Nagykanizsa–Pécs-vasútvonal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagykanizsa–Pécs-vasútvonal
Nagykanizsa vasútállomás
Nagykanizsa vasútállomás
A Nagykanizsa–Pécs-vasútvonal útvonala
 Vonalszám: 60
 Vonal: Nagykanizsa–Murakeresztúr–Barcs-
Szentlőrinc–Pécs
 Hossz: 115 km
 Nyomtávolság: 1435 mm
 Maximális sebesség: 80 km/h

A Dunántúl déli részén fekvő Nagykanizsa–Murakeresztúr–Barcs–Szentlőrinc–Pécs-vasútvonal a MÁV 60-as számú, egyvágányú, nagyobb részt nem villamosított vasútvonala.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vasútvonal Pécs és Barcs közötti szakaszát a Pécs-Barcsi Vasúttársaság építette. A vasúttársaság a 68 km hosszú vonalszakasz építését rendkívül rövid idő alatt fejezte be, 1868. május 6-án adták át a forgalomnak.[1] A részben sík, részben dombvidéki vasút viszonylag kevés földmunkával készült, a pálya 34,65 kg/fm és 33,97 kg/fm tömegű sínekből épült.

A vasútvonal Murakeresztúr és Barcs közötti szakaszát a Déli Vaspályatársaság építette, a 72 km hosszú vonalat 1868. szeptember 1-jén helyezték üzembe.[2]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Magyar Vasúttörténet 2. kötet, 124. oldal, (Budapest, 1996, ISBN 963-552-313-0)
  2. Magyar Vasúttörténet 1. kötet, 160. oldal, (Budapest, 1996, ISBN 963-552-312-2)