Ugrás a tartalomhoz

„Afrika zenéje” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
BTXLL-HU-10234 (vitalap | szerkesztései)
3 035 szerkesztés
Címke: 2017-es forrásszöveg-szerkesztő
BTXLL-HU-10234 (vitalap | szerkesztései)
3 035 szerkesztés
Címke: 2017-es forrásszöveg-szerkesztő
46. sor: 46. sor:
A dobok fő tipusai a [[dzsembé]] és a ''„[[Afrikai résdob#Beszélő dobok|beszélő dob]]”''. A [[balafon]] nevű hangszer szintén gyakran megtalálható. A húros hangszerek közé tartozik a ''[[Kora (hangszer)|kora]], ngoni, goje, kukkuma, gurumi, xalam'' stb.
A dobok fő tipusai a [[dzsembé]] és a ''„[[Afrikai résdob#Beszélő dobok|beszélő dob]]”''. A [[balafon]] nevű hangszer szintén gyakran megtalálható. A húros hangszerek közé tartozik a ''[[Kora (hangszer)|kora]], ngoni, goje, kukkuma, gurumi, xalam'' stb.


Nyugat-Afrikában a [[könnyűzene]] legismertebb műfaja a 20. században a ''[[highlife]]'' {{Wd|Q963061}} volt,<ref>{{Cite journal|title=Popular Music in West Africa|url=https://www.jstor.org/stable/30250154|journal=African Music|date=1962|issn=0065-4019|pages=11–17|volume=3|issue=1|first=Edna M.|last=Smith}}</ref> amely a 19-20. század fordulója táján keletkezett.<ref>{{Cite web |title=Highlife {{!}} African music |url=https://www.britannica.com/art/highlife-African-music |work=Encyclopedia Britannica |accessdate=2020-11-29 |language=en}}</ref> Az 1950-es évektől az 1970-es évek elejéig [[Ghána|Gháná]]é volt az irányító szerep a highlife és afro-rock zene terén.<ref>{{Cite web |url=https://helda.helsinki.fi/bitstream/handle/10138/25804/006_06_Collins.pdf?sequence=1 |title=Ghana and the World Music Boom |accessdate=2020}}</ref>
Nyugat-Afrikában a [[könnyűzene]] legismertebb műfaja a 20. században a ''[[highlife]]'' {{Wd|Q963061}} volt,<ref>{{Cite journal|title=Popular Music in West Africa|url=https://www.jstor.org/stable/30250154|journal=African Music|date=1962|issn=0065-4019|pages=11–17|volume=3|issue=1|first=Edna M.|last=Smith}}</ref> amely a 19-20. század fordulója táján keletkezett.<ref>{{Cite web |title=Highlife {{!}} African music |url=https://www.britannica.com/art/highlife-African-music |work=Encyclopedia Britannica |accessdate=2020-11-29 |language=en}}</ref> Az 1950-es évektől az 1970-es évek elejéig [[Ghána|Gháná]]é volt az irányító szerep a highlife és afro-rock zene terén.<ref>{{Cite web |url=https://helda.helsinki.fi/bitstream/handle/10138/25804/006_06_Collins.pdf?sequence=1 |title=Ghana and the World Music Boom |accessdate=2020}}</ref> Ghánában például sok éven át a ''highlife'' volt a preferált zenei műfaj, egész a ''[[hiplife]]'' {{Wd|Q1619932}} és hasonlók megjelenéséig.<ref>{{cite book|url=https://books.google.com/books?id=5rh-BAAAQBAJ&q=music|title=Witchcraft, Witches, and Violence in Ghana|first=Mensah|last=Adinkrah|date=30 August 2015|publisher=Berghahn Books|isbn=9781782385615|accessdate=5 July 2017|via=Google Books}}</ref><ref>{{cite book|url=https://books.google.com/books?id=dRrGAAAAQBAJ&q=history+of+music+in+ghana&pg=PA78 |title=The Hiplife in Ghana: West African Indigenization of Hip-Hop |author=H. Osumare |page=78 |date= 6 September 2012|isbn=9781137021656 |accessdate=2017-07-06}}</ref>


