Ugrás a tartalomhoz

„Tigriscápa” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
DenesFeri (vitalap | szerkesztései)
180 771 szerkesztés
DenesFeri (vitalap | szerkesztései)
180 771 szerkesztés
116. sor: 116. sor:


== Jegyzetek ==
== Jegyzetek ==
{{reflist|30em|refs=
{{jegyzetek}}
<ref name=CanadianShark>Canadian Shark Research Laboratory, [http://www.bio.gc.ca/sharks/maritime/galeocerdocuvier-en.php Tiger Shark – Bedford Institute of Oceanography]</ref>
<ref name=Donahue>{{cite web |last=Donahue |first=Ann |title=Shark Week: 'Deadly Stripes: Tiger Sharks' |date=30 July 2007 |publisher=[[LA Times]] |url=http://latimesblogs.latimes.com/showtracker/2007/07/shark-week-dead.html |accessdate=July 2011}}</ref>
<ref name=Dudley>{{cite journal |last1=Dudley |first1=Sheldon F. J. |last2=Anderson-Reade |first2=Michael D. |last3=Thompson |first3=Greg S. |last4=McMullen |first4=Paul B. |title=Concurrent scavenging off a whale carcass by great white sharks, ''Carcharodon carcharias'', and tiger sharks, ''Galeocerdo cuvier'' |journal=Fishery Bulletin |year=2000 |volume=98 |pages=646–649 |url=http://fishbull.noaa.gov/983/13.pdf |format=PDF |accessdate=4 May 2010}}</ref>
<ref name=FroesePauly>{{FishBase|genus=Galeocerdo|species=cuvier|year=2011|month=July}}</ref>
<ref name=Greenpeace>[http://www.greenpeace.org/international/en/campaigns/oceans/seafood/red-list-of-species/ Greenpeace International Seafood Red list]. greenpeace.org</ref>
<ref name=hawaii>{{cite web |title=Tiger Shark Research Program |work=Shark & Reef Fish Research |publisher=Hawaii Institute of Marine Biology |url=http://www2.hawaii.edu/~carlm/tigershark.html |accessdate=July 2011}}</ref>
<ref name=Hawaii_Statutes>{{cite web |title=Prohibition of Shark Feeding |publisher=Hawaii Department of Land and Natural Resources, Hawaii Department of Agriculture |url=http://www.csc.noaa.gov/legislativeatlas/lawDetails.jsp?lawID=568 |accessdate=2014-05-26}}</ref>
<ref name=Heithaus2001a>{{Cite journal |last=Heithaus |first=Michael R. |title=The Biology of Tiger Sharks, Galeocerdo Cuvier, in Shark Bay, Western Australia: Sex Ratio, Size Distribution, Diet, and Seasonal Changes in Catch Rates |journal=Environmental Biology of Fishes |volume=61 |issue=1 |pages=25–36 |date=May 2001 |doi=10.1023/A:1011021210685}}</ref>
<ref name=Competition>{{cite journal |last=Heithaus |first=Michael R. |title=Predator–prey and competitive interactions between sharks (order Selachii) and dolphins (suborder Odontoceti): a review |date=January 2001 |journal=Journal of Zoology |volume=253 |issue=1 |pages=53–68 |doi=10.1017/S0952836901000061}}</ref>
<ref name=Heithaus2002>{{cite journal |last=Heithaus |first=M. R. |last2=Dill |first2=L. |title=Food availability and tiger shark predation risk influence bottlenose dolphin habitat use |year=2002 |journal=Ecology |volume=83 |issue=2 |pages=480–491 |doi=10.1890/0012-9658(2002)083[0480:FAATSP]2.0.CO;2 |url=http://www.monkeymiadolphins.org/Pdf/Heithaus%20and%20Dill%202002.pdf |format=PDF |archiveurl=https://web.archive.org/web/20090306031446/http://www.monkeymiadolphins.org/Pdf/Heithaus%20and%20Dill%202002.pdf |archivedate=2009-03-06}}</ref>
<ref name=Heithaus2004>{{cite journal |last1=Heithaus |first1=M. R. |last2=Dill |first2=L. |last3=Marshall |first3=G. |last4=Buhleier |first4=B. |title=Habitat use and foraging behavior of tiger sharks (''Galeocerdo cuvier'') in a seagrass ecosystem |journal=Marine Biology |volume=140 |issue=2 |pages=237–248 |date=2004 |url=http://www.bio.miami.edu/prince/Sharks.pdf |format=PDF |doi=10.1007/s00227-001-0711-7}}</ref>
<ref name=sharkAttackStats>{{cite web |title=ISAF Statistics on Attacking Species of Shark |publisher=[[Florida Museum of Natural History]] University of Florida |work=International Shark Attack File |url=http://www.flmnh.ufl.edu/fish/sharks/statistics/species3.htm |accessdate=2008-05-04}}</ref>
<ref name=flmnh>{{cite web |last=Knickle |first=Craig |title=Tiger Shark Biological Profile |publisher=[[Florida Museum of Natural History]] Ichthyology Department |url=http://www.flmnh.ufl.edu/fish/Gallery/Descript/Tigershark/tigershark.htm |accessdate=July 2011}}</ref>
<ref name=Lowe>{{cite journal |last1=Lowe |first1=Christopher G. |last2=Wetherbee |first2=Bradley M. |last3=Crow |first3=Gerald L. |last4=Tester |first4=Albert L. |title=Ontogenetic dietary shifts and feeding behavior of the tiger shark, ''Galeocerdo cuvier'', in Hawaiian waters |doi=10.1007/BF00005044 |year=1996 |journal=Environmental Biology of Fishes |volume=47 |issue=2 |page=203 |url=http://www.uri.edu/cels/bio/wetherbee/pubs_files/Tigersharkdiet.pdf |archiveurl=https://web.archive.org/web/20090107232018/http://www.uri.edu/cels/bio/wetherbee/pubs_files/Tigersharkdiet.pdf |archivedate=2009-01-07}}</ref>
<ref name=overview>{{cite web |title=Tiger Shark |publisher=ladywildlife.com |url=http://ladywildlife.com/animals/tigershark.html |accessdate=2006-12-21 }}</ref>
<ref name=Maldini>{{cite journal |last=Maldini |first=Daniela |title=Evidence of predation by a tiger shark (Galeocerdo cuvier) on a spotted dolphin (Stenella attenuata) off Oahu, Hawaii |journal=Aquatic Mammals |volume=29 |issue=1 |pages=84–87 |year=2003 |url=http://www.alaskasealife.org/New/Contribute/pdf/Maldini_2003.pdf |format=PDF |doi=10.1578/016754203101023915}}</ref>
<ref name=MarineBio>{{Marinebio |id=37 |name=Tiger shark, Galeocerdo cuvier}} Accessed July, 2011.</ref>
<ref name=brunswick>[http://www.new-brunswick.net/new-brunswick/sharks/species/tiger.html Tiger Shark – The Province of New Brunswick Canada]. [[New Brunswick]]. Retrieved 2011-06-09.</ref>
<ref name=OfficeNMS>{{cite web |author=Office of National Marine Sanctuaries |title=Humpback Whale Shark Attack: A Natural Phenomenon Caught on Camera |url=http://sanctuaries.noaa.gov/news/features/1106_sharkattack.html |accessdate=July 2011}}</ref>
<ref name=Ritter>{{cite web |last=Ritter |first=Erich K. |title=Which shark species are really dangerous? |date=15 February 1999 |publisher=Shark Info |url=http://www.sharkinfo.ch/SI1_99e/attacks2.html |accessdate=July 2011}}</ref>
<ref name=SharkInfo>{{cite web |last=Ritter |first=Erich K. |title=Fact Sheet: Tiger Sharks |date=15 December 1999 |publisher=Shark Info |url=http://www.sharkinfo.ch/SI4_99e/gcuvier.html |accessdate=July 2011}}</ref>
<ref name=Sepkoski>{{cite journal |last=Sepkoski |first=Jack |title=A compendium of fossil marine animal genera (Chondrichthyes entry) |year=2002 |journal=Bulletins of American Paleontology |isbn=0877104506 |volume=363 |page=560 |url=http://strata.ummp.lsa.umich.edu/jack/showgenera.php?taxon=575&rank=class |accessdate=July 2011 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20110212041818/http://strata.ummp.lsa.umich.edu/jack/showgenera.php?taxon=575&rank=class |archivedate=2011-02-12}}</ref>
<ref name=iucn>{{IUCN |id=39378 |taxon=''Galeocerdo cuvier'' |assessors=Simpfendorfer, C. |assessment_year=2005 |version=2013.2 |accessdate=2014-05-26}}</ref>
<ref name=WPRFMC>{{cite web |title=Federal Fishery Managers Vote To Prohibit Shark Feeding |publisher=Western Pacific Regional Fishery Management Council |url=http://www.wpcouncil.org/press/2006Oct23_PRESSRELEASE_135CM.pdf |format=PDF |accessdate=2014-05-26}}</ref>
}}


