Zsinna

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen AtaBot (vitalap | szerkesztései) 2021. február 14., 05:59-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Jegyzetek: források --> jegyzetek AWB)
Zsinna (Jina)
Zsinna címere
Zsinna címere
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeSzeben
KözségZsinna
Rangközségközpont
Irányítószám557110
SIRUTA-kód144722
Népesség
Népesség3396 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság- (2011)[1]
Népsűrűség13 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság1000 m
Terület315,66 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 47′ 43″, k. h. 23° 41′ 41″Koordináták: é. sz. 45° 47′ 43″, k. h. 23° 41′ 41″
Zsinna weboldala
SablonWikidataSegítség

Zsinna (románul Jina, németül Schina) falu Romániában, Erdélyben, Szeben megyében, az azonos nevű község központja.

Fekvése

A Csindrel-hegységben fekszik, Nagyszebentől 40 kilométerre.

Története

Először 1466-ban, Zinna néven említették. Szászorbó határára települt, román lakossággal. I. Rákóczi György egy vadászatán Szalárdi János szerint huszonnégy medvét lőtt a zsinnai havason.[2] Lakói juhászok voltak, 1775-ben feljegyezték róluk, hogy Karcag határában legeltettek. A Kárpátokon túli traszhumálásban azonban nem vettek részt, mert határukat 1766-ban jelentős, korábban Havasalföldhöz tartozó legelőkkel bővítették. 1765 és 1851 között az orláti határőrezredhez tartozott, egyedül alkotta annak 5. századát. 1775-ben a határőrség triviális iskolát állított fel. Ugyanekkor a határőrség felállításához kötődő erőszakos katolizálási kísérlet elől 338 lakosa Havasalföldre menekült.[3] Érdekes és szinte egyedülálló jelenség, hogy a katonáskodás és 1776-tól, az iskolakötelesség bevezetése után a leányok foglalkoztak a nyájakkal. Szórtan álló házait 1776-ban vonták össze. A határőrség felállítása elől 338 családfő elmenekült.[4] Közülük az 1760-as1770-es években sokan az olténiai Vaideeni, Băbeni, Novaci és Polovragi településekre költöztek. Teljes egészében innen települt a havasalföldi Corbi falu.[5] Szebenszékhez, majd Szeben vármegyéhez tartozott. 1945 után kivált belőle és Sugághoz csatlatkozott Dobratelep (Dobra).

2005-ben a falusiak 37 ezer juhot tartottak. Beás cigányok is lakják, akik korábban fafaragással foglalkoztak.

Lakossága

  • 1850-ben 1846 lakosából 1702 volt román és 143 roma nemzetiségű; 1841 ortodox vallású.
  • 2002-ben 4073 lakosából 4067 vallotta magát román nemzetiségűnek; 3921 ortodox és 147 baptista vallásúnak.

Látnivalók

  • Nyaranta, Szent Iván napján rendezik meg a Sus pe Muntele din Jina elnevezésű nemzetközi folklórfesztivált.
  • Régi ortodox temploma 17951796-ban épült. Belülről a szelistyei Vasile Munteanu festette ki 1801-ben. Ikonosztáza 1794-ből való.
  • A temető csontházában 1827-ből való festmény található.
  • Új ortodox temploma a medgyesi katedrális mintájára épült 1937 és 1939 között. Tervezője Alfred Cornea volt.[6] Más, a két világháború között Erdélyben épült reprezentatív ortodox templomokhoz hasonlóan egyszerre ikertornyos és centrális elrendezésű.
  • Néprajzi kiállítás Ileana Morariu házában (428. sz., 2006 óta).
  • A falutól délnyugatra, a Sebesbe ömlő Lihoi-patak meredek partján emelkednek a Pintenii din Coasta Jinei ('a Zsinna-oldal sarkantyúi') érdekes formájú, különálló kristályos pala sziklái.[7]

Képek

Jegyzetek

  1. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Szeben megye. adatbank.ro
  2. Szalárdi János: 'Siralmas magyar krónika.' In Bitskey István szerk.: Magyar emlékírók 16–18. század. Budapest, 1982, 192. o.
  3. Eugen Străuțiu: Miercurea Sibiului: pagini de istorie, 2., jav. és bőv. kiad. (Sibiu, 2011), 46. o.
  4. Alexandru Bucur: Școlile grănicerești de pe teritoriul fostului Regiment de la Orlat (1871-1921). Sibiu, 2010, 23. o.
  5. Nicolae Dunăre: Forme de viață pastorală. In Nicolae Dunăre (Red.): Țara Bîrsei. 1. București, 1972, 209. o.
  6. Raluca Diana (Băneasă) Jula: Arhitectura religioasă a românilor din Transilvania în perioada interbelică. Cluj-Napoca, 2010, 406. o.
  7. www.dssibiu.ro

Források

  • Cornel Irimie – Nicolae Dunăre – Paul Petrescu (Coord.): Mărginenii Sibiului. București, 1985

További információk