A nigériai tánczene, a ''[[jùjú]]'' a 20. században jött létre. Ez [[Jorubák|joruba]] hagyományos ütős hangszereken alapul és főként a szegényebb népesség játszotta. A [[Jorubák|joruba]] ''dùndún'' dobokat ''„[[Afrikai résdob#Beszélő dobok|beszélő dobként]]”'' használják.<ref name="BR">{{Cite web |title=African music |url=https://www.britannica.com/art/African-music |work=Encyclopedia Britannica |accessdate=2020-11-29 |language=en}}</ref>
A nigériai tánczene, a ''[[jùjú]]'' a 20. században jött létre. Ez [[Jorubák|joruba]] hagyományos ütős hangszereken alapul és főként a szegényebb népesség játszotta. A [[Jorubák|joruba]] ''dùndún'' dobokat ''„[[Afrikai résdob#Beszélő dobok|beszélő dobként]]”'' használják.<ref name="BR">{{Cite web |title=African music |url=https://www.britannica.com/art/African-music |work=Encyclopedia Britannica |accessdate=2020-11-29 |language=en}}</ref>

A lap 2020. november 29., 11:59-kori változata

 Ez a szócikk/szakasz most épül, még dolgoznak az első verzión!

A szócikk/szakasz építőjének: Ha az építés várhatóan néhány napnál tovább tart, inkább saját allapon végezd! A többieknek: amíg az építés nem fejeződik be, használd a vitalapot, hogy elkerüld a szerkesztési ütközéseket a cikk építőjével!
Legutóbbi módosítás: 2020. november 29.

Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében.
Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával.

Afrika zenéje gazdag és változatos és a hatalmas kontinensnek számos különböző zenei hagyománya van. Megkülönböztetünk hagyományos és modern zenét. A 19. század óta megjelent az afrikai egyházi zene számos új fajtája is, illetve fejlődik tovább.[1] A népzenei hagyományok terén a leggazdagabb földrész.

India és a Közel-Kelet zenéjéhez hasonlóan az afrikai zene is nagyon ritmikus. A hagyományos zenét zömmel hangzásban vagy szóban adják át, nem írják le. Az afrikai zene a feketék Amerikába való kerülésével befolyásolta a Karib-térség és Latin-Amerika zenei stílusait is mint például a szamba, a conga, a son, a rumba, a salsa stb. Az ősi afrikai hangszereket néha ott tovább is fejlesztették (pl. lamellofon → kubai marimbula).[1]

Általános jellemzők

Fekete-Afrika

Hangszeres előadás
Hangszeres előadás

A fekete-afrikaiak zenéje több, mint szórakoztató tényező, ez az életnek épp olyan elementáris alkotó része, mint maga a beszéd. Legyen szó dobolásról, bármilyen más hangszerjátékról vagy ritmikus énekről, az mindig hullámzó testmozgással, dobbantással vagy tapssal párosul. Az alaplüktetést egészítik ki azok a finom, időben ki nem fejezhető ritmikai előlegezések és késleltetések, amelyek az ellentétes, nemegyszer ütköző képletek egészének tartást és feszültséget adnak. Így alakul ki a jellegzetes afrikai poliritmika, amikor egyszerre két vagy több különböző ritmus hallható.[2] Manapság azonban igazi hagyományos zenét csak a városoktól távol eső, kevésbé civilizált területeken lehet találni, míg a városok az afro-pop (wd) zenétől hangosak.[2]

A hagyományos afrikai zenét nem csak szórakoztatásra, hanem meghatározott társadalmi eseményekhez használták. A dalok olyan eseményekhez kapcsolódnak, mint a születés, az esküvő, a temetés és a gyász, a játékok, vallási szertartások, az imák, munka, háborúk és szerelem.[3]

Közép-Afrika és általában a néger törzsek hagyományos zenéje pentatonikus jellegű, vagyis ama félhang- nélküli ötfokú hangrendszerben mozog, melyet az öt világrész minden ősi kultúrnépénél kimutattak.[4] Azt, hogy itt eredeti képződmény-e vagy átvett kultúrelem, nem tudjuk; tény viszont, hogy a néger törzsek között több olyan hangszer van ma is használatban, melyek régi magasabb kultúrákból maradtak fenn. Ilyenek a xilofonok, e hangolt fa- vagy fémlemezekből álló ütőhangszerek, az angolai marimba vagy faharmonika, a balafon és egyéb zongoraszerű hangszerek, melyek Dél- és Kelet-Ázsiából jutottak ide; ilyen az északkeleti hárfa, mely talán az ókori Egyiptom elkorcsosult hagyatéka.[4]

