Magyar Harcosok Bajtársi Közössége

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Magyar Harcosok Bajtársi Közössége
Mottó Istennel Hazáért
Alapítva 1949. január 1., Klagenfurt
Székhely Absam (1955-ig), München (1955-től)
Vezető Zákó András (1949-1968)

A Magyar Harcosok Bajtársi Közössége (MHBK) jobboldali, katonai jelleggel felépített magyar emigráns szervezet, amelynek első parancsnoka 1968-ban bekövetkezett haláláig Zákó András vezérőrnagy volt. A szervezet a kezdetektől kapcsolatban állt Horthy Miklóssal, és bírta a volt kormányzó és József főherceg tábornagy támogatását.[1] A kapcsolat Horthy Portugáliába távozása után lazult.

Az ausztriai Klagenfurtban hivatalosan 1949. január 1-én[2] megalakult szervezet Hadak Útján címmel havilapot is kiadott. Központja 1955-ig az ausztriai Absamban volt, majd az osztrák államszerződés életbe lépése miatt átköltözött Münchenbe. De Ausztriában továbbra is fenntartottak támaszpontot. Zákó halálát követően tevékenységük intenzitása és jellege jelentősen visszaesett illetve megváltozott.

A szervezet lényegesen átalakult formában, szervezettséggel és feladatkörrel jelenleg is működik.

Bár Zákó Andrást Szálasi léptette elő tábornokká, és Kisbarnaki Farkas Ferenc vezérezredeshez hasonlóan – akit mint rangidőst az emigráció vezetőjének tekintettek – ő is felesküdött Szálasira, de szervezete inkább horthysta katonatiszteket igyekezett toborozni, mint kifejezetten nyilasokat. Ennek ellenére a magyar kommunista hatóságok a szervezetet teljes egészében fasiszta szervezetnek tekintették és minősítették. (Ez az értékelés nem állt nagyon messze a korabeli amerikai hivatalostól, ugyanakkor az amerikaiak nem gátolták a szervezet működését.[3])

A II. világháború után a nyilasok több kisebb emigráns szervezetbe tömörültek, és csak 1949 után csatlakoztak Zákóékhoz. Kisebb részük pedig a Henney Árpád altábornagy vezette Hungarista Mozgalomban maradt. De ez a korábbi, nyilas csoportok közötti viszályok ellenére nem vált akadályává a két szervezet szoros együttműködésének. (A nyilas csoportok nagyobb szervezetben való feloldódása elejét vette a napi torzsalkodásoknak.)

A francia zónában kisbarnaki Farkas Ferenc és Zákó, vitéz Adonyi-Naredy Ferenc vk. alezredes pedig az angol zónában, Karinthiában szervezte a katonai emigrációt. 1947-ben alakult meg a Honvéd Bajtársak Közössége, amely 1948. október 23-án Zákó javaslatára vette fel a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége nevet.

A személyi állomány zöme eredetileg a Zákó parancsnoksága alatt amerikai fogságba esett alakulat volt, amelyet korábban az ausztriai Absamban német hadifoglyok őrzésére foglalkoztattak. Továbbá a háború végén más nyugatra visszaszorul, visszavont egység állománya. Ehhez csatlakoztak a Magyarországról különböző időkben disszidált katonák. A volt csendőrök külön emigráns szervezetbe, a Magyar Királyi Csendőr Bajtársi Közösségbe (MKCsBK) tömörültek.

A Magyarországon illegalitásban élő tagok főként Zákó korábbi, nyilas uralom alatti beosztásában, a VKF 2.[4] vezetőjeként létrehozott szervezetének, a náci Werwolf mintájára megszervezett Kopjás mozgalom csoportjait[5] alkották.[6] A Kopjás csoportokat eredetileg az előretörő szovjet hadsereg hátában szabotázs és egyéb diverzáns akciók végrehajtására hozták létre. Az 1945 utáni magyar állambiztonsági szervek szerint a világháború végéig 10 647 fő kapott a Kopjás-mozgalom központjaiban kiképzést. Ebből 259 fő tiszt, 618 fő tiszthelyettes és tisztes volt.[7] Zákó reaktiválásukra 1946 januárjában illegálisan hazatért, és tizenöt hónapot töltött Magyarországon.

Ezt egészítették ki a külföldről visszadobott vagy Magyarországon toborzott volt katonák.

A szervezet Ausztrián és Németországon kívül folyamatosan bővült a különféle emigrációs célországokban létrehozott helyi szervezetekkel. Nyugat-Európában és Dél-Amerikában is.

Az MHBK-nak 1950 elején világszerte már 22 országban mintegy 30 területi szervezete működött tízezer taggal, de ezek többsége nem vett részt a magyarországi akciókban. A szervezet területi elv szerint főcsoportokra és csoportokra tagozódott.

A világháború alatti mintegy 35 ezer főnyi aktív horthysta tisztikarból körülbelül 27-28 ezer fő távozott Magyarországról, s ezek zöme idővel az MHBK tagja lett.