== Források ==
== Források ==

A lap 2016. szeptember 19., 17:08-kori változata

 Ezen a lapon nagyobb átalakítás zajlik – lásd a cikk vitalapját!
Néhány napnál tovább ne hagyd ezt a sablont a cikken! A szerkesztési ütközések elkerülése érdekében a vitalapot használd javaslattételre!
Legutóbbi módosítás: 2016. szeptember 19.
Tigriscápa
Evolúciós időszak: Kora eocén - jelen, 56–0 Ma
Felnőtt nőstény a Fidzsi-szigetek környékén
Felnőtt nőstény a Fidzsi-szigetek környékén
A faj mérete az emberhez viszonyítva
A faj mérete az emberhez viszonyítva
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Porcos halak (Chondrichthyes)
Alosztály: Cápák és ráják (Elasmobranchii)
Csoport: Modern cápák (Neoselachii)
Öregrend: Cápák (Selachimorpha)
Rend: Kékcápaalakúak (Carcharhiniformes)
Család: Kékcápafélék (Carcharhinidae)
Nem: Galeocerdo
J. P. Müller & Henle, 1837
Faj: G. cuvier
Tudományos név
Galeocerdo cuvier
(Péron & Lesueur, 1822)
Szinonimák
  • Carcharias fasciatus Bleeker, 1852
  • Carcharias hemprichii Klunzinger, 1871
  • Galeocerda cuvier (Péron & Lesueur, 1822)
  • Galeocerdo arcticus (Faber, 1829)
  • Galeocerdo cuvieri (Péron & Lesueur, 1822)
  • Galeocerdo fasciatus van Kampen, 1907
  • Galeocerdo obtusus Klunzinger, 1871
  • Galeocerdo rayneri Macdonald & Barron, 1868
  • Galeocerdo tigrinus Müller & Henle, 1839
  • Galeus cepedianus Agassiz, 1838
  • Galeus maculatus Ranzani, 1839
  • Squalus arcticus Faber, 1829
  • Squalus cuvier Péron & Lesueur, 1822
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Tigriscápa témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Tigriscápa témájú médiaállományokat és Tigriscápa témájú kategóriát.