Említésre méltó, hogy a többszólamúság kezdeti formái aránylag igen elterjedtek (szólóhang és kórus váltakozása, egymásba fonódása), formai szempontból felötlik a rondó-szerű, szakaszos visszatérésen alapuló, hosszabb, komplikált dalszerkezet gyakorisága, ritmikában a bonyolult és összetett ritmusfajok kedveltsége. Idevág a ritmusadó ütőhangszerek, a legkülönbözőbb dobok használata is, mely Afrika némely vidékén annyira fejlett volt, hogy a dobjelzés külön „nyelvi" érintkezésformáját alakította ki az egyes törzseken belül (ld. lejjebb). Ezen a téren nemcsak a dob ritmusjelző szerepének, hanem változtatható hangmagasságának is szerep jut, miáltal az ütőhangszer szinte észrevétlenül melodikus hangszer szerepére emelkedik. Előfordulnak íj-szerű (pl. íjlant), citera-szerű (pl. bendzsó) stb. hangszerek is, a fúvós hangszereknek egész családja virágzik.[4]

Az afrikai zenének szertartásos jellege és mágikus kötöttsége a törzsi kultúrákban ma is igen erős.[4]

Dél-Afrikában a fehér terjeszkedés jórészt kiszorította az ottani törzsi, egykor valószínűleg a közép-afrikai négerekével rokon zenekultúrát. [4]

Regionális jellemzők

A kontinens rendkívül gazdag zenei kultúrája nehezen foglalható határozott csoportokba. Az irányzatok rendkívül szerteágazóak és területi megoszlásuk is nagyon változatos.

Afrika zenei régiói [5]

Észak-Afrika

Észak-Afrikára, mint Északkelet- és Kelet-Afrikára iszlám hatások jellemzők, bár ezek a hatások Észak-Afrikában jellemzőbbek. Az észak-afrikai zenét az arab zenei kultúra mellett a mór zene elemei, valamint a francia és angol megszállók által importált nyugati hangok is jellemzik. A marokkói, egyiptomi, líbiai és algériai hagyományos zenei stílusok a berber zene, a gnaoui (ennek a gyökerei a fekete-afrikai rabszolgaságban vannak) és a beduin zene (amelyben indiai, iráni, spanyol és marokkói elemek állnak össze, rengeteg teret engedve az improvizációnak). A legspecifikusabb és legismertebb észak-afrikai kortárs zenei stílus a raï.

Algéria zenéje | Egyiptom zenéje | Líbia zenéje | Marokkó zenéje | Mauritánia zenéje | Tunézia zenéje

Szudán

Az arab Szudánban elsősorban az Egyiptomból származó zene dominál. Itt szinte az összes szudáni dalt arab nyelven éneklik. Az országnak gazdag és nagyon sokszínű zenei kultúrája van, a hagyományos népzenétől a modern népszerű városi zenéig és a nemzetközileg is befolyásolt afrikai zenéig. Az (arab) szudáni zene főleg arab zenei műfajok keveréke a szubszaharai elemekkel.

Szudán zenéje | Dél-Szudán zenéje

Nyugat-Afrika

Hagyományos nigériai zene
Mali tánc Nafadié falujában (videó)

Fekete-Afrika más részeihez hasonlóan a Szaharától délre fekvő részen a zene használata nem korlátozódik csak a szórakozásra, hanem segíti a mindennapi rutinok lebonyolítását. Felhasználják a munkához, az újszülöttek névadási ceremóniájához, a házassági szertartásokhoz, a temetésekhez, a legkülönfélébb rítusokhoz.[6]

Nyugat-Afrikában a zenében az ütőshangszerek vezetnek, sokkal inkább, mint Afrika többi részén. A forró ritmus szinte mindig jelen van.[7] Az egyik legfontosabb zenei műfaj a tánczene. Az összes afrikai régió közül itt van leginkább a különféle zenei kultúrák olvasztótégelye. A modern nyugat-afrikai zene az 1970-es években jelent meg.