A szervezet tevékenysége[szerkesztés]

Az MHBK fedőtevékenysége az emigrációba szorult főleg horthysta magyar katonatisztek, katonák anyagi, beilleszkedési segítése, az emigráció összefogása volt.

Valójában katonai rendben felépített szervezet volt, amely amerikai támogatással hírszerző és diverzáns tevékenységet folytatott Magyarország ellen. Akcióik egy része terrorcselekményszerű szabotázsakció volt halálos áldozatokkal. De tevékenységük ennek ellenére nem volt kifejezetten terrorisztikus jellegű, s ezekkel idővel fel is hagytak, s inkább a hírszerzésre és fellazításra koncentráltak.

Propagandatevékenységük Magyarországon nem volt jelentős (önműködő röplap szórás léggömbökről).

Némileg homályban tartott távolabbi céljuk a kommunista rendszer megdöntése, a Horthy rendszer visszaállítása volt, amit a szovjet megszállás megszűnése után gondoltak lehetségesnek. Azonban a pontos célmeghatározás a szervezet egységének a felbomlásához vezethetett volna.

A magyar kémelhárítás és katonai elhárítás fokozott figyelmet szentelt az MHKB-nak. A legveszélyesebb ellenséges szervezetként tartották számon, és ennek megfelelően tevékenységük egy jelentős része az MHBK elleni elhárítás és hírszerzés volt.[8] Ezzel az MHBK nagyrészt tehermentesítette a különféle nyugati hírszerző szervezeteket is. (Ezekre emiatt sokkal kisebb figyelem összpontosulhatott.)

A rendszer szigorú, sok esetben halálos ítéletekkel igyekezett elrettenteni az MHBK potenciális bázisát a szervezettel való együttműködéstől.

Megszervezték több kulcspozícióban lévő személy elrablását (Fehérváry István, Dózsa Attila).

Zákó elrablásáról és Magyarországra hozataláról csupán rossz egészségi állapota miatt mondtak le végül.

Egyes adatok szerint az MHBK-ban a magyar titkosszolgálatok 123 ügynöke épült be.[9] A „Weszely Péter” fedőnevű ügynök által szolgáltatott adatok, aki Zákó közvetlen környezetébe férkőzött be, 1951-ben tömeges lebukásokat eredményezett Magyarországon.

Nem világos az MHBK és a különféle egyéb szervezetek, például a Magyar Közösséggel fenntartott kapcsolata. (Konkrétan például hogy Pünkösthy László[10] vk. százados az MHBK tagja volt-e, illetve hogy az MHBK küldte-e haza kapcsolatfelvételre.)[11]

Tevékenységük az 1956-os eseményekben[szerkesztés]

A Kádár-rendszer hatóságai és propagandája ellentmondásosan viszonyultak az MHBK-hoz. Egyrészt nem kívánták reklámozni a szervezetet, másrészt igyekeztek kimutatni jelenlétüket, ám erre kevés bizonyítékot sikerült felmutatniuk. Általában igyekeztek az MHBK-t összemosni a teljes egészében, tisztán nyilas szervezetekkel.

1956 októberében az MHBK tagjai nagy számban gyülekeztek Ausztriában, de bevetésükre nem került sor. Későbbi információk szerint az MHBK-t maguk az amerikaiak tartották vissza azzal, hogy megjelenésük azonnali szovjet beavatkozást váltani ki, és majd a rendcsinálásban lesz rájuk szükség.

Egyes információk szerint viszont Zákó Henney Árpádhoz hasonlóan 1956 október végén Magyarországon tartózkodott. (Zákót Győrben ismerték fel.)

Maga az MHBK csupán az előkészítésben vállalt szerepét ismerte el. A Kopjás csoportok tevékenységéről legfeljebb csak feltételezések vannak.

Tevékenységük hatása[szerkesztés]

Magyarországon jelentős és szerteágazó hálózatot hoztak létre. És jelentős mennyiségű anyaggal látták el elsősorban az amerikai, a francia és nyugat-német hírszerző szervezeteket.

A szervezet egyes tagjai különféle titkosszolgálatok megbízásait is elfogadták a központ tudomása nélkül.

Hatékony konspirációs és beszervezési technikájuk miatt a rendszert a korábbinál is bizalmatlanabbá tették a volt katonatisztekkel szemben. Így döntés született ezek csaknem teljes eltávolítására a fegyveres erőktől, amivel a rendszer jelentős szakemberállománytól esett el, s amit nem is tudott megfelelő ütemben pótolni. Mindez megfelelt az Egyesült Államok akkori hidegháborús érdekeinek.

Az így eltávolított tisztek jelentős része lehetőség szerint emigrált, és sokan ezután csatlakoztak az MKBH-hoz.

Egyes vélemények szerint a Rákosi rendszer a felderíthetetlen MHBK akciókat használta fel az un. jobboldali szociáldemokraták (ipari, vasúti szabotázsok) és más társadalmi csoportok (kulákok - vidéki szabotázsok, gyújtogatások) elleni koncepciós eljárásokban az ötvenes évek legelején.

