Hadrianus római császár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Publius Aelius Hadrianus római császár szócikkből átirányítva)
Hadrianus
Bust Hadrian Musei Capitolini MC817.jpg
Hadrianus büsztje

a Római Birodalom princepse
Uralkodási ideje
117. augusztus 10. – 138. július 10.
Elődje Traianus
Utódja Antoninus Pius
Életrajzi adatok
Uralkodóház Antoninus-dinasztia
Teljes neve Publius Aelius Hadrianus (születési)[1]
Imperator Caesar Traianus Hadrianus Augustus (uralkodói)[2]
Született
76. január 24.
Italica (?)
Elhunyt
138. július 10. (62 évesen)
Baiae
Nyughelye Puteoli
Hadrianus Mauzóleuma
Házastársa Vibia Sabina
Gyermekei Lucius Aelius
Antoninus Pius
(adoptált fiú)
Édesapja Publius Aelius Hadrianus Afer
Édesanyja Domitia Paulina

Imperator Caesar Traianus Hadrianus Augustus, általánosan elterjedt néven Hadrianus császár, született Publius Aelius Hadrianus (76. január 24.138. július 10.) 117-től 138-ig római császár az Antoninus-dinasztia tagjaként.

Hadrianus a hispániai Italicában született egy módos polgárcsaládban. Elődje, Traianus, távoli rokona volt. Traianus hivatalosan soha nem nevezte meg utódját, csak halálos ágyán nevezte meg Hadrianust felesége szerint. Ennek valódiságát azonban homály fedi, mivel rajta kívül senki nem tudta megerősíteni, és meglehet, hogy Hadrianus csak Traianus feleségének köszönheti a császári trónt.

Fiatalkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja, Baetica Publius Hadrianus Afer korán meghalt, és a 14 éves Hadrianus a tanulás felé fordult. Sok különböző tantárgyat tanult, mint a többi arisztokrata család gyermeke. Leginkább a görög irodalmat szerette, innen származott beceneve, „Graesculus” ("Kis Görög").

Hadrianus Domitianus uralkodása alatt csatlakozott a hadsereghez. Első szolgálata a katonai tribunus poszt betöltése volt a II. Adiutrix légiónál. Később áthelyezték a Germániában állomásozó I. Minervia légióhoz. Miután Nerva császár meghalt, Hadrianus személyesen ment Traianushoz a fontos információkkal. Ezután nem sokkal legatus (katonai parancsnok, a provincia egyik vezetője) lett Pannóniában, majd az említett provincia helytartója és consul lett (108). Görög kapcsolatai is megmaradtak; athéni polgárrá választották, majd egy ideig az arkhóni tisztséget is megkapta Athénban.

Hadrianus az V. Macedonica légió legatusaként aktívan részt vett a dákok elleni háborúban, és több kitüntetést is kapott Traianustól sikereiért. Mivel nem történt sok hadi esemény Hadrianus uralkodása alatt, katonai képességeit nem igazolhatta, de érdeklődése a hadsereg felépítése, illetve vezetése felé, valamint kiváló adminisztrációs képessége hadvezéri talentumokat mutatott nála.

Hadrianus és légiója Szíria területén maradt, hogy őrizze a római vonalakat, mikor Traianus kihátrált Parthiából 117-ben, és meghalt Selinusban. A senatus akkor nevezte ki Hadrianust császárrá, mikor előkerültek a (talán hamis) örökbefogadási papírok. Mindazonáltal ezeknek a papíroknak nem lett volna túl nagy súlyuk, ha Hadrianus nem rendelkezett volna hatalmas szíriai hadseregével. Úgy tartják, hogy a papírokat Plotina császárné hamisíttatta, mivel nagyon kedvelte Hadrianust.

Uralkodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hadrianus egész alakos szobra

Annak ellenére, hogy az új császár kiváló hadvezér volt, igyekezett kerülni minden nagyobb katonai konfliktust. Feladta Traianus hódításait Mezopotámiában a jobb védhetőség érdekében. De a Pártus Birodalommal még így is majdnem szembekerült 121 körül, azonban Hadrianus sikeresen helyreállította a békét. Hadserege leverte a zsidók Bar Kohba-lázadását Júdeában 132 és 135 között, valamint megsemmisítette a párthus ellenállókat.

A békepolitikát tovább folytatta a birodalom határainak megerősítésével, a híres limessel. A leghíresebb ilyen falat róla nevezték el (Hadrianus fala), amit Britanniában állíttatott fel. De a nagyobb határfolyók vidékét is fejlesztette, a Duna és a Rajna mentén több kisebb-nagyobb faerődöt, őrtornyot emelt, majd később hírközlési, illetve helyi biztonsági építményeket. A morál és a képzettség fenntartása érdekében Hadrianus intenzívebb kiképzést vezetett be, és saját kezűleg irányította a seregeket.

Szerelme Antinousz, egy görög fiatalember volt, akivel együtt élt, de az ifjú 130-ban – tisztázatlan körülmények között – a Nílusba fulladt. Ekkor a császár gyászt rendelt el az egész birodalomban, Antinoust félisteni rangra emelte, emlékére rengeteg műemléket állított, megalapította az egyiptomi Antinopolisz városát. Épp ezért a római birodalom legismertebb arca Antinous, akit az utolsó pogány istenként is emlegetnek. Maga Hadrianus Baiae-i villájában halt meg 138-ban.

Művészeti jelentősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hadrianus mellszobra

Mindemellett Hadrianus a művészeteket is támogatta: Hadrianus tiburi villája volt a legjobb római példa az alexandriai kertek alkalmazására. A Marcus Vipsanius Agrippa által építtetett Pantheont is felújította, sőt tovább is díszítette, nagyrészt elérve annak mai formáját.

Hadrianus humanista és mélyen hellenista volt. 125-ös görögországi látogatása során megpróbált kiépíteni egy tartományi parlamentet, amely összekötötte volna a félig-meddig autonóm görög városállamokat. Ez a kezdeményezés azonban rajta kívül eső okok miatt nem sikerült.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Krawczuk: Római császárok: Krawczuk, Aleksander. Római császárok. Lazi Könyvkiadó, Szeged (2008). ISBN 978-963-267-023-2 
  • Marguerite Yourcenar: Hadrianus emlékezései: A „Hadrianus emlékezései” jegyzőfüzetei és jegyzete – fordította: Réz Pál – Európa Könyvkiadó, Budapest, 1984. 438 o. – ISBN 963-07-3157-6.


Elődei:
Appius Annius Trebonius Gallus
és
Marcus Appius Bradua
Consul
108. május-augusztus (suff)
Kollégája:
Marcus Trebatius Priscus
SPQR
Utódai:
Quintus Pompeius Falco (suff)
és
Lustricus Bruttianus (suff)
Elődei:
Marcus Erucius Clarus (suff)
és
Tiberius Iulius Alexander Iulianus (suff)
Consul
118. júniusig
Kollégája:
Cnaeus Pedianus Fuscus Salinator (jan-feb)
Bellicius Tebanianus (márc)
Caius Ummidius Quadratus (máj)
SPQR
Utódai:
Lucius Pompeius Bassus (suff)
és
Titus Sabinius Barbarus (suff)
Elődei:
Lucius Pompeius Bassus (suff)
és
Titus Sabinius Barbarus (suff)
Consul
119
Kollégája:
Publius Dasumius Rusticus
Aulus Platorius Nepos
SPQR
Utódai:
Marcus Paccius Silvanus (suff)
és
Quintus Vibius Gallus (suff)
Előző uralkodó:
Traianus
Római császár
117 – 138
Hadrianus császár szobra
Következő uralkodó:
Antoninus Pius