A dobok fő tipusai a dzsembé és a „beszélő dob”. A balafon nevű hangszer szintén gyakran megtalálható. A húros hangszerek közé tartozik a kora, ngoni, goje, kukkuma, gurumi, xalam stb.

Nyugat-Afrikában a könnyűzene legismertebb műfaja a 20. században a highlife (wd) volt,[8] amely a 19-20. század fordulója táján keletkezett.[9] Az 1950-es évektől az 1970-es évek elejéig Ghánáé volt az irányító szerep a highlife és afro-rock zene terén.[10] Ghánában például sok éven át a highlife volt a preferált zenei műfaj, egész a hiplife (wd) és hasonlók megjelenéséig.[11][12]

A nigériai tánczene, a jùjú a 20. században jött létre. Ez joruba hagyományos ütős hangszereken alapul és főként a szegényebb népesség játszotta. A joruba dùndún dobokat „beszélő dobként” használják.[1]

Benin zenéje | Burkina Faso zenéje | Elefántcsontpart zenéje | Gambia zenéje | Ghána zenéje | Guinea zenéje | Bissau-Guinea zenéje | Kamerun zenéje | Libéria zenéje | Mali zenéje | Niger zenéje | Nigéria zenéje | São Tomé és Príncipe zenéje | Sierra Leone zenéje | Szenegál zenéje | Togo zenéje | Zöld-foki Köztársaság zenéje

Közép-Afrika

Zandé nyelvű dal xilofonnal előadva

Közép-Afrika az összes afrikai régió közül a legelszigeteltebb. Ennek következményei voltak a zenére is. Ezen elszigeteltség miatt egy modernebb, afrikai és nyugati zenei hatású zenei kultúra kialakulása csak később kezdődött, mint Afrika többi részén. Ma már az afrobeat, a soukous, a nyugati zene által befolyásolt rock- és popzene és más műfajok népszerűvé váltak. A soukous az 1960-as években a kongói rumbából született, és az 1980-as években népszerűségre tett szert Franciaországban is. Az 1970-es években a zene új műfaja jelent meg Közép-Afrikában. Ez a zenei stílus a kongói diákzenéből ered, és erősen befolyásolja a rockzene és a soukous is. Jellemzői a dobok és gitárok használata. Ezen híresebb közép-afrikai zenei műfajok mellett léteznek kissé kevésbé ismert és hagyományosabb zenei stílusok is, mint például a banda.[13]

Csád zenéje | Egyenlítői-Guinea zenéje | Gabon zenéje | Kongói Köztársaság zenéje | Kongói Demokratikus Köztársaság zenéje | Közép-afrikai Köztársaság zenéje| Zambia zenéje

Északkelet-Afrika

Az "afrikai szarv"nak olyan zenéje van, amely hasonlít Kelet-Afrika zenéjéhez. Mégis van egy különbség: a világ minden tájáról származó hatások, amelyek az 1970-es években jelentek meg. Ezek a hatások olyan izgalmas zenei műfajokat hoztak létre a 20. század második felében, mint például az Ethio jazz [14] (etióp dzsessz) és az Ethio funk [15], amelyek Kelet-Afrikában nem találhatók meg. Ezek olyan zenei műfajok, amelyek az amerikai pszichedelikus rockból és a Motown-soul-ból származnak, keverve a régió hagyományos zenéjével.[16]

Az etióp zenében az egyhúrú hegedű, az ún. maszinkó az egyik legnépszerűbb hagyományos hangszer.[17] A washint vagy a fuvola egy másik széles körben használt hagyományos hangszer. Jellemzően etióp pásztorok is játszanak rajta, miközben szarvasmarhákat terelnek.[17] Míg a krar a hagyományos líra öt húrral. A begena vagy az etióp hárfa többnyire spirituális zenei célokra használt eszköz. A spirituális himnuszokat főleg az ortodox keresztények böjti időszakában hallhatók, amikor az emberek Isten iránti odaadásukat fejezik ki.[17]

Dzsibuti zenéje | Eritrea zenéje | Etiópia zenéje | Szomália zenéje

Kelet-Afrika

Tanzániai törzsi zene és táncbemutató (videó)

