fehér és vörös zománcozással készültek. Ezüst fokozatait vörös zománcozással 800 ‰ finomságú ezüstből készítették. Az első módosítás és kiegészítés 1914. szeptember 20-án történt, amikor bevezették a hadiszalagos adományozást.

1916. április 1-jén IV. Károly további két fokozattal bővítette ki a kitüntetést. Megalapítva a Koronás Vas Érdemkeresztet és a Vas Érdemkeresztet. A rozsdamentes vasból készült kitüntetéseket 1916. május 11-én adományozták első alkalommal. 1916. december 13-án kelt módosító rendelettel lehetővé vált a "hadiszalagon, kardokkal" elnevezésű adományozás. A szalagon elhelyezett két, keresztbe fektetett aranyozott kard a harci cselekmények során véghezvitt hősies magatartásról tanúskodik. 1917. szeptember 26-án engedélyezésre került. hogy a Vas Érdemkereszt minden olyan személy megkaphatta, aki 1867-ben önkéntes katonai szolgálatba lépett. Az 1918. augusztus 1-én kelt rendelet alapján ez az 1865-ben és 1866-ban katonai szolgálatba lépett önkéntesekre is vonatkozott. A Osztrák–Magyar felbomlásával a kitüntetés adományozása megszűnt, de Magyarországon továbbra is engedélyezték viselésüket egészen 1945 áprilisáig.

Leírása[szerkesztés]

A kitüntetés keresztje 6 mm átmérőjű, erősen ívelt szárú arany vagy aranyozott bronz kereszt. A szárakat áttetsző piros zománccal díszítettek. A szárakat 22 mm átmérőjű díszített lapka fogja össze. Szélén 1 mm széles, kiemelt gyűrű látható, majd 3 mm széles, lapos, fehérzománcos gyűrű VIRIBUS UNITIS körirattal, a betűk között ovális díszekkel. A felső szélén stilizált kézfogás látható. A 12 mm átmérőjű, 1 mm széles, kiemelt gyűrűvel határolt, fehérzománcos középrészben kiemelve, FJ monogram. A felső szár élére, két keresztbe futó, 2 mm széles szalag fekszik fel. Ezekhez kapcsolódik a kereszt, csuklósan, csapszeg segítségével a 15 mm széles, 20 mm magas császári koronához. A korona áttört, benne piros zománcdíszes betéttel. Tetején kereszttel díszített gömb, amely az oldalt fűzhető szalagtartó gyűrűt fogadja be.

Hátlapján 12 mm átmérőjű fehérzománcos lapkán az 1849 évszám olvasható. A lapka határoló vonaláig tart a szárak piros zománcdíszítése, így a szárakat összefogó középrész négy cikkre oszlik, rajta gyűrűfarkú pontozásos díszítéssel. A korona és a tartószalagja az előlappal megegyező képet mutat.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]