Igló

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen FoBe (vitalap | szerkesztései) 2021. április 23., 12:20-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól.
 A településen világörökségi helyszín található 
Igló (Spišská Nová Ves)
Igló panorámája
Igló panorámája
Igló címere
Igló címere
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületKassai
JárásIglói
Rangváros
Első írásos említés1268
PolgármesterJán Volný
Irányítószám052 01
Körzethívószám053
Forgalmi rendszámSN
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség35 431 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség571 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság506 m
Terület66,67 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Térkép
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 57′, k. h. 20° 34′Koordináták: é. sz. 48° 57′, k. h. 20° 34′
Igló weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Igló témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info
A belváros
Szűz Mária Mennybemenetele templom tornya
A helytörténeti múzeum 1951-óta a Provinciális házban található
Münnich Sándor: Igló királyi korona- és bányaváros története. Igló, 1896

Igló (régebben Szepesújhely vagy Szepesújfalu, szlovákul Spišská Nová Ves, kiejtéseⓘ köznyelvben gyakran Iglov, németül Zipser Neudorf, lengyelül Spiska Nowa Wieś, latinul Villa Nova vagy Iglovia) város Szlovákiában a Kassai kerület Iglói járásának székhelye. A Szepesség második legnagyobb városa (Poprád után), híres iskolaváros.

Fekvése

Lőcsétől 10 km-re délre a Hernád bal partján tágas völgyben fekszik.

Nevének eredete

Magyar neve víznévi eredetű, egy csehországi (pontosabban morvaországi) folyó nevéből származik: a folyó cseh neve Jihlava, míg lengyel neve ennek tükörfordítása, Igława.

(A cseh jehla (jihla) illetve a lengyel igła főnév egyaránt tűt jelent.)

A Jihlava folyó partján épült bányaváros cseh neve szintén szintén Jihlava, míg az egykor ott élő német bányászok a lengyel Igława folyónévből kiindulva a várost Iglaunak nevezték el.

Egy 1268-as oklevél szerint a tatárjárás után IV. Béla a csehországi Jihlava (németül Iglau) városából telepített ide német bányászokat, akik valószínűleg szülővárosukról nevezték el az új várost is Iglaunak, ami később Iglóra magyarosodott.

Mai szlovák neve magyarul Szepesújfalut jelent.

Története

Először 1268-ban szerepel oklevélben Villa Nova néven, mai magyar nevén 1279-ben említik először Igloszásza alakban. Iglót valószínűleg német bányászok alapították a szláv Iglov település mellett a 13. században, környékén vasat, rezet termeltek, amihez feldolgozóipar is települt. A tatárjárásban elpusztult, de IV. Béla újratelepíttette. Szász lakosai az 1271-ben V. Istvántól kapott kiváltságaikat Károly Róbert kiegészítette. Nagy Lajos király bányavárosi rangra emelte és vásártartási joggal ruházta fel. A 14. században kohói, hámorai létesültek, híres volt harangöntödéje is. 1412-ben ezt is elzálogosította Zsigmond magyar király Lengyelországnak.

1778-ban az 1772-ben a lengyel zálogból visszakerült szepesi városok központja lett, ez a vezető szerepe 1876-ban szűnt meg.

1849. február 2-án Guyon Richárd serege a város határában győzte le a császáriakat. A harcokban 53 honvéd esett el, a városi temetőben emlékműt emeltek tiszteletükre. A 19. században egymás után épültek itt a gyárak, üzemek.

A trianoni békeszerződésig Szepes vármegye Iglói járásának székhelye volt. A magyar légierő 1939. március 24-én 16:45-kor bombázta, tizenhárom ember halt meg. Igló volt az első város, melyet a térségben légitámadás ért. 1945 után az új csehszlovák hatóságok a város német és magyar lakosságát megfosztották állampolgári jogaitól, a poprádi koncentrációs táborba vitték őket, majd innen kitelepítették Németországba, Ausztriába, illetve Magyarországra. Helyükre szlovákok érkeztek, létszámuk gyorsan növekedett.

