Szontagh Dániel

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szontágh Dániel
Szontágh Dániel portré
Szontágh Dániel portré
Született1809. január 3.
Zászkal
Elhunyt1867. április 4. (58 évesen)
Nagyszombat
Nemzetiségemagyar
HázastársaSzontágh Penthesilea Atalanta Léda Ifigénia
GyermekeiSzontágh Ilona (1839-1866)

Szontágh Szaniszló Adamus (1841-1915)
Szontágh Miklós (1843-1899)
Szontágh Móric Sándor (1845-1871)
Szontágh Lívia Etelka (1847-1912)
Szontágh Donát Kázmér (1848-?)
Szontágh Hugó Ottó (1850-1920)

Szontágh Anna Kamilla (1855-?)
Foglalkozásakirályi tanácsos,
ülnök
SablonWikidataSegítség

Iglói Szontagh Dániel (Zászkal (Árva megye), 1809. január 3.Nagyszombat, 1867. április 4.) királyi tanácsos, kerületi táblai ülnök.

Élete[szerkesztés]

II. Szontagh Sámuel(1782-1847) festő, birtokos és Belányi Ilona(1785-1836) fia. Sárospatakon a híres Kövy alatt 1829-ben bevégezvén a jogi tanfolyamot, 1830-31-ben Árva megyénél, az eperjesi kerületi táblánál, a királyi kúriánál és az országgyűlésen gyakornokoskodott. 1832. április 4-én ügyvédi vizsgát tett. 1830. július 31-től Árva vármegye aljegyzője lett, később tiszti, ügyészi, főszolgabirói minőségben 1849-ig Árva megyénél hivataloskodott. 1850-51-ig mint árvamegyei törvényszéki közbíró, majd úrbéri törvényszéki elnök Trencsénben, később megyei törvényszéki elnök Árva-Liptó-Túrócban, 1861-től pedig a Dunáninneni királyi kerületi ítélőtábla közbírája volt. 1861. március 29-én magyar királyi tanácsosi címet kapott, különösen azon érdemeinél fogva, hogy 1831-ben az Árvában uralgott kolerajárvány idején rendkívüli buzgó áldozatokat tett, 1847-ben ugyanott az éhség dúlásakor az általa létesített Bori nevű ingovány lecsapolása által az ínségeseknek keresetet nyitott, az 1849. évi hadjáratkor az Alsókubinba szállított sebesültek részére a magáéból a kórházi felszerelésekre és ápolásra szükségelt szereket kiállított. Kitűnő érdemei közé tartozik Árva megyében a Csaplovics közkönyvtárhoz általa tervezett tudományos társulat létesítése, melynek ő volt az elnöke és azt virágzó gyarapodásra emelte. Az egyházi téren mint az árvamegyei evangélikus egyház esperességi jegyzője és a zsaskói egyházközség felügyelője buzgólkodott.

Hivatalos teendőin kívül a tudományokkal foglalkozva, főleg a jogi és történelmi és ebben a családtörténeti szaknak művelője volt. (E részben a felső megyékből, főleg Árva és Trencsén megyék levéltáraiból gyűjtött adatainak közlése által a Nagy Iván, Magyarország családai c. munkájának is buzgó munkatársa volt. A Világ, Pesti Hirlap, Zeitschrift für Gesetzgebung, Pressburger Zeitung, Sürgöny, Temesvár Delejtű c. lapokba és a Győri tört. és rég. Füzetekbe (1865.) írt czikkeket.

Munkái[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Tököly Gábor: Ki kicsoda Rozsnyón. Somorja, Méry Ratio, 1999.