Bikacápa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Bikacápa
Bullshark Beqa Fiji 2007.jpg
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Porcos halak (Chondrichthyes)
Rend: Kékcápaalakúak (Carcharhiniformes)
Család: Kékcápafélék (Carcharhinidae)
Nem: Szirticápák (Carcharhinus)
Faj: C. leucas
Tudományos név
Carcharhinus leucas
(Müller & Henle, 1839)
Szinonimák
  • Carcharhinus amboinensis (non Müller & Henle, 1839)
  • Carcharhinus azureus (Gilbert & Starks, 1904)
  • Carcharhinus nicaraguensis (Gill, 1877)
  • Carcharhinus vanrooyeni Smith, 1958
  • Carcharhinus zambezensis (Peters, 1852)
  • Carcharias azureus Gilbert & Starks, 1904
  • Carcharias brachyurus (non Günther, 1870)
  • Carcharias leucas Müller & Henle, 1839
  • Carcharias spenceri Ogilby, 1910
  • Carcharias zambesensis Peters, 1852
  • Carcharias zambezensis Peters, 1852
  • Carcharinus leucas (Müller & Henle, 1839)
  • Carcharinus zambesensis (Peters, 1852)
  • Carcharinus zambezensis (Peters, 1852)
  • Eulamia nicaraguensis Gill, 1877
  • Galeolamna bogimba Whitley, 1943
  • Galeolamna greyi mckaili Whitley, 1945
  • Galeolamna lamia (non Blainville, 1816)
  • Galeolamna leucas (Müller & Henle, 1839)
  • Galeolamna mckaili Whitley, 1945
  • Galeolamna stevensi (non Ogilby, 1911)
  • Prionodon platyodon Poey, 1860
  • Squalus obtusus Poey, 1861
  • Squalus platyodon (Poey, 1860)
Elterjedés
a bikacápa elterjedésea bikacápa elterjedése
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Bikacápa témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Bikacápa témájú kategóriát.

A bikacápa, édesvízi szirtcápa vagy zambézi cápa (Carcharhinus leucas), a porcoshalak (Chondrichthyes) osztályának a kékcápaalakúak (Carcharhiniformes) rendjéhez, ezen belül a kékcápafélék (Carcharhinidae) családjához tartozó Carcharhinus nem egyik faja. Az agresszív fajokhoz tartozik, meglehetősen veszélyes emberre nézve is. A nevével ellentétben nem a bikafejűcápa-félék (Heterodontidae) családjába tartozik.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bikacápa kifejezetten sekély vízi faj, a melegebb vizeket kedveli. Előszeretettel tartózkodik a csupán néhány méter mély partközeli vizekben. Különösen kedveli a folyótorkolatok zavaros, kevésbé sós vizeit. A cápák világán belül szinte egyedülálló tulajdonsága, hogy képes elviselni a legszélsőségesebb sótartalom-ingadozást is. És bár nem édesvízi cápa, mint a folyami cápa (Glyphis glyphis), alkalmazkodik az édesvízhez, és mélyen felhatol a tengerbe ömlő folyókon. A Dél-Afrikában lévő Zambézi folyóban is gyakran látták, innen kapta az egyik nevét. A föld legbővizűbb folyójában, a Brazíliában található Amazonasban több mint 4000 km-re az óceántól is fogtak már ki bikacápát.[1]

Veszélyességi fokozata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A cápatámadási statisztikák szerint az emberre a harmadik legveszedelmesebb cápafaj. (A másik kettő a nagy fehércápa és a tigriscápa.) Elsősorban a sekély vízben úszkáló fürdőzők vannak legjobban kitéve a bikacápa támadásának. Légzőkészülékes búvárok ellen eddig csak egyetlen halálos kimenetelű bikacápatámadást ismerünk. (A végzetes incidens 2008. február 24-én a Bahama-szigeteken történt, egy szervezett, etetéses merülésen részt vevő osztrák búvár esett a támadás áldozatául.)[2][3] Jó látótávolság mellett és etetési szituáción kívül a bikacápa közömbösen viselkedik a légzőkészülékes búvárokkal szemben.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bikacápa hossza átlagosan 160-320 centiméter, a hímek testhossza átlagosan 160-220 centiméter, míg a nőstényeké 180-320 centiméter; A hímek testtömege elérheti a 91 kilogrammot míg a nőstények akár a 318 kilogrammot is. A legnagyobb ismert bikacápa, a közelmúltban a Dél-afrikai Köztársaságban kifogott példány testhossza meghaladta a 4 métert, tömegét 400-500 kilogrammra becsülik.[4] A bikacápa testalkata robusztus, torpedó formájú. Az orr, azaz a rosztrum rövid, lekerekített, a hát magas, a faroknyél rövid. Az első hátúszó jól fejlett, háromszög alakú és hegyes csúcsban végződik. A második hátúszó jóval kisebb, a páros hasúszók alacsony háromszög formájúak. A mellúszók viszonylag hosszúak, sarló alakúak. A farokúszó erőteljes, aszimmetrikus. A felső lebeny közel háromszor hosszabb az alsó lebenynél. A hát szürke, illetve szürkésbarna színű, és éles átmenet nélkül megy át a has világosabb szürkésfehér színezetébe. A bikacápa szeme kicsi, a retina sárgás színű. A száj széles. A felső állcsontban lévő fogak koronája jóval keskenyebb az állkapocs széles, hajlított háromszög alakú és finoman fűrészes szélű fogainál. A bikacápának az összes kékcápaféléhez hasonlóan fejlett pislogóhártyája van.

Táplálkozása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a cápa megeszi a halakat, lábasfejűeket és akár a tőle kisebb cápákat is. A folyókban megtámadja a csukákat, harcsákat és más ott élő halakat. A 4 méterre növő bikacápák elejtik a kisebb kajmánokat is.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ivarérett nőstények 11 hónapos vemhességi idő után 1-13 ivadékot hoznak világra. A bikacápa elevenszülő (viviparus) cápafaj. Az ivadékok születéskori testhossza 56-81 centiméter körüli. A fajnál jól ismert a kannibalizmus, ami miatt az ivadékok nincsenek biztonságban a felnőtt egyedektől. Az újszülött bikacápák ezért életük első szakaszát a rendkívül sekély vizű mangrove mocsarakban illetve a lagúnák biztonságos vizeiben töltik.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Bull sharks take to Louisiana swamp. (Hozzáférés: 2010. április 22.)
  2. Bahamas Shark Attack Info: The Facts. (Hozzáférés: 2008. február 25.)
  3. Bahamas: Österreicher bei Haiköderung getötet. (Hozzáférés: 2008. március 1.)
  4. World’s Biggest Bull Shark Caught way Inland. (Hozzáférés: 2009. február 6.)