Vályi András szerint „IGLO. Iglovia, Neudorf, Novavész. Szép, és népes Bánya Város Szepes Várm. földes Ura a’ K. Kamara, lakosai katolikusok, és evangelikusok, fekszik Lőtséhez egy jó mértföldnyire, Hernád vize mellett, mellyen malmain kivűl híres papiros malma is van. Minthogy hajdani szabadságaikat, a’ Hussziták össve égették; és el szagatták, 1433ban új szabadságokkal ajándékoztatott vala meg Zsigdond Király által. Nevezetes pompát tartottak az Iglóiak 1772dik esztendőbon a’ hódolásnak alkalmatosságával, ’s a’ 16 Szepességi Várasok új petséttyeknek meg hallására. Hajdani lakosai a’ muzsikálásban gyakorlottak valának, és az Isteni tiszteletben is a’ muzsikálást fizetés nélkűl magok vivék vala véghez. Nevezetes tudós Férfiai is valának. A’ Városnak belső épűletei közt nevezetes, a’ nagy, és jeles Szentegyháza, nem külömben a’ Városháza, és a’ piatzon egy mással szemközt lévő épűletei, négy kapui vagynak, mellyeken kivül Lőtse felé, kővel kerített szép temetkező helyek is van, festésekkel, és emlékeztető íratokkal meg rakva. A’ Városnak mulató helyei között nevezetesebbek a’ Szanszouci, mellyet G. Csáky Uraság építtete, ’s külömbféle Uri alkalmatoságokkal készűlt; nem külömben a’ kék hóld világ ’s a’ t. Határja e’ Városnak meszsze terjed, erdeje nagy, javai jelesek, sokaknak hasznos bányáik is vagynak.”[2]

Fényes Elek szerint „Igló, (Neudorf), Szepes vmegyében, a 16 szepesi városok közt fő és legnagyobb város, egy széles gyönyörü völgyben, felséges kilátással a távoleső Kárpát hegyeire, a Hernád bal partján, Lőcséhez délre 1 1/2 mfdnyire: 3685 kath., 2486 evang. német lakosokkal. A város szépen és rendesen épült. Jeles épületjei a roppant kath. paroch. templom, rézzel fedett toronynyal, az új szép evang. szentegyház, az igazgatósági, városi és plébánia házak. A Palzmann kertje ritka virágai s növényházai miatt nézésre méltó. Van itt egy sóház, sok épülettel, két jó kőbánya, jeles fejér-cserépedénygyár, mész és téglaégető kemenczék, egy papiros és több liszt-, fürész- kalló-malmok, kórház, vendégfogadó, nevezetes evang. sirkert, fördő egy regényes vidéken, számos vas- és réz-hámor, mellyekben sok réz, s a megyében legjobb vas készittetik. Határa a városnak felette nagy, különösen rengeteg erdővel bir; a lentermesztés, gyolcsszövés, és az erdőkben a méhtenyésztés jeles sikerrel üzetik. A lakosok mulatság kedveért gyakran meglátogatják az innen 3/4 órányira fekvő Sanssouci nevü ligetecskét, mellyet hajdan a Csáky grófok pompás mulatóhelynek varázsoltak; de jelenleg csak egy piramis emlékeztet régi dicsőségére.”[3]

2020. július 31-én leszakadt a város gyalogos hídja.[4]

Népessége

1880-ban 7521 lakosából 4338 szlovák és 569 magyar anyanyelvű volt.

1890-ben 7345 lakosából 4214 szlovák és 786 magyar anyanyelvű volt.

1900-ban 9301 lakosából 4966 szlovák és 2220 magyar anyanyelvű volt.

1910-ben 10 525 lakosából 5103 szlovák, 3494 magyar és 1786 német volt.

1921-ben 11 608 lakosából 7735 csehszlovák és 1089 magyar volt.

1930-ban 12 965 lakosából 10 094 csehszlovák és 619 magyar volt.

1991-ben 39 218 lakosából 37 638 szlovák és 79 magyar volt.

2001-ben 39 193 lakosából 36 924 szlovák és 65 magyar volt.

2011-ben 38 045 lakosából 33 656 szlovák és 54 magyar volt.

