Kleiszthenész

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kleiszthenész

Kleiszthenész, arisztokrata származású athéni politikus volt a Kr. e. 6. században. Az ő reformjai vezették be a demokráciát Athénban. Ő volt Alkibiadész anyai nagyapja.

Származása és élete a demokrácia előtt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Alkmaiónida családból, Athén legjelentősebb arisztokrata nemzetségéből származott. Hippiasz türannisza idején (Kr. e. 525-524) arkhónná választották. Hipparkhosz meggyilkolása után valószínűleg száműzetésbe kényszerült (Kr. e. 514). Több fegyveres hazatérési kísérlete kudarcba fulladt, de Kr. e. 510-ben spártai segítséggel (I. Kleomenész támogatásával) visszatért Athénba. Mivel a spártaiak mégsem őt juttatták hatalomra, újból elmenekült. Következő hazatérésekor Iszagorasz ellenében, Szolón és Peiszisztratosz reformjai melletti állásfoglalásával megnyeri az athéni népet és demokratikus reformokat vezet be, melyekről Hérodotosz így írt: „Kleiszthenész megteremtette Athénben a demokráciát.” Reformjai lezárták a Szolón által megkezdett politikai forradalmat, törvényeivel megszüntette a nemzetségi előjogok összes maradványait.

Kleiszthenész reformjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A demokrácia széles körű jogokat biztosító politikai rendszer a teljes jogú athéni polgárok számára. Kleiszthenész reformjainak célja pontosan az volt, hogy Athén minden szabad állampolgárát azonos jogok (iszonómia) illessék meg. Ennek érdekében Kleiszthenész 10 phülére osztotta az Attikai-félszigetet mégpedig oly módon, hogy mindegyik phülé városra, belső területre és tengerparti vidékre (trittüszre) tagolódott. Minden trittüsz községekből (démoszból) állt. A phüléket a trittüszökből sorsolással állították össze. Kr. e. 508-ban így létrejött egy olyan intézményrendszer, amelynek a legfontosabb intézménye a népgyűlés (ekklészia) volt. A népgyűlés dönt a háború és béke kérdéséről, adók kivetéséről, államszerződésekről, és választja vagy sorsolja a tisztségviselőket. A második intézmény a bíróság (héliaia). 6000 főből áll, tagjait a népgyűlés évente sorsolja. Bizottságokra osztva döntenek. A harmadik intézmény az ötszázak tanácsa (bulé), melybe minden phülé 50 tagot küldhet. Tagjait a népgyűlés sorsolja. Végrehajtó testület, mely gondoskodik a törvények végrehajtásáról, ellenőrzi a tisztségviselőket, törvény-előkészítő szerepe is van és kisebb jelentőségű ügyekben dönthetnek is. Az ötszázak tanácsa, a phüléknek megfelelően tíz prütaneiára oszlik; mindegyikük az év egy tized részén (36 napig) alkotja az ügyvezető tanácsot, melynek tagjai maguk közül naponta elnököt (prütaniszt) választanak. A negyedik intézmény a sztratégosz. Phülénként egy hadvezért választ a népgyűlés. Az ötödik intézmény az arkhónok intézménye, mely Kr. e. 508-ban még választott hivatal, később azonban tagjait sorsolják. Fő feladatuk a tisztségviselők ellenőrzése és bíráskodás politikai ügyekben. A hadseregben a hierarchikus vezetés csúcsát az arkhón polemarkhosz jelentette, akinek az alárendeltségébe tartoztak a sztratégoszok. A hatodik intézmény az areioszpagosz, mely a volt arkhónokból tevődik össze. Fő feladata a törvényesség ellenőrzése, és a tisztségviselők felügyelése. Kleiszthenész a zsarnokság bevezetését a cserépszavazással kívánta megakadályozni. Ha valakiről a polgárok úgy vélték, hogy zsarnokságra tör, cserépszavazással tíz évre elűzhették Athénból.

A reformok következménye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Azáltal, hogy a hatalom birtokosa a népgyűlés lett, az athéni nép önmagát kormányozta. A népgyűlés hatalmát nem csorbította az sem, hogy Kleiszthenész meghagyta az Areioszpagosz tanácsának azt a jogát, hogy a tisztviselőket ellenőrizze, és politikai ügyekben bíráskodjék. Az athéni polgárok így nemcsak szabadok, de lényegében politikailag egyenjogúak is lettek. Ebből az arisztokráciát sem zárták ki, ellenkezőleg: ami eddig csak az arisztokráciát illette meg, azt most minden szabad polgárra kiterjesztették.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap