Dák–római háborúk

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Dák–római háborúk alatt a 87106 között lezajlott háborús ütközeteket értjük a Dák Királyság és a Római Birodalom között.

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dacia Burebista uralma idején.

A Dák Királyság i. e. 88-ban jött létre, amikor Burebista egyesítette az addig szétszórtan élő dák törzseket. Az új állam magva a mai Erdélyben, Hátszeg térségében volt, innen kiindulva a dákok uralmuk alá hajtották egész Erdélyt, egészen az erdős Ukrán-Kárpátokig, majd i. e. 60-ban meghódították a Fekete-tenger keleti partvidékén fekvő görög városokat, s i. e. 55-ben a kelták rovására területeiket a Tiszáig terjesztették ki. A Pompeius és Iulius Caesar között kitört polgárháborúban Burebista Pompeiust támogatta, amivel magára vonta Caesar haragját, aki hadjáratot tervezett a dákok ellen, de már nem tudta kivitelezni, mert i. e. 44 március 15-én meggyilkolták. Pár nap múlva hasonló körülmények között meghalt Burebista is, halála után a Dák Királyság részeire hullott.

Az első háború[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Domitianus római császár.

I. sz. 8485 telén Duras dák király zsákmányszerző hadjáratot indított a Balkán-félszigetre, amely a Római Birodalom uralma alatt állt. A rómaiak ezt persze nem hagyták, hanem Domitianus császár azonnal hadsereget küldött Cornelius Fuscus vezetésével Dacia ellen. A római hadjárat (8586) kudarccal végződött, a rómaiak az erdélyi Vaskapunál levő kis falucska, Tapae mellett vereséget szenvedtek, Fuscus is elesett a csatában. A csata után Duras király lemondott Diurpaneus javára, aki felvette a Decebal (Nagy) nevet.

A rómaiak persze nem engedhették, hogy csorba essen a tekintélyükön, így 87-ben megindult az újabb hadjárat, ezúttal Tettius Iulianus vezetésével. A római hadsereg ezúttal győzött, ugyancsak Tapae mellett, Decebal 89-ben békét kötött a rómaiakkal, amelyben el kellett vállalnia, hogy az északról jövő barbár támadásokkal szemben megvédia a Birodalmat, azonban az ország területi épsége megmaradt.

A második háború[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Római katona. Dombormű a Traianus-oszlopról.

Róma és Dacia között rövid ideig tartott a béke. 96-ban meggyilkolták Domitianust, akivel kihalt a Flavius-dinasztia, helyette az Antoninus-dinasztia került trónra. Ennek a dinasztiának Traianus volt a legjelentősebb császára, aki 98-ban került trónra. Traianus Dacia természeti adottságait (arany- és sóbányászat) jobbnak látta volna, ha kizárólag a Birodalmat gazdagítaná, ezenkívül meg veszélyesnek is tartotta ezt az országot, mivel természetes védelemmel rendelkezett (a Kárpátok miatt) a Birodalommal szemben. Emiatt 101-ben hadjáratot indított a dákok ellen, akiket a római haderő le is győzött, ismét Tapae mellett. Ekkor azonban a dákok váratlanul megtámadták a rómaiakat a dobrudzsai Adamclisinél. Az ott levő római helyőrség súlyos vérvesztesége ellenére visszaverte a dák támadást. A kudarc után Decebal kénytelen volt újra békét kérni. A rómaiak ezúttal súlyosabb feltételeket szabtak: Daciának le kellett rombolnia a Kárpátok mentén kiépített erődrendszerét, ezenkívül le kellett mondania a rómaiak által a háború során elfoglalt területekről.

Habár a két fél békét kötött, ezt egyik sem vette komolyan. Decebal megtámadta és leigázta a rómaiakkal szövetséges jazigokat, míg Traianus hidat építtetett a Dunán a mai Szörényvár (Drobeta-Turnu Severin) mellett. A háború 105-ben újra kiújult: a rómaiak a hídon átvonulva megtámadták a dákokat, akik sorozatos vereségeket szenvedtek a rómaiakkal szemben. 106-ban a rómaiak már a fővárosnál, Sarmisegethuzanál jártak, amelyet hosszú ostrom után elfoglaltak, lakosságát lemészárolták. Decebal elmenekült a római sereg elől, de néhány lovas üldözőbe vette, mire ő a kardjába dőlt, hogy ne kerüljön a rómaiak fogságába.


A háború befejeződése után Traianus a Római Birodalomhoz csatolta Daciát, létrehozva Dacia provinciát.

A háborúk emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A háborúknak még ma is vannak látható „nyomai”. Ilyenek:

  • A Traianus császár által építtetett híd romjai.
  • Az Adamclisinél elesett római katonák emléműve.
  • A római Traianus-oszlop, amelyen a második háború mozzanatai domborművek formájában, képregényszerűen vannak megörökítve.

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mică Enciclopedie de Istorie a României. Bicsok Zoltán–Orbán Zsolt, Státus kiadó, Csíkszereda, 2005.