Érdekességek

Nevezetességei

Jeles iglóiak

  • Zacharias Zarewutius (Berzevice, 1605 körül – Bártfa 1667. február 20.) egyházi zeneszerző, 1623-tól 1624-ig az iglói evangélikus templom orgonistája
  • Milleter János (Igló, 1691 – 1755. március 8.) orvos, természettudós
  • Czirbesz Jónás András (Szepesváralja, 1732. szeptember 11. – Igló, 1813. január 11.) történész, geológus, nyelvész és író, 1757-től evangélikus lelkipásztor Iglón
  • Rumy Károly György (Igló, 1780. november 18. – Esztergom, 1847. április 5.) történetíró, pedagógus, polihisztor
  • Lányi Sámuel (Igló, 1792. április 15. – Kékkő, 1860. március 9.) vízépítő mérnök, festőművész
  • Franz Wilhelm Lippich (Lippich Ferenc Vilmos) (Igló, 1799. június 13. – Bécs, 1845. december 12.) az orvosi statisztika és az alkohológia úttörője, a 16 szepesi város főorvosa
  • Tavasi Lajos (Igló, 1814. augusztus 2. – Igló, 1877. január 28.) pedagógus, a modern magyar pedagógia egyik úttörője, az iglói evangélikus gimnázium tanára és igazgatója
  • Thern Károly (Igló, 1817. augusztus 13. – Bécs, 1886. április 13.) karmester, zeneszerző és tanító
  • Bókay János (Igló, 1822 – Budapest, 1884) orvos, egyetemi tanár
  • Máriássy János (Igló, 1822 – Budapest, 1905) honvéd ezredes
  • Róth Márton (Késmárk, 1841. augusztus 3. – Igló, 1917. február 25.) az iglói gimnázium tanára (1870–1909), a Magyarországi Kárpát-egyesület vezetőségi tagja és Évkönyveinek szerkesztője, a poprádi Tátra Múzeum munkatársa
  • Bartsch Samu (Igló, 1845. szeptember 29. – Baja, 1895. január 19.) biológus, zoológus, tanár
  • Jozef Hanula (Hanula József) (Liptovské Sliače, 1863 – Igló, 1944) festőművész
  • Olgyai Viktor (Igló, 1870 – Salzburg, 1929) grafikus és festő
  • Csontváry Kosztka Tivadar, festőművész 1874-től itt volt gyógyszertárvezető.
  • Kéri Kálmán (Igló, 1901. június 25. – Budapest, 1994. május 26.) vezérezredes, az Országgyűlés korelnöke 1990-ben
  • Neményi Lili (Igló, 1902. november 28. – Budapest, 1988. július 14.) színművésznő, opera-énekesnő.
  • Zathureczky Ede (Igló, 1903. – Bloomington (USA), 1959.) hegedűművész.
  • Szepes Béla (Igló, 1903 – Budapest, 1986) síelő, gerelyhajító olimpikon, karikaturista
  • Rokfalusy Lajos (Lőcse, 1887. október 24. – Salgótarján, 1974. április 27.) hegymászó, hegyimentő, tanító. Iglón töltötte gyermekkorát és ifjúságát 1888 és 1919 között, hamvai is itt pihennek.
  • Geyer Gyula tanár, természetkutató itt hunyt el 1900. szeptember 28-án
  • Fuhrmann Gyula (* Igló, 1838) oltárépítő, munkája a szolnoki belvárosi templom főoltára 1889-ben készült.

Irodalom

  • 1845 májusában Petőfi Sándor itt írta az Egy asszonyi állathoz, Fresco-ritornell és Paripámnak az ő színe fakó c. verseit.
  • Szontagh Dániel: Iglói és zabari Szontagh nemzetség származási története és oklevelei – Pest, 1864, 216 old.
  • Igazi útmutató a Tátrában (Néhány hely leírása, hol kincsek találtatnak) – Igló, 1886
  • Münnich Sándor 1896: Igló királyi korona- és bányaváros története. Igló
  • Tellér Gy.: Igló környéke – Igló, 1909
  • Marcsek Aladár: Igló környékének síkalauza – Igló, 1917. Szepesi Lapok, 23 old.
  • 1930 Igló a boldog város, ahol nem fizetnek pótadót. PMH 1930. június 29., 8.
  • 2014 Dejiny mesta Spišská Nová Ves. Spišská Nová Ves.
  • Miroslav Števík 2016: Majitelia domov historického centra Spišskej Novej Vsi v poslednej tretine 18. storočia. Spiš 8.
  • Miroslav Števík 2018: Predpokladaní majitelia parciel (domov) okolo roku 1415 a majitelia domov historického centra mesta Spišská Nová Ves v 19. storočí (do roku 1869). Spiš 9.
  • Miroslav Števík 2018: Heraldické a epigrafické pamiatky domov v Spišskej Novej Vsi a ich pramenná hodnota pri identifikácii ich majiteľov. Studia Archiwalne 5.

Testvérvárosok

Jegyzetek

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Igló&oldid=23806318”