Kelet-Afrikában, mint egész Afrikában, a zene is nagyon fontos szerepet játszik. De Kelet-Afrikában a zene nem csupán zene, hanem a régió országainak újjászületését támogató eszköz. A kelet-afrikai zenét részben az arab zene jellemzi, manapság azonban főleg az indiai filmzene. A gospel stílus vagy egyházi kórus (' kwaya ya kanisa ') egy másik kortárs népszerű zenei műfaj, amelyet a hagyományos zene befolyásol.[18][19] Egyes etnikai csoportok hagyományos dallamokat állítanak össze az egyházi istentisztelet céljából.[18]

Egy arab, indiai árnyalatú zenei műfajra példa a taraab, amely főleg a partvidék zenéje,[20] és arab, afrikai (szuahéli), indiai és európai hatások eredményeként jött létre.[18] Másik népszerű zenei műfaj a kenyai benga, amely a luóktól származik és az 1950-es évektől lett népszerű.[21]

Jellemző a térségre a saját dobstílusok, valamint a különleges, hagyományos hangszerek, mint a fából készült xilofonok vagy épp a kivájt tökből vagy kókuszdióból készült hangszerek.

Az 1960-as és 1980-as évek között Tanzániának megvolt a maga különálló afrikai rumba zenei stílusa, amelyet muziki wa dasi néven (tánczene) olyan híres együttesek tettek népszerűvé, mint a Tabora Jazz, Western Jazz Band, Morogoro Jazz, Volcano Jazz, NUTA Jazz, JUWATA Jazz és DDC Mlimani Park.[22]

Burundi zenéje | Comore-szigetek zenéje | Kenya zenéje | Madagaszkár zenéje | Mauritius zenéje | Malawi zenéje | Mozambik zenéje| Ruanda zenéje | Seychelle-szigetek zenéje | Tanzánia zenéje | Uganda zenéje| Zimbabwe zenéje

Dél-Afrika

Mivel a Dél-afrikai Közt. egy multikulturális ország, amely magasabb HDI-vel rendelkezik, mint Afrika többi része, és mivel korábban holland gyarmat volt, és munkásokat importált Keletről, ma nagyon sokféle zenei műfaj van (néha keleti elemekkel), mint pl. a rock, dzsessz, jungle, a reggae, a hip-hop, gospel, a klasszikus, a rap, a marabi, a kwela, a mbaqanga. Mindenhol zene szól: üzletekben, kávézókban, éttermekben, emberek otthonában vagy csak az utcán. Ugyanakkor a helyi, autentikus zenei műfajok Dél-Afrikában fokozatosan eltűnnek, vagy keverednek az új stílusokkal.

Angola zenéje | Botswana zenéje | Dél-Afrika zenéje | Lesotho zenéje | Namíbia zenéje | Réunion zenéje | Szváziföld zenéje

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Hagyományos hangszerek

"Beszélő dob"
Mbira v. sanza v. kalimba
Mali férfi n'goni-n játszik
Férfiak a kankangui-val
Ghánai dobosok

A kívülállók gyakran figyelmen kívül hagyták az afrikai hangszerek hatalmas változatosságát abban a tévhitben, hogy a négerek csak dobolnak. Mégis már az ókori karthágói Hanno, aki egy tengeri expedíció során rövid látogatást tett Afrika nyugati partvidékén a Kr. e. 5. században, fúvós hangszereket és ütőhangszereket (fuvolákat, cintányérokat) említett.[23] A hangszerek változatossága Afrika hatalmas területén ma is megtalálhatók, a tánc, a mulatság vagy a kulturális és vallási tevékenységek kísérőjeként. A Hanno által feljegyzett ütős és fúvós hangszerek mellett sokféle vonós hangszer is létezik, a hárfák, lantok és lírák bonyolultabb változatáig. Egyes területeken a külső befolyásra érdekes újfajta hangszerek is megjelentek a 20. században, például az endingidi nevű hegedű Ugandában vagy a ramkie és segankuru nevű vonósok Dél-Afrikában.[23]

Hangszerek osztályozása

Kpanlogo dob
Adodo (húros dob)
Udu nevű ütőshangszer
Dzsembé
Sekere (csörgő)
Balafon
Kora

