Szepes Béla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szepes Béla
Született
1903. szeptember 5.
Igló
Elhunyt
1986. június 20. (82 évesen)
Budapest
Foglalkozása szobrász
újságíró

Szepes Béla (eredeti nevén Strauch Béla) (Igló, 1903. szeptember 5.Budapest, 1986. június 26.) síelő és gerelyhajító olimpikon, karikaturista.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Toldi Reálgimnáziumban, majd az Iparművészeti Iskolán tanult.

1923-ban ő lett Magyarország első síugró bajnoka. A MAC atlétájaként 1925 és 1931 között hétszer volt gerelyhajításban magyar bajnok. Ötször javította meg a magyar rekordot, tízszer volt a magyar válogatott tagja. Az 1928. évi amszterdami olimpián 65,26 méteres hajítással ezüstérmet szerzett. Háromszor nyert angol nemzetközi bajnokságot, 1929-ben 66,70 méteres dobással – ami az ötödik magyar rekordja –, élete legjobbját hajította.

Síelésben négyszer nyerte meg az északi összetett magyar versenyét; síugrásban is a legjobbak közé tartozott.

1926-tól 1933-ig Berlinben dolgozott újságíróként és sportkarikaturistaként.

1930. december 24-én feleségül vette Scherbách Magdolnát, aki ekkor vette fel a Szepes Mária nevet. 1938-ban született egyetlen gyermekük, Miklós Béla, aki hét hónapos korában elhunyt.

1933 után síoktatóként is tevékenykedett. 1937-től 1940-ig a Magyar Atlétikai Szövetség szövetségi kapitánya volt, később, az ötvenes évek végéig edzősködött.

A harmincas években néhány filmnek forgatókönyvírója illetve rendező-asszisztense volt. Sportpályafutása alatt és utána is több hazai és világlapba rajzolt sportkarikatúrákat. 1956-tól szerkesztő volt a Képes Sportnál. 1965-től sporttárgyú kisplasztikákat készített.

1986. június 26-án, a hajnali órákban halt meg.

Díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1965. Az Atlétikai Európa-kupa vándordíja
  • 1966. Ezüstgerely-díj
  • 1972. Fair Play-díj (NSzK)

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Balassa Ferenc: Kárpátaljai síkalauz, Budapest, 1939
  • Új sí 1×1, és magasiskola, Budapest, 1941, 1942
  • Így győztök ti… Hét olimpia hősei, Budapest, 1957
  • Gólkirályok – labdaművészek. A futballvilág hősei, Budapest, 1957
  • Sztárparádé. Sporttörténelmi arcképcsarnok, Budapest, 1985 (szöveg: Peterdi Pál)

A budapesti Bárczy István utcai Quint eszpresszóban (aminek Kovács Pál kardvívó olimpiai és világbajnok volt az alapító tulajdonosa) magyar vívókat ábrázoló karikatúrái díszítették a falakat.

Karikatúráit a Testnevelési és Sportmúzeum őrzi.

Ajánlott irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szepes Mária: Emberek és jelmezek (Bp., 1988 és 1998)
  • Szepes Mária: Szibilla (Bp., 2007)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]