Napjainkig[szerkesztés]

A szervezet aktivitása az indulást követő évekéhez képest több lépcsőben erősen visszaesett illetve módosult. Ezek a Kopjások sorozatos lebukásai Magyarországon, a francia titkosszolgálatokkal való látványos szakítás, az amerikaiak ellenszenve miatt azok átpártolása az 56 utáni egyéb, szalonképesebb szervezetekhez, majd a hidegháborús szembenállás enyhülése, végül Zákó András halála.

A szervezet mára a Közösség egykori hagyományait őrző külsőségektől eltekintve némileg politikailag is motivált emigráns kulturális egyesületté szelídült.

Emlékezete[szerkesztés]

A rendszer nem kívánt reklámot csinálni az MHBK-nak, ezért a különféle irodalmi és filmes ábrázolásokban nehéz azonosítani, hogy voltaképpen az MHBK tagjairól van szó. Kivétel ez alól a Sólyom a sasfészekben című 1973-as, négy részes televíziós sorozat, amely az MHBK elleni hírszerzésről szól, és maga Zákó vezérőrnagy alakja is megjelenik Zákonyi András tábornok szerepében.

Ismertebb tagjai[szerkesztés]

  • Zákó András parancskok (1949-1968)
  • Korponay Miklós vk. százados, az MHBK vezérkari főnöke, a Kopjás Mozgalom irányítója
  • Adonyi Ferenc, vitéz vk. őrnagy
  • dr. Ágh László, az amerikai főcsoport vezetője
  • Bak András vk. százados, a francia főcsoport vezetője
  • Csúcs György főhadnagy
  • Dózsa Attila hadnagy
  • Duska László százados
  • Farkas Endre vk. őrnagy
  • Fehérváry István
  • Hetsey Pál hadnagy
  • Iványi László
  • Koroknay Imre
  • Kovács Gyula altábornagy
  • Kovács Attila, az MHBK hírszerzésének vezetője 1950-ig.[12]
  • Kozma Ferenc vk. őrnagy, a belgiumi főcsoport vezetője
  • Nádas Lajos vk. ezredes
  • Móricz Gyula főhadnagy
  • Prettenhoffer Jenő tartalékos hadnagy
  • Radnóczy Antal vk. százados
  • Szepesi Artúr főhadnagy
  • Szűcs József alezredes
  • Varga Modesztó főhadnagy
  • Zách Sándor ny. hadnagy

Források[szerkesztés]

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. Radnóczy, 8. oldal
  2. Radnóczy, 8. o. Más források szerint 1948. október 23-án
  3. Richard Breitman, Norman J. W. Goda,... 232. oldaltól
  4. A HM Vezérkari Főnökség 2. Osztálya, a katonai hírszerzés és elhárítás
  5. Radnóczy, 7. oldal. Nem tévesztendő össze az 1919-ben alakult irredenta szervezettel.
  6. Szálasi 1944. novemberében adta ki az utasítást ilyen alakulatok létrehozására. Sütő Gyula a hungarista mozgalom 18-32 éves tagjaiból, valamint a rendőrségi és csendőrségi állományúak, és a fegyveres nemzetszolgálat tagjaiból hozott létre csoportokat, amelynek kiképzésére Otto Skorzenyt, a náci Werwolf egyik vezetőjét akarták felkérni. Ennek az alakulatnak a vezetője Jancsuskó Gábor volt. Beregfy Károly szintén Szálasitól kapott parancsot hasonló szervezet felállítására, amely kb. 500 fővel jött létre a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség (KABSZ) és a fegyveres erők tiszti állományú tagjaiból. A KABSZ Zákó kopjásainak a kiképzésében is részt vett. Egyes források a Kopjások szervezetét tévesen a Hungarista Légióval azonosítják.
  7. Zsitnyányi 6. sz. lábjegyzetben
  8. Farkas Vladimir, 304. o.
  9. Az MHBK és a többi emigráns szervezet vezetése ennek sokszorosára gyanakodott. Farkas Vladimir, 304. o.
  10. Egyes forrásokban tévesen: János.
  11. Dulin Jenő (Kisgazda Párt) előterjesztése a Parlamentben Saláta Kálmán és Jaczkó Pál kisgazdapárti nemzetgyűlési képviselők mentelmi jogának felfüggesztésről. Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet, 1946. október 22. - 1947. január 24., 948-950. oldal.
    https://library.hungaricana.hu/hu/view/OGYK_KN-1945_04/?pg=479&layout=s
  12. Feltehetően az MHBK ölte meg Zákó utasítására veszélyessé vált dilettantizmusa miatt. Bodnár Miklós és Haász Károly az MHBK tagjai voltak. Mindezek ellenére propaganda kiadványokban gyakran a magyar hírszerzés illetve katonai elhárításnak tulajdonítják az akciót. Egyes források szerint az amerikai hadsereg elhárításának (CIC - Counter Intelligence Corps) ügynöke volt.