A tigriscápa (Galeocerdo cuvier) a porcos halak (Chondrichthyes) osztályának a kékcápaalakúak (Carcharhiniformes) rendjébe, ezen belül a kékcápafélék (Carcharhinidae) családjába tartozó faj.[1][2] Nemének az egyetlen élő képviselője és egyben a típusfaja is. A szóban forgó cápafaj, az óceánok és tengerek egyik nagytestű ragadozó hala, mely akár az 5 méteres hosszúságot is meghaladhatja.[3] A Föld számos trópusi és mérsékelt övi tengervizében fellelhető, főleg a Csendes-óceán középső részén fekvő szigetek környékén. A tigriscápa, a „tigris” megnevezését a testén látható sötét csíkozásokról kapta - hiszen a szárazföldi macskafélére emlékeztet; ezek a csíkok a porcos hal korának előrehaladtával, egyre halványabbá, elmosódottabbá válnak.[4]

A szóban forgó cápa magányosan él, általában éjszaka vadászik és az összes húsevőcápa közül, ennek van a legszélesebb körű étlapja. Táplálékai közé a következők tartoznak: rákok, csontos halak, úszólábúak, madarak, kalmárok, tengeri teknősök, tengerikígyó-félék, delfinfélék és akár egyéb cápák is. Ez a cápa arról is híres, hogy ember által alkotott, ehetetlen tárgyakat is felfal. A felboncolt példányok gyomraiban számos „szemetet” találtak a kutatók.[4] Habár a tengerek egyik csúcsragadozójának számít, a tigriscápa időnként a kardszárnyú delfin (Orcinus orca) áldozatává válik.[5] A tigriscápát, mivel uszonyaiért ipari mértékben halásszák, továbbá az úgynevezett sporthorgászok is begyűjtik, a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) mérsékelten fenyegetett fajnak minősíti.[1] A tigriscápa, körülbelül 56 millió éve, az úgynevezett eocén kor elején jelent meg.[6]

Neve és rendszertani besorolása

Ezt a cápafajt legelőször 1822-ben, François Péron és Charles Alexandre Lesueur, francia természettudósok írták le, illetve nevezték meg. Ők akkor a Squalus cuvier nevet adták az állatnak.[3] 1837-ben, Johannes Peter Müller és Friedrich Gustav Jakob Henle, német anatómusok és természettudósok átnevezték a cápát Galeocerdo tigrinus-ra.[7] A Galeocerdo taxonnév a görög galeos, mely magyarul „cápát” jelent és a latin cerdus, mely a disznók keményebb szőrzetére utal, szavak összevonásából jött létre.[7] A laikusok gyakran „emberevőcápának” nevezik.[7]

A szóban forgó cápafaj a legnépesebb cáparendnek, az úgynevezett kékcápaalakúaknak (Carcharhiniformes) az egyik tagja. Ebbe a rendbe, körülbelül több, mint 270 faj tartozik, köztük a kis macskacápafélék (Scyliorhinidae) és a fura megjelenésű pörölycápafélék (Sphyrnidae) is.[3] A rend főbb és közös jellemzői a harmadik, védő szemhéj - azaz pislogóhártya -, két hátúszó, egy farok alatti úszó és öt pár kopoltyú. A családján, azaz a kékcápaféléken (Carcharhinidae) belül a tigriscápa a legnagyobb faj. Ebbe a cápacsaládba közepes- és nagytestű fajok tartoznak, melyek karcsú testfelépítésűek, azonban erőteljes úszók. A tigriscápa mellett, ebbe a cáparendbe egyéb közismert cápafajok is vannak, például a rend névadója a kékcápa (Prionace glauca), a citromcápa (Negaprion brevirostris) és a bikacápa (Carcharhinus leucas), mely az édesvizekbe is beúszik.[4]

Előfordulása

A szóban forgó cápafaj gyakran a partok közelében tartózkodik. A Föld számos részén fellelhető, főleg a trópusi és szubtrópusi vizekben található meg.[7] Elsősorban nomád életmódot folytat; a meleg áramlatokat követve vándorol. A hűvösebb hónapok alatt az Egyenlítőhöz és annak közelébe vándorol. Főleg a korallszirtek melletti mélyebb vizekben tartózkodik, de vadászni bemerészkedik a csatornák sekély vizű részeibe is. A Csendes-óceán nyugati felén, elterjedésének északi határa Japán, míg déli határa Új-Zéland.[3] Egy a Karib-térségben megjelölt példány, felúszott egészen az Amerikai Egyesült Államokban levő massachusettsi Cape Cod-ig; habár a faj elsősorban trópusi cápa. Ez a tigriscápa példány, valószínűleg a meleg Golf-áramlat segítségével jutott el ilyen északra; az Atlanti-óceánban ez a legészakibb területe a nyári vándorlások idején.

