Kiss Ernő (altábornagy)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Kiss Ernő (katona) szócikkből átirányítva)
Kiss Ernő
Kiss Ernő
Kiss Ernő
Született 1799. június 13.
Temesvár
Meghalt 1849. október 6. (50 évesen)
Arad 1849.
Rendfokozata honvéd altábornagy
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kiss Ernő témájú médiaállományokat.

Eleméri és ittebei Kiss Ernő (Temesvár, 1799. június 13.Arad, 1849. október 6.) honvéd altábornagy,[1] az aradi vértanúk egyike.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdag, örmény eredetű családban született. Nagyapja Kiss Izsák volt, aki Erdélyben a szász tizedek visszaszerzésével a kincstárnak hasznos szolgálatokat tett, és ezért 1782-ben a maga és örökösei számára, Torontál megyében két uradalmat, amit csak halála után, 1807-ben kapott meg a család. Édesapja eleméri és ittebei Kiss Ágoston, édesanyja Bogdanovics Anna volt, aki korán özvegységre jutván Leuven Ernő tábornokhoz ment feleségül.[2]. Kiss Ernőnek két testvére volt: Gergely, aki fiatalon, 1815-ben elhunyt, és Mária, aki Pejachevich István felesége lett.

Kiss Ernő a kivégzésekor már özvegyember volt. Feleségétől, gy. Horváth Krisztinától három leánya született, közülük

  • Ernesztin, 7 évesen meghalt,[3]
  • Kiss Auguszta (1822-1900 március; a szabadságharc leverése után a temesvári várba zárták, ahol a korona hol létéről akartak tőle többet megtudni. Miután elengedték, még két évig megfigyelés alatt tartották.[4] Férje Dániel János, Torontál vármegye alispánja volt, aki 1888-ban halt meg.[5] Házasságukból született a későbbi kereskedelemügyi miniszter, Dániel Ernő.
  • Kiss Róza (1823-1900), aki Bobor György (1819-1879) felesége lett.[6]

Kiss Ernőnek volt egy természetes fia is, Turati Ernő, aki Olaszországban élt.[7]

Pályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Katonai pályafutását a bécsi Theresianum elvégzése után, 1818-ban a császári hadsereg egy dzsidásezredében kezdte. 1845-ben a 2. (Hannover) huszárezred parancsnoka volt. A későbbi aradi vértanúk közül parancsnoksága alatt szolgált Nagysándor József és Vécsey Károly is. 1848 tavaszán ezredével Nagykikindán állomásozott, így a kezdetektől részt vett a szerb felkelők elleni harcokban. Az ő nevéhez fűződik az első jelentős délvidéki győzelem, a perlaszi szerb tábor bevétele szeptember 2-án.

A pákozdi csata előtt Batthyány Lajos őt kívánta megbízni a magyar fősereg vezetésével, de kinevezésére végül nem került sor, mert a sukorói haditanácson Móga János vállalkozott a horvátok elleni harcra. Kiss Ernő így csak megfigyelőként vett részt a csatában, majd ott volt abban a küldöttségben, amely megkötötte Jellasiccsal a fegyverszünetet. Október 12-én – a honvéd hadseregben elsőként – honvéd vezérőrnaggyá nevezték ki és átvette a bánsági hadtest parancsnokságát.

December 12-én – ismét elsőként – honvéd altábornaggyá nevezték ki, de az 1849. január 2-ai pancsovai ütközet után lemondott és január 9-én átadta a hadtest parancsnokságát Damjanich Jánosnak. Debrecenben az Országos Főhadparancsnokság vezetőjévé nevezték ki. Március 9-én megkapta a Magyar Katonai Érdemrend II. osztályát. A szabadságharc végéig több alkalommal is helyettesítette a hadügyminisztert. A világosi fegyverletétellel került orosz cári, majd osztrák császári fogságba.

Dombormű az aradi Szabadság-szobor talapzatán
Tábla az eleméri templom falán, ahol hamvai nyugszanak

Világos után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kiss Ernő halálos ítéletét kötél általi halálról golyó általi halálra módosították, mert császári csapatok ellen harcoló csapatokat nem vezényelt. (Schweidel József is ezzel az indoklással kapott "kegyelmet") Az első lövés a vállába hatolt, ekkor saját maga vezényelt újra tüzet a tanácstalan kivégzőosztagnak. Ezután a halálos ítéletet közvetlen közelről hajtották rajta végre. A golyó által kivégzettek négyes csoportjában ő volt a harmadik.

A kivégzést követően tisztiszolgája hantolta ki és álnéven eltemette az aradi temetőben. Később Katalinfán újratemetik, itt 16 évig nyugodott. Ezután a családi kriptába vitték át, azóta az eleméri katolikus templomban nyugossza örök álmát.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Hermann Róbert. „Az 1849-1850. évi kivégzések”. Aetas 2000 (1-2).  
  2. Nagy Iván:Magyarország családai
  3. Erdélyi örmény gyökerek XII. évfolyam 141. szám (2008. november)
  4. Vasárnapi Ujság 1900/12
  5. Vasárnapi Ujság 1888/23
  6. Vasárnapi Ujság 1900/4
  7. http://www.hhrf.org/erdelyinaplo/2000/0en-40t.htm

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kiss Ernő (altábornagy) témájú médiaállományokat.