A dobok

Az afrikai dob legegyszerűbb változata Dél- és Kelet-Afrikában a legelterjedtebb. Rendszerint egy vastag bambusznád darab vagy egy faedény szolgáltatja a dob vázát, néha még egy kis vizet is öntenek az edény aljába, és — hogy a rezonancia jobb legyen — néhány szem követ is tesznek hozzá. A dob nyílását bárány, fekete párduc vagy elefánt szárított bőrével vonják be. De az is előfordul, hogy a dobot tökből vagy az elhunyt törzsfőnök combcsont jóból készítik.[24]

A mindennapi életben a fő szerep a beszélő doboknak jutott. Ezeket egyes törzseknél hosszú fatörzsből vájták ki, mint a csónakokat. Némelyik törzs úgy is nevezte őket, hogy „beszélő csónakok”. Üregesen hagyott nyílásuk hosszával, szélességével, a fatörzs méretével és a ki vájt üreg nagyságával szabályozható a hangerő és a hangszín. [24]

Lásd még: afrikai résdob

Mint hírközlő eszközök

A táncra, falugyűlésekre tam-tam dobokkal is közvetítenek üzeneteket. Ezeken kívül a múltban – a modern telekommunikációs, híradási eszközök megjelenése előtt – elterjedt volt a dobok egy tipikus fajtája, amelyeket jeladó dobként hírközlésre is használtak.[25]

A múltban a legtöbb faluban megtalálhatók voltak az óriási, másfél-két méteres „híradó dobok”. A hívójelek és üzenetek jelei vidékenként és törzsenként váltakoztak, de a nagy jelentőségű üzenetek jelei (pl. háború kezdete vagy egy törzsfőnök halála) több száz km távolságra is ismert volt.[26]

A bantuk dobszavát Fekete-Afrika nagy részében ismerték, és egy üzenet országhatárokat átlépve, egyetlen éjszaka alatt ezer km távolságot is megtehetett. A kisebb dobok hangja nappal 8-10 km-re jut a szavannában, ezzel szemben a nagyobb doboké éjjel ennél jóval messzebbre hallatszik.[26]

Zenei irányzatok

Az afrikai kontinens zenéje az európai-amerikai hallgatóközönség számára szokatlannak, egzotikusnak tűnnek. A mai populáris afrikai zenekultúrában rendkívül erősen jelen vannak a népzenei gyökerek, valójában nem is húzható határ a populáris és a tradicionális zenei irányzatok közé.

Az afrikai populáris zene fő irányzatai:

Neves előadók

Az afrikai popzene legnagyobb sztárjai:

Műfaj szerint

  1. afro-pop: Abdoulaye Nderguet, H'Sao, SeBa, Pierre Akendengué, Tibesti, Herléo Muntu, Djeli Moussa Condé, Mohombi, Wizkid, Diamond Platnumz, Davido, Fally Ipupa, Burna Boy, Innoss'B, Tiwa Savage, Coco Mupala, Angélique Kidjo, Yemi Alade, Simi, Werrason, Youssou N'Dour, Pamela Badjogo, Rayvanny, Chidinma, Flavour N'abania, Olamide, Timaya, 2face Idibia, Michael Collins Ajereh, Toofan, Tekno Miles, Kizz Daniel, Jizzle, Sista Becky, Wurld, Floby, Blaq Diamond, Master KG, Nomcebo Zikode.
  2. afro house : Osunlade, Manoo, Atjazz, Boddhi Satva, Black Coffee, Djeff, Dj Satelite, Dj Spilulu
  3. afro-zouk: Monique Séka, Herléo Muntu
  4. afrobeat: Fela Kuti, Tony Allen, Herléo Muntu, Dele Sosimi, Stanley Enow, Ernesto Djédjé
  5. afrikai blues: Abdoulaye Nderguet, Joyce Tape
  6. morna : Cesária Évora
  7. n'dombolo : Koffi Olomidé, Papa Wemba, Fally Ipupa, Ferré Gola, JB Mpiana
  8. raï : Khaled
  9. rap : Nash, Herléo Muntu, Krotal, Sultan Oshimin, Koosh D'ozone, Sho Madjozi
  10. reggae : Alpha Blondy, Tiken Jah Fakoly, Herléo Muntu, Zêdess, Lucky Dube, , Sana Bob
  11. rumba : Bonga, Grand Kalle, Franco, Tabu Ley
  12. soukous : Aurlus Mabélé, Mav Cacharel, Diblo Dibala
  13. youssoumba : Les Youles, A nous les petits
  14. zouglou : Les Garagistes, Magic System, Petit Yodé, L'Enfant Siro, Espoir 2000
  15. arab pop : Saad Lamjarred, Abdoulaye Nderguet