A tigriscápának egyéb állományai találhatók a Mexikói-öböl, Észak-Amerika számos partmente, valamint Dél-Amerika egyes tengervizei. A Karib-tengerben nagyon közönségesnek, gyakorinak számít. Más helyek, ahol a tigriscápa megfigyelhető a következők: Afrika mindkét oldala, továbbá Kína, Hongkong, India, Indonézia és Ausztrália tengervizei.[4]

Egyes példányokat, akár 900 méteres mélységben is megfigyeltek.[7] Más beszámolók szerint, ez a cápa olyan sekély vizekbe is kiúszik, melyek túlságosan sekélyek ahhoz, hogy egy ekkora méretű cápát fenntartsanak.[4] Egy újabb kutatás szerint, a tigriscápa általában 350 méteres mélységben tartózkodik; emiatt a sekély vízben való jelenléte nem számítható gyakorinak. Ettől eltérően Hawaiiban, csak 3 méter mély vízben is észrevették; itt a partok közelében gyakran előfordul 6-12 méteres mélységek között.

Megjelenése

Mérete

A tigriscápa hossza átlagosan 3,25–4,25 méter, testtömege átlagosan 385–635 kilogramm.[7] A legnagyobb hímek elérhetik a 4 métert, míg a legnagyobb nőstények meghaladhatják az 5 méteres hosszt és a 900 kilogrammos testtömeget; tehát ennél a fajnál jelen van a nemi kétalakúság. A legnagyobb kifogott nőstény 5,5 méteres és 1524 kilogrammos volt - bár a testtömegét az is befolyásolta, hogy vemhes volt -; ezt a példányt Ausztrália vizeiben találták meg. Ennél nagyobb példányokról is érkeztek beszámolók, azonban ezeknek hitelessége megkérdőjelezhető.[8]

A ma élő nagytestű cápák között, az átlagos méretet véve, a tigriscápa az egyik legnagyobbik; nála csak a cetcápa (Rhincodon typus), az óriáscápa (Cetorhinus maximus) és a fehér cápa (Carcharodon carcharias) nagyobbak. Az átlagos mérete, nagyjából megegyezik a óriásszájú cápáéval (Megachasma pelagios), a Somniosus pacificuséval, a grönlandi cápáéval (Somniosus microcephalus) és a hatkopoltyús szürkecápáéval (Hexanchus griseus); de mivel ezek a cápák igen kevésbé ismertek, illetve kutatottak, nem tudjuk biztosan megmondani, ha a teljesen kifejlett, idős példányaik nagyobbak-e vagy sem a tigriscápánál.[7][8] A nagy pörölycápa (Sphyrna mokarran), mely ugyanabba a cáparendbe tartozik mint a tigriscápa, körülbelül ugyanakkora, vagy valamivel hosszabb, azonban könnyebb és karcsúbb, mint rokona; ez a kalapácsfejű cápa legfeljebb 580 kilogrammos.[9]

Testfelépítése

Feje ék alakú, oldalirányban igen kis ellenállást kelt, ezért a cápa fürge fordulatokra képes.[4][10] A fiatal cápa testén számos függőleges csík és folt található, innen jön a neve is, de az idő előrehaladtával a csíkok elhalványulnak. Bőre, melynek alapszíne a háton, kékesszürke vagy világoszöld, míg a hasi részén fehér vagy világossárga, sok ezer apró, éles fogaspikkelyel fedett, melyet a dörzspapírhoz lehet hasonlítani. Az hogy a háti része sötét és a hasi része világos, az álcázást szolgálja, mivel fentről nézve beleolvad a sötét tengerfenékbe, vagy a mély óceánok homályába, míg alulról nézve a világos hasa összeolvad a felszín világosságával. A mellső úszók hosszúak, ezeket szárnyként tudja mozgatni; velük biztosítja a szükséges felhajtóerőt. A farokúszó nagy felső része gondoskodik a tolóerőről a gyors „hajrához”.[11] A tigriscápa általában teste kígyózó mozdulataival úszik; magasra nyúló hátuszonya forgáspontot képez, így az állat saját tengelye körül villámgyorsan meg tud fordulni.[4][10] A nagy, olajban gazdag máj megakadályozza a cápa elsüllyedését.

