Szolyva
Szolyva (Свалява) | |||
Szolyva látképe | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Ukrajna | ||
Terület | Kárpátalja | ||
Járás |
| ||
Község | Szolyva község | ||
Rang | város | ||
Alapítás éve | 12. század | ||
Polgármester | Ivan Lanyo | ||
Irányítószám | 89300 | ||
Körzethívószám | +380 3133 | ||
Testvértelepülései | Lista | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 17 068 fő (2022. jan. 1.)[1] | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 204 m | ||
Időzóna | EET, UTC+2 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 48° 32′ 50″, k. h. 22° 59′ 10″48.547222°N 22.986111°EKoordináták: é. sz. 48° 32′ 50″, k. h. 22° 59′ 10″48.547222°N 22.986111°E | |||
Szolyva weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Szolyva témájú médiaállományokat. |
Szolyva (ukránul: Свалява [Szvaljava], szlovákul: Svalová, románul: Svalova) város Ukrajna Kárpátaljai területén, a Munkácsi járásban.
Fekvése
[szerkesztés]A város Munkácstól 30 km-re északkeletre, a Latorca bal partján a Sztrij-hegy lábánál fekszik, ott ahol a Szolyva-patak a Latorcába ömlik.
Nevének eredete
[szerkesztés]Neve a szláv szoly (= só) főnévből való.
Története
[szerkesztés]1263-ban Zoloa néven említik először. Már az őskorban lakott hely volt, ahol bronzkori leleteket találtak, Tövisfalva felé pedig honfoglalás kori sírt tártak fel. Rákóczi Lengyelországból jövet itt találkozott a népfelkelők küldötteivel. 1728-ban lett a Schönborn család birtoka, ettől kezdve indult fejlődésnek. 1798-ban kapott vásártartási jogot. 1888-ban egyesítették Nagybisztrával.
1944–45-ben a helységben szovjet gyűjtőtábor volt, ahol több mint tízezren haltak meg; a város határában levő tömegsírjuk jeltelen. E táborba vitték azokat, akiket a Kárpátalját megszálló 4. Ukrán Front parancsnokságának 0036-os számú parancsa szerint november 16-ig összegyűjtöttek a szokásosan háromnaposnak hazudott munkavégzés céljából (a Városparancsnokságon minden 18 és 50 év közötti német és magyar nemzetiségű hadköteles férfinek jelentkeznie kellett a rendelet szerint). Az összegyűjtött áldozatok többsége a szovjet gulag poklában halt meg, vagy tűnt el.
1910-ben 3802 lakosából 1698 ruszin, 1115 német, 735 magyar és 195 szlovák volt. A trianoni békeszerződésig Bereg vármegye Szolyvai járásának székhelye volt. Ma 14 800 lakosából 800 (5,4%) magyar.
2020-ig a Szolyvai járás székhelye volt; Nagybisztra és Újtövisfalva tartozott hozzá.
Testvértelepülések
[szerkesztés]- Balassagyarmat (Magyarország)
- Nagykapos (Szlovákia)
- Ólubló (Szlovákia)
- Nyírmihálydi (Magyarország)
- Židlochovice (Csehország)
Látnivalók
[szerkesztés]- Gyógyhatású savanyúvízforrásai évszázadok óta ismertek.
- Görögkatolikus temploma, amely 1758-ban épült
- Szolyvai Emlékpark
- Honfoglalás kori magyar harcos sírhelye – Szolyva határában, a városba Munkács felől bevezető út mentén található sírt Lehoczky Tivadar tárta fel az 1870-es években. A sírban egy honfoglalás kori magyar harcos és lova maradványai találhatók, a csontok mellett egy tarsolylemez is előkerült. A sírhelyre egy kereszt, később kápolna került, ezek azonban a szovjet időkben megsemmisültek. A fölötte ma is látható emlékművet 2000-ben állították.
Híres emberek
[szerkesztés]- Mág Bertalan (1911-2001) rendőrtiszt, író itt született
- Itt született 1926-ban Viktor Borodovčák szlovák levéltáros, történész.
Források
[szerkesztés]- A történelmi Magyarország atlasza és adattára 1914 ISBN 963 85683 3 X
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Ukrán Statisztikai Hivatal: Чисельність наявного населення України на 1 січня 2022 року. Ukrán Statisztikai Hivatal
Galéria
[szerkesztés]-
Zsinagóga
-
Egykori zsinagóga, ma pékség
-
Egy másik egykori zsinagóga
-
Zsidó temető