Phülé

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A phülé (görög φυλή, klán, faj, nép, az ógörög φυεσθαι – ered, származik igéből) görög "törzs", ami másodlagosan a poliszképződés során alakult ki.

A phülé története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A iónoknak hat (ebből Attikában négy), a dóroknak három és az aioloknak is három fiktív vérségi phüléjük volt. A vizsgálatok szerint ezek nem bronzkori eredetű tényleges törzsi nevek, hanem a görög sötét kor végén a poliszok kialakulásához vezető vándorlások során alakultak ki. Nem ősrégi jellegüket mutatja, hogy később a rendszert könnyen át is alakították, az ugyanis mentes volt az ősiség szakralitásától.

Kleiszthenész reformja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Athénban Kleiszthenész reformja (i. e. 508) alakította át a phülérendszert, a hagyományos négy ión-attikai phülé helyett tíz phülére – névadóul kisorsolt egy-egy attikai hőst – osztotta a poliszt területi alapon úgy, hogy minden phülébe beletartozott egy-egy rész (trittüsz) a polisz háromféle földrajzi területéből, a városból (asztü), a tengerpartból (paralia) és a belső területbő (mezogaia). Három ilyen trittüsz alkotta a phülét és összesen tehát 30 trittüszre osztotta Attikát.

Minden phülé jogosult volt egy arkhónt (miután azok számát tízre növelték) és egy sztratégoszt választani. Minden phüléknek 1000 nehézfegyverzetű gyalogost (hoplita) és 100 lovast kellett kiállítania. A phülé ezen csapattestét a harcmezőn a taxiarkhosz vezette.

Az év egytizedéig egy phülé 50 küldötte volt az 50 prütanisz, akik a bulé végrehajtótestületeként működtek. A prütaneia szigorúan kötött sorrendben rotált a 10 phülén és a határozatok kihirdetésekor mindig megadták a prütaneiát viselő phülé nevét is.

Későbbi reformok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

i. e. 307-ben a phülérendszert 12-esre bővítették és Antigonosz Monophthalmosz és fia Démétriosz Poliorkétész is belépett a névadók sorába. i. e. 224-ben III. Ptolemaiosz Euergetész is kapott egy phülét, ami így 13-assá bővült. i. e. 200-ban törölték Antigonosz és Démétriasz törzsét, de a pergamoni Attalosz viszont kapott egyet, így megint 12-es lett a rendszer. 125-ben Hadrianus beléptével ismét 13-assá vált.

Az attikai phülék[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mai tudásunk szerint Kleiszthenész idején 139 démoszra osztották Attikát.

Sorszám i. e. 508-tól i. e. 307-től i. e. 224-től i. e. 200 után i. sz. 125-től
1. Erekhteisz (14 démosz) Antigonisz Antigonisz Erekhteisz Erekhteisz
2. Aigeisz (21 démosz) Démétriasz Démétriasz Aigeisz Aigeisz
3. Pandionisz (11 démosz) Erekhteisz Erekhteisz Pandionisz Pandionisz
4. Leóntisz (20 démosz) Aigeisz Aigeisz Leóntisz Leóntisz
5. Akamantisz (13 démosz) Pandionisz Pandionsiz Ptolemaisz Ptolemaisz
6. Oineisz (13 démosz) Leóntisz Leóntisz Akamantisz Akamantisz
7. Kekropisz (11 démosz) Akamantisz Ptolemaisz Oineisz Hadrianisz
8. Hippothontisz (17 démosz) Oineisz Akamantisz Kekropisz Oineisz
9. Aiantisz (6 démosz) Kekropisz Oineisz Hippothontisz Kekropisz
10. Antiokhisz (13 démosz) Hippothontisz Kekropisz Aiantisz Hippothontisz
11. Aiantisz Hippothontisz Antiokhisz Aiantisz
12. Antiokhisz Aiantisz Attalisz Antiokhisz
13. Antiokhisz Attalisz

Hagyományos phülénevek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ión-attikai phülék:

  • Geleontesz (vagy Gedeontesz vagy Teleontesz)
  • Hoplétesz
  • Aigikoreisz
  • Argadeisz (vagy Ergadeisz)

Csak ión phülék:

  • Oinopesz
  • Bóreisz

Dór phülék:

  • Hülleisz
  • Dümanesz
  • Pamphüloi (jelentése "mindenféle törzsből való")

Aiol phülék:

  • Apodotoi
  • Ophionei
  • Eurütanesz

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Németh György A polisok világa Korona Kiadó, Budapest, 1999, (ISBN 963-9191-11-6)
  • Hegyi Dolores – Kertész István – Németh György – Sarkady János: Görög történelem a kezdetektől Kr. e. 30-ig. Budapest, Osiris, 2005. (ISBN 9633897998)