A fogai a hús, a csont és egyéb kemény anyagok, például teknősök páncélzata átharapására vannak alkalmazkodva. Mint a legtöbb cápa esetében, a tigriscápánál is folyton cserélődnek a megsérült, vagy elhullott fogak. A használatban lévő fogsorai mögött, tartalék fogsorok helyezkednek el.[12]

Érzékszervei

Elektromos érzékelővel ellátott kis mélyedések, úgynevezett Lorenzini-ampullák helyezkednek el a pofáján - főleg az orra tájékán, melyek lehetővé teszik a cápa számára, hogy zsákmánya legkisebb izommozgását is érzékelje, így a sötétben is pontosan tudja, hol az áldozat.[12] A Lorenzini-ampullák mellett, másik fontos érzékszervei az úgynevezett oldalvonalak, melyek - amint megnevezésükben is benne van - testének oldalain helyezkednek el. A testének két oldalán elhelyezkedő egy-egy oldalvonallal, a vízben létrejött rezgéseket, alig észrevehető víznyomás változásokat érzékeli. A Lorenzini-ampulláknak és az oldalvonalaknak segítségével, a tigriscápa akár éjszaka, teljes sötétségben is képes vadászni.[13]

A tigriscápa recehártyája (retina) mögött, az éjszakai látást segítő fényvisszaverő réteg, az úgynevezett tapetum lucidum helyezkedik el. Ez a réteg lehetőséget ad a szemsejteknek, hogy még egyszer felhasználhassák a fotonokat - az elektromágneses sugárzások, többek között a fény elemi részecskéje, legkisebb egysége - a gyenge látási viszonyok idején.[14][15]

Életmódja

A tigriscápa magányos lény, mely életének nagy részén egyik helyről a másikra vándorol. Igen kíváncsi természetű, emiatt amint a fehér cápa is, sok mindenbe beleharap. Gyomrában találtak hulladékokat, köztük műanyag- és fémtárgyakat is. Az emberre az egyik legveszedelmesebb cápafaj. Bár a fehér cápát tartják a legveszedelmesebb cápának, mert ő támadta meg a legtöbb embert, viszont alig volt halálos végzetű támadás. Viszont a szóban forgó cápa sokkal több ember halálát okozta, mint a fehér cápa. A tigriscápa a bikacápa és a fehér cápa mellett, az emberre a három legveszélyesebb cápafaj közé tartozik.[16]

Hogy a természetben a tigriscápa meddig él, nem ismert; feltételezhetően meghaladhatja a 12 évet.[4] Azonban egyes forrás szerint, több mint 50 éves kort is megélhet.[17]

Táplálkozása

Ez a cápa az óceánok és a tengerek egyik csúcsragadozója,[18] mely egyrészt arról vált híressé, hogy ember által készített, nem ehető tárgyakat is felfal.[7] A kis tigriscápa főleg csontos halakkal (Osteichthyes), kisebb medúzákkal (Medusozoa), fejlábúakkal (Cephalopoda) és egyéb puhatestűekkel (Mollusca) táplálkozik. Amikor az ivarérettség küszöbén van, vagyis amikor eléri a 2,3 méteres hosszúságot, az étlapja nagymértékben sokrétűvé válik. Most már nagyobb méretű zsákmányra is szert tehet, többek között:[19] még több halfélére, rákokra (Crustacea), tengeri madarakra, tengerikígyó-félékre (Hydrophiidae),[20] tengeri emlősökre (palackorrú delfinekre (Tursiops), delfinekre (Delphinus),[21] Stenella-fajokra,[22] dugongokra (Dugong dugon) és fülesfókafélékre (Otariidae)), tengeri teknősökre (Chelonioidea) (köztük a három legnagyobb fajra is: kérgesteknős (Dermochelys coriacea),[23] álcserepesteknős (Caretta caretta)[24] és közönséges levesteknős (Chelonia mydas),[19]). A tengeri teknősökre elsősorban a kifejlett tigriscápa vadászik. Ezt a változatos étlapot, kifejlett homokpadi cápával (Carcharhinus plumbeus), rájaszerűekkel (Batoidea) és akár más tigriscápákkal, azaz fajtársaival egészíti ki.[4][19]

Mivel rendszerint rátámad a delfinekre, eme tengeri emlősök kerülik azokat a helyeket, ahol nagyobb számban élnek tigriscápák.[25] A szóban forgó cápafaj, akár sebesült vagy megbetegedett bálnákra is rátámadhat. 2006-ban, Hawaii vizeiben, megfigyelték amint egy csapat tigriscápa egy beteg hosszúszárnyú bálnára (Megaptera novaeangliae) támadott, melyet aztán sikeresen meg is öltek.[26] Ez a cápa bálnatetemekből is szokott táplálkozni. Egy kutatás alkalmával, a biológusok megfigyelték amint egy bálnatetemből fehér cápák és tigriscápák is táplálkoztak.[27]

Onnan tudjuk, hogy ez a cápa dugonggal is táplálkozik, hogy Ausztrália vizeiben egy tanulmány során, 85 tigriscápából, 15 példánynak a gyomortartalmában dugongszövet is volt.[28] Továbbá megsebzett, de még élő dugongokon sikertelen tigriscápa vadászat nyomai láthatók.[29] Végül, azokon a helyeken ahol a tigriscápák nagyobb számban élnek, a zsákmányállataik a dugongok által kedvelt sekélyebb vizekbe menekülnek; ezeket pedig a cápák követik, így a két állatfajnak nagyobb az esélye egymással találkozni.[30]

A széles, erősen elmeszesedett állkapcsai, melyek majdnem a fej legelülső részén helyezkednek el, továbbá a robusztus és fűrészes fogai tökéletesek ahhoz, hogy nagytestű zsákmányállatokra támadhasson a tigriscápa.[25] A jó látása, valamint a kiváló szaglása elvezetik vérző áldozatához, még akkor is ha az jó messzire található és csak néhány cseppnyi vért vesztett. Az alig érzékelhető víznyomásváltozás és az állatok által kibocsátott elektromosság érzékelésének köszönhetően, a szóban forgó kékcápaféle, a zavaros vízben is megtalálja áldozatát.[11] Amikor nem biztos zsákmányának hollétében, akkor köröket tesz meg a térségben.[11] Táplálékát általában egészben nyeli le, de ha az túl nagy, akkor éles fogaival nagy darabokat tép ki belőle.[11]

A tigriscápák gyomrában, a szárazföldi emlősök közül, főleg lovakat (Equus caballus), házikecskéket (Capra aegagrus hircus), juhokat (Ovis aries aries), kutyákat (Canis lupus familiaris), macskákat (Felis silvestris catus) és vándorpatkányokat (Rattus norvegicus) találtak; az utóbbiakból főleg Hawaii partjainál.[19] Egy esetben, két repülőkutya (Pteropodidae) is volt.[31] Mivel agresszíven falánk és nem válogatós táplálkozó, ehetetlen tárgyakat is felfal, mint például: autók forgalmi rendszám tábláit, olajfestékes dobozokat, gumiabroncsokat, baseball-labdákat stb.[4]

Úszása és álcája

A tigriscápa általában lassan úszik. A lassú úszás és a sötét háti rész, remek álcát nyújt a cápának, hiszen alig vehető ki a sötét tengerfenék vagy homályos mélység hátterében.[25] Habár idejének nagy részén lassan úszik, hogy energiáján spóroljon, továbbá észrevétlen maradjon, a tigriscápa ha muszáj, akkor gyorsan is tud úszni; sőt a kékcápafélék közül az egyik legerőteljesebb úszó. Csak zsákmányszerzéskor és meneküléskor gyorsul fel.[25]

Szaporodása

A hím 2,3-2,9 méteresen, míg a nőstény 2,5-3,5 méteresen éri el az ivarérettséget.[12] A nőstény csak háromévente párzik.[4] Belsőmegtermékenyítés által válik vemhessé. Párzás közben a hím nyakánál fogva tartja a nőstényt, de eközben a nőstény nem vagy alig sérül meg, mert vastag és kemény nyakán a bőre. Az északi félgömbön a párzás általában március és május között zajlik le, az ellések a következő év áprilisában és júniusában történnek meg. A déli félgömbön novemberben, decemberben, vagy akár január elején párosodnak a tigriscápák.

A tigriscápánál a tojások még az anyaállat petevezetékében kikelnek, és az ivadékok elevenen jönnek a világra, emiatt egyike az ál-elevenszülő cápáknak.[7] A kifejlődéshez feltételezhetően 16 hónap kell, hogy elteljen. Az ivadékok száma 10-80 lehet, de legtöbbjük elpusztul, még az anyaméhében.[7] A legerősebb ivadékok felfalják a gyengébbeket. Az újszülött tigriscápa általában 51-76 centiméteres.[7]

A tigriscápa és az ember

Halászata és védelme

Ezt a cápafajt, mint sok más rokonát uszonyaiért, húsáért és májáért halásszák. Rendszeresen horogra kerül a célzott halászatakor és akkor is amikor egyéb halfajt keres az ember - ez utóbbi azért, mert a könnyű tápláléknak vélt csali lesz a végzete. A folytonos uszonyaiért való kereslet, a jövőben még nagyobb állománycsökkenéshez vezethet. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) adatai szerint, ez a cápa mérsékelten fenyegetett fajnak minősíthető. Túl nagy mértékű a halászata, és ezen kívül sok példányt csak az uszonyaiért fogják ki.[1]

Habár az értékes uszonyai valójában kevés tápértékkel bírnak, a májában sűrített az A-vitamin. Ezt vitaminos olajok készítéséhez használják fel. A jellegzetes bőre miatt is irtsák a fajt. Az úgynevezett sporthorgászok sem eresztik mindig vissza a horogra akadt tigriscápákat.[7]

2010-ben, a Greenpeace International a világ legnagyobb független természetvédelmi és környezetvédelmi szervezete, feltette a tigriscápát a tengeri herkentyűket összefoglaló vörös listájára. Ezen a vörös listán azok a halfajok vannak, melyeket világszerte fogyasszák, és túlhalászatuk veszélybe sodorhatja a helybéli halásziparokat.[32]