Jegyzetek

  1. ↑ a b c African music (angol nyelven). Encyclopedia Britannica. (Hozzáférés: 2020. november 29.)
  2. ↑ a b Muzsika, 1998-01-01 / 1. szám
  3. ↑ Traditional music (angol nyelven). Music In Africa, 2015. március 2. (Hozzáférés: 2020)
  4. ↑ a b c d e Uj Idők Lexikona 1-2. Afrika zenéje (Budapest, 1936)
  5. ↑ Az amerikai kulturális antropológus és folklorista, Alan P. Merriam (1923–1980) alapján
  6. ↑ C. Stapleton and C. May, African All-stars, Paladin 1989, page 5.
  7. ↑ Agawu, V. Kofi (1987. június 10.). „The Rhythmic Structure of West African Music”. The Journal of Musicology 5 (3), 400–418. o. DOI:10.2307/763699. ISSN 0277-9269.  
  8. ↑ Smith, Edna M. (1962. június 10.). „Popular Music in West Africa”. African Music 3 (1), 11–17. o. ISSN 0065-4019.  
  9. ↑ Highlife | African music (angol nyelven). Encyclopedia Britannica. (Hozzáférés: 2020. november 29.)
  10. ↑ Ghana and the World Music Boom. (Hozzáférés: 2020)
  11. ↑ Adinkrah, Mensah. Witchcraft, Witches, and Violence in Ghana. Berghahn Books (2015. augusztus 30.). ISBN 9781782385615. Hozzáférés ideje: 2017. július 5. 
  12. ↑ H. Osumare. The Hiplife in Ghana: West African Indigenization of Hip-Hop, 78. o. (2012. szeptember 6.). ISBN 9781137021656. Hozzáférés ideje: 2017. július 6. 
  13. ↑ Central African Republic: Banda Polyphony (amerikai angol nyelven). Smithsonian Folkways Recordings. (Hozzáférés: 2020. november 29.)
  14. ↑ Diarra, Lilian: Ethio-Jazz: The Amazing Story Behind Ethiopian Jazz. Culture Trip. (Hozzáférés: 2020. november 29.)
  15. ↑ Mixcloud. Mixcloud. (Hozzáférés: 2020. november 29.)
  16. ↑ Network, World Music: The Rough Guide To Psychedelic Africa (angol nyelven). World Music Network. (Hozzáférés: 2020. november 29.)
  17. ↑ a b c Traditional music in Ethiopia (angol nyelven). Music In Africa, 2016. január 25. (Hozzáférés: 2020. november 29.)
  18. ↑ a b c Traditional music in Tanzania (angol nyelven). Music In Africa, 2015. március 2. (Hozzáférés: 2020. november 29.)
  19. ↑ Karen Ahlquist: Chorus and Community. 2006. ISBN 978-0-252-07284-0 Hozzáférés: 2020. november 29.  
  20. ↑ Lonely Planet: Kenya, 2003 
  21. ↑ Lonely Planet: Kenya, 2003 
  22. ↑ Traditional music in Tanzania (angol nyelven). Music In Africa, 2015. március 2. (Hozzáférés: 2020. november 29.)
  23. ↑ a b African music - Musical instruments (angol nyelven). Encyclopedia Britannica. (Hozzáférés: 2020. november 25.)
  24. ↑ a b Élet és Tudomány Kalendáriuma, 1972, A Tam-Tam
  25. ↑ A Föld Országai: A világ népei (Bp., 1965.) 
  26. ↑ a b Seres Tibor: Afrika, 1973.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben az Afrikaanse muziek című holland Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Afrika_zenéje&oldid=23301729”