Ugrás a tartalomhoz

Iltő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap aktuális változatát látod, az utolsó szerkesztést Rakás (vitalap | szerkesztései) végezte 2019. július 3., 18:31-kor. Ezen a webcímen mindig ezt a változatot fogod látni. (Arad vármegye települései kategória hozzáadva (a HotCattel))
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Iltő (Ilteu)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeArad
KözségMarospetres
Rangfalu
KözségközpontMarospetres
Irányítószám317247
SIRUTA-kód11691
Népesség
Népesség219 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság– (2011)[1]
Földrajzi adatok
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 00′ 60″, k. h. 22° 21′ 34″46.016571°N 22.359424°EKoordináták: é. sz. 46° 00′ 60″, k. h. 22° 21′ 34″46.016571°N 22.359424°E
SablonWikidataSegítség

Iltő, románul: Ilteu település Romániában, a Partiumban, Arad megyében.

Fekvése

[szerkesztés]

Soborsintól keletre, a Maros jobb partja közelében fekvő település.

Nevének eredete

[szerkesztés]

Nevét az Iltyó nevű patakról vette, mely románul Ilteu, ami magyarul mocsaras tavat jelent.

Története

[szerkesztés]

Iltő, Iltőtó nevét 1337-ben pisc. Ilteuthow vocata super v. Pesthus néven említette először oklevél. 1743-ban Iltyio, 1808-ban Iltyó alias Ilgyó h., 1888-ban Iltyó, 1913-ban Iltő néven írták.

Román lakosságú falu, mely egykor a báró La Presti család uradalmához tartozott. Lakói egykor földműveléssel és hajókészítéssel foglalkoztak. A község régi pecsétjén egy zászlós hajó és egy csáklyás ember volt látható. A hagyományok szerint a település régen közel a Maroshoz egy Perczok nevű helyen feküdt és ez is volt a neve, de a Maros áradásai miatt lakói feljebb költöztek. Határában a Coşta Ogurului nevű helyen 1812-ben rézbányát nyitottak, de később a bányászatát abbahagyták. 1784-ben a felkelő román parasztok hamuvá égették az uraság minden épületét és gazdaságát, majd innen Tokra vonultak, ahol szintén dúltak. 1809-ben kilenc román haramia kirabolta az akkori birtokosnőt: Vojd Antóniát, nagyon megkínozták, és magukkal hurcolták a Marosig.

Birtokosai voltak a Vojd család, Herceg Lichtenstein Alajos, valamint La Presti is. La Prestiről az a hagyomány maradt fenn, hogy itt levő kastélya pincéiben vadállatokat tartott; hálószobájából süllyesztőn éjje­lenként lejárt hozzájuk fáklyafény mellett. Ugyanő fatalpú hegyi-vas­útat épített.

1910-ben 828 lakosából 759 román, 44 magyar, 13 német volt. Ebből 770 görögkeleti ortodox, 44 római katolikus volt.

A trianoni békeszerződés előtt Arad vármegye Máriaradnai járásához tartozott.

Hivatkozások

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]