Az emberrel való kapcsolata

Habár a cápák ritkán harapnak embert, a tigriscápa a beszámolók szerint, számos ember haláláért felelős. Néha az egyik legveszélyesebb cápafajnak tekintik.[33][34] Ez a faj gyakran beúszik a sekély vizekbe, kikötőkbe és csatornákba, ahol könnyen találkozhat az emberrel.[4] A tigriscápa a folyótorkolatok közelében és a közkedvelt halászóterületeken is tartózkodhat.[7][12] Habár az egyik legveszélyesebb cápának tartják, valójában a tigriscápa harapási aránya eléggé alacsony.[35] Az embert harapó cápák közül, csak a második helyen van, az első helyet a fehér cápát illeti.[7][33] Hawaii-on évente, átlagosan 3-4 tigriscápa támadás van, de ezekből csak ritkán hal meg az ember. Ez a 3-4 támadás igen kis szám, amikor meggondoljuk, hogy ugyanott nap mint nap, több ezer ember úszik, szörföl és búvárkodik.[35] Hawaii-on az ember főleg szeptember és november között találkozhat a tigriscápával, mikor is feltételezések szerint, a nőstények ekkor jönnek e szigetek sekély partszakaszihoz elleni.[36]

1959 és 2000 között 4668 tigriscápát öltek meg, ahhoz hogy a turisták biztonságosan menjenek a vízbe. Ezek a cápaáldozatok mégsem mutatkoztak eredményesnek, az ember és a cápa találkozása ugyanolyan arányú maradott; csak az állat állományának ártott. Hawaii-on törvénytelen etetni a cápákat, hacsak az etetésük kulturális vagy vallásos vonatkozású - a hawaii őslakósok esetében.[37][38] A ketrecmerülést sem támogatják. 2007-ben, a Discovery Channel egyik műsorában, a dél-afrikai köztársasági cápamerülő és cápaviselkedést tanulmányozó kutató, Mark Addison megmutatta, hogy nem muszáj ketrecbe rejtőzködni a tigriscápa elől.[39] Fiona Ayerst, vízalatti fényképész a Bahama-szigetek vizeiben úszót ezzel a cápafajjal.[39][40]

A mitológiában

Egyes hawaii őslakós a szent na ʻaumakua-nak, azaz „őse lelkének” tekinti a tigriscápát. Szerintük e cápák szemgolyói különleges látási erővel bírnak. Ez a hitt, egybefügg azzal a valós ténnyel, mely szerint a tigriscápának tényleg kiváló a látása.[35]

Jegyzetek

  1. ↑ a b c Simpfendorfer, C.: 'Galeocerdo cuvier'. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2013.2. International Union for Conservation of Nature, 2005. (Hozzáférés: 2014. május 26.)
  2. ↑ ITIS Report – Galeocerdo cuvier. Integrated Taxonomic Information System! . (Hozzáférés: 2015. december 30.)
  3. ↑ a b c d Sablon:FishBase
  4. ↑ a b c d e f g h i j k l Ritter, Erich K.: Fact Sheet: Tiger Sharks. Shark Info, 1999. december 15. (Hozzáférés: 2011. július 1.)
  5. ↑ Incredible moment killer whales hunt and kill a tiger shark. Daily Mail
  6. ↑ Sepkoski, Jack (2002). „A compendium of fossil marine animal genera (Chondrichthyes entry)”. Bulletins of American Paleontology 363, 560. o. [2011. február 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. július 1.)  
  7. ↑ a b c d e f g h i j k l m n Knickle, Craig: Tiger Shark Biological Profile. Florida Museum of Natural History Ichthyology Department. (Hozzáférés: 2011. július 1.)
  8. ↑ a b Wood, Gerald. The Guinness Book of Animal Facts and Feats (1983). ISBN 978-0-85112-235-9 
  9. ↑ „Record Hammerhead Pregnant With 55 Pups”, Discovery News, 2006. július 1.. [2011. június 22-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. október 18.) 
  10. ↑ a b Canadian Shark Research Laboratory, Tiger Shark – Bedford Institute of Oceanography
  11. ↑ a b c d Tiger Shark. ladywildlife.com. (Hozzáférés: 2006. december 21.)
  12. ↑ a b c d Sablon:Marinebio Accessed July, 2011.
  13. ↑ Tiger Shark – The Province of New Brunswick Canada. New Brunswick. Retrieved 2011-06-09.
  14. ↑ Miért világít egyes állatok szeme a sötétben?. (Hozzáférés: 2006. december 4.)
  15. ↑ A szem. (Hozzáférés: 2006. december 4.)
  16. ↑ Shark info
  17. ↑ National Geographic
  18. ↑ Heithaus, Michael R. (2001. május 1.). „The Biology of Tiger Sharks, Galeocerdo Cuvier, in Shark Bay, Western Australia: Sex Ratio, Size Distribution, Diet, and Seasonal Changes in Catch Rates”. Environmental Biology of Fishes 61 (1), 25–36. o. DOI:10.1023/A:1011021210685.  
  19. ↑ a b c d (1996) „Ontogenetic dietary shifts and feeding behavior of the tiger shark, Galeocerdo cuvier, in Hawaiian waters”. Environmental Biology of Fishes 47 (2), 203. o. [2009. január 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1007/BF00005044.  
  20. ↑ (2004. szeptember 26.) „Habitat use and foraging behavior of tiger sharks (Galeocerdo cuvier) in a seagrass ecosystem” (PDF). Marine Biology 140 (2), 237–248. o. DOI:10.1007/s00227-001-0711-7.  
  21. ↑ Heithaus, M. R. (2002). „Food availability and tiger shark predation risk influence bottlenose dolphin habitat use” (PDF). Ecology 83 (2), 480–491. o. [2009. március 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:[0480:FAATSP2.0.CO;2 10.1890/0012-9658(2002)083[0480:FAATSP]2.0.CO;2].  
  22. ↑ Maldini, Daniela (2003). „Evidence of predation by a tiger shark (Galeocerdo cuvier) on a spotted dolphin (Stenella attenuata) off Oahu, Hawaii” (PDF). Aquatic Mammals 29 (1), 84–87. o. DOI:10.1578/016754203101023915.  
  23. ↑ Tiger Sharks Killed for Eating Leatherback Turtles. Shark Defenders (2011-04-16). Retrieved on 2013-03-23.
  24. ↑ Shark Bay Ecosystem Research Project. .fiu.edu. Retrieved on 2013-03-23.
  25. ↑ a b c d Heithaus, Michael R. (2001. január 1.). „Predator–prey and competitive interactions between sharks (order Selachii) and dolphins (suborder Odontoceti): a review”. Journal of Zoology 253 (1), 53–68. o. DOI:10.1017/S0952836901000061.  
  26. ↑ Office of National Marine Sanctuaries: Humpback Whale Shark Attack: A Natural Phenomenon Caught on Camera. (Hozzáférés: 2011. július 1.)
  27. ↑ (2000) „Concurrent scavenging off a whale carcass by great white sharks, Carcharodon carcharias, and tiger sharks, Galeocerdo cuvier” (PDF). Fishery Bulletin 98, 646–649. o. (Hozzáférés: 2010. május 4.)  
  28. ↑ (2001. január 1.) „Size, Sex And Geographic Variation in the Diet of the Tiger Shark, Galeocerdo Cuvier, From Western Australian Waters”. Environmental Biology of Fishes 61 (1), 37–46. o. DOI:10.1023/A:1011021710183.  
  29. ↑ Anderson, Paul K. (1995. szeptember 26.). „Scarring and photoidentification of dugongs (Dugong dugon) in Shark Bay, Western Australia” (PDF). Aquatic Mammals 21 (3), 205–211. o. ISSN 0167-5427. (Hozzáférés: 2014. október 15.)  
  30. ↑ (2007. július 1.) „Living on the edge: dugongs prefer to forage in microhabitats that allow escape from rather than avoidance of predators”. Animal Behaviour 74 (1), 93–101. o. DOI:10.1016/j.anbehav.2006.11.016.  
  31. ↑ Mikula, P. (2015). „Fish and amphibians as bat predators”. European Journal of Ecology 1 (1), 71–80. o. DOI:10.1515/eje-2015-0010.  
  32. ↑ Greenpeace International Seafood Red list. greenpeace.org
  33. ↑ a b ISAF Statistics on Attacking Species of Shark. International Shark Attack File. Florida Museum of Natural History University of Florida. (Hozzáférés: 2008. május 4.)
  34. ↑ Ritter, Erich K.: Which shark species are really dangerous?. Shark Info, 1999. február 15. (Hozzáférés: 2011. július 1.)
  35. ↑ a b c Tiger Shark Research Program. Shark & Reef Fish Research. Hawaii Institute of Marine Biology. (Hozzáférés: 2011. július 1.)
  36. ↑ Main, Douglas: Hawaii tiger shark migration in fall coincides with rise in bites. CBS Science News, 2013. szeptember 10. (Hozzáférés: 2014. október 15.)
  37. ↑ Prohibition of Shark Feeding. Hawaii Department of Land and Natural Resources, Hawaii Department of Agriculture. (Hozzáférés: 2014. május 26.)
  38. ↑ Federal Fishery Managers Vote To Prohibit Shark Feeding (PDF). Western Pacific Regional Fishery Management Council. (Hozzáférés: 2014. május 26.)
  39. ↑ a b Donahue, Ann: Shark Week: 'Deadly Stripes: Tiger Sharks'. LA Times, 2007. július 30. (Hozzáférés: 2011. július 1.)
  40. ↑ Riveting Shark Encounters: Fiona Ayerst recounts ... gentle tiger shark in the warm silky waters of the Bahamas. Magazines.co.za (June/July 2009)

Források

  • Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6 
  • A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. október 4.)
  • FLMNH Ichthyology Department: Tiger Shark
  • Galeocerdo cuvier (Péron & Lesueur, 1822) FishBase
  • Compagno, L.J.V., 1984. FAO Species Catalogue. Vol. 4. Sharks of the world. An annotated and illustrated catalogue of shark species known to date. Part 2 - Carcharhiniformes. FAO Fish. Synop. 125(4/2):251-655. Rome: FAO.
  • Lesueur, C.A. 1822. Description of a Squalus, of a very large size, which was taken on the coast of New-Jersey. Journal of the Academy of Natural Sciences, Philadelphia, 2: 343-352.
  • Fricke, R. , M. Kulbicki & L. Wantiez 2011: Checklist of the fishes of New Caledonia, and their distribution in the Southwest Pacific Ocean (Pisces). Stuttgarter Beiträge zur Naturkunde A, Neue Serie. v. 4: 341-463.

További információk

Tudósítások cápatámadásokról

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Tigriscápa&oldid=17953127”