„III. Celesztin pápa” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Bot: következő eltávolítása: sh:Celestin III. (strong connection between (2) hu:III. Celesztin pápa and sh:Celestin III) |
→Jegyzetek: iwikiki |
||
50. sor: | 50. sor: | ||
[[Kategória:1106-ban született személyek]] |
[[Kategória:1106-ban született személyek]] |
||
[[Kategória:1198-ban elhunyt személyek]] |
[[Kategória:1198-ban elhunyt személyek]] |
||
[[en:Pope Celestine III]] |
|||
[[af:Pous Celestinus III]] |
|||
[[ar:سلستين الثالث]] |
|||
[[be-x-old:Цэлестын III (папа рымскі)]] |
|||
[[bg:Целестин III]] |
|||
[[br:Selestin III]] |
|||
[[ca:Celestí III]] |
|||
[[cs:Celestýn III.]] |
|||
[[de:Coelestin III.]] |
|||
[[es:Celestino III]] |
|||
[[et:Coelestinus III]] |
|||
[[eu:Zelestino III.a]] |
|||
[[fa:سلستین سوم]] |
|||
[[fi:Celestinus III]] |
|||
[[fr:Célestin III]] |
|||
[[gl:Celestino III, papa]] |
|||
[[he:סלסטינוס השלישי]] |
|||
[[hr:Celestin III.]] |
|||
[[id:Paus Selestinus III]] |
|||
[[ilo:Papa Celestino III]] |
|||
[[it:Papa Celestino III]] |
|||
[[ja:ケレスティヌス3世 (ローマ教皇)]] |
|||
[[jv:Paus Celestinus III]] |
|||
[[ka:ცელესტინ III]] |
|||
[[ko:교황 첼레스티노 3세]] |
|||
[[la:Caelestinus III]] |
|||
[[lt:Celestinas III]] |
|||
[[lv:Celestīns III]] |
|||
[[mk:Папа Целестин III]] |
|||
[[mr:पोप सेलेस्टीन तिसरा]] |
|||
[[nds:Coelestin III.]] |
|||
[[nl:Paus Celestinus III]] |
|||
[[no:Celestin III]] |
|||
[[pl:Celestyn III]] |
|||
[[pt:Papa Celestino III]] |
|||
[[ro:Papa Celestin al III-lea]] |
|||
[[ru:Целестин III]] |
|||
[[simple:Pope Celestine III]] |
|||
[[sv:Celestinus III]] |
|||
[[sw:Papa Celestino III]] |
|||
[[th:สมเด็จพระสันตะปาปาเซเลสทีนที่ 3]] |
|||
[[tl:Papa Celestino III]] |
|||
[[tr:III. Celestine]] |
|||
[[uk:Целестин III]] |
|||
[[vi:Giáo hoàng Cêlestinô III]] |
|||
[[war:Papa Celestino III]] |
|||
[[yo:Pópù Celestine 3k]] |
|||
[[zh:雷定三世]] |
A lap 2013. február 10., 22:57-kori változata
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
III. Celesztin pápa | |||||
a katolikus egyház vezetője | |||||
Eredeti neve | Giacinto Bobone | ||||
Született | 1106[1], Róma Róma | ||||
Megválasztása | 1191. március 21. | ||||
Beiktatása | 1191. április 14. | ||||
Pontifikátusának vége | 1198. január 8. | ||||
Elhunyt | 1198. január 8. (91-92 évesen) Róma | ||||
III. Celesztin pápa aláírása | |||||
A Wikimédia Commons tartalmaz III. Celesztin pápa témájú médiaállományokat. |
III. Celesztin (1106 – 1198. január 8.) uralkodói néven foglalta el a katolikus egyház legfőbb hivatalát a történelem 175. pápája. Celesztin nyolcvanöt évesen foglalta el a trónt, azonban korához mérten igen erélyesen lépett fel az egyház védelmében. Pontifikátusának jelentős része a Német-római Birodalom ifjú és energikus császárja, VI. Henrik elleni hadakozásból állt.
Élete és pályája
1106 körül született Rómában Giacinto Borbone-Orsino néven. Az ősi nemes Orsini-család első tagja volt, aki az egyházi pályán elérte az egyházfői méltóságot. A város egyik legbefolyásosabb családjának sarjaként elsőrangú neveltetésben részesült, majd egyházi pályára lépett. Több évig Pierre Abélard tanítványa volt, majd 1144-ben bíboros-diakónussá szentelték. IV. Adorján pápa idejében került a pápai udvar közelébe, majd Németországba utazott, hogy közvetítsen az egyházfő és Barbarossa Frigyes császár között. Később III. Sándor pontifikátusa alatt is gyakran Frigyes udvarába utazott, hogy tárgyaljon a császár követeivel.1154-ben és 1172-ben Hispánia pápai követe volt.
Pápaként Henrik ellen
Mindannak ellenére, hogy Giacinto nem volt olyan rangban, amely a pápaválasztáskor őt a jelöltek közé emelte volna, 1191. március 30-án a bíborosok kollégiuma őt választotta meg III. Kelemen utódjának. Április 13-án diakónusi rangját a klérus presbiterivé, majd másnap püspökivé szentelte fel.
Pontifikátusának kezdete igen visszás ceremóniával vette kezdetét, ugyanis felszentelése után egy nappal a Szent Péter-bazilika falai között császárrá koronázta a korábbi egyházfők ellen állást foglaló VI. Henriket és szicíliai feleségét, Konstanciát. A Laterán ettől a gesztustól várta a császári korona és a pápa viszonyának rendeződését, már csak azért is, mert Henrik sereget akart küldeni Tankréd, szicíliai király ellen, aki a pápa támogatásával foglalhatta el a trónt. A Pápai Állam minden igyekezete ellenére Henriket nem lehetett eltéríteni akaratától, és serege élén Tankréd ellen vonult. A császár Rómától is segítséget várt, azonban a város lakói kikötötték, hogy csak akkor segítenek Henriknek, ha ráveszi Celesztint, hogy engedélyezze Róma bosszúját Tusculum város felett. Ugyan a pápának nem sok beleszólást engedett a császár, mégis az ő tudtával rohanták meg Tusculum városát, amelyet porig rombolt a dühös római nép, mert a város segített elbújtatni Róma ellenségeit. Celesztin soha nem tudta megbocsátani magának, hogy nem volt olyan erős, mint II. Ince pápa Tivolival kapcsolatban.
Henrik a vérengzést követően Szicília ellen vonult, azonban Tankréd óriási vereséget mért az uralkodóra, és még Konstancia császárnőt is rabul ejtette. A Németországba menekülő császár kérte Celesztin befolyását felesége megmentéséért. A szicíliai uralkodó hallgatott a pápa szavára, és szabadon engedte a császárnőt. Azonban Henrik nem érzett hálát a pápa iránt, és birodalmában azonnal saját elképzelése szerint kezdte alakítani az egyházi méltóságokat, elnyomva az egyház hatalmát.
Celesztin többször is kiközösítéssel fenyegette meg a császárt, főként miután 1192-ben Leopolddal, Ausztria hercegével elfogatta Oroszlánszívű Richárdot, Anglia királyát. A keresztes hadakozásaiból hazafelé tartó uralkodó szabadulásáért százezer fontot követelt. Celesztin 1193-ban végül kénytelen volt kiátkozni Leopold herceget és segítőit, majd megígérte, hogy ugyanez a sors vár a császárra is, ha nem engedi útjára Richárdot. Henrik végül engedett, de a pápa ellen bosszút fogadott. Erre 1194-ben megfelelő alkalom nyílt, ugyanis meghalt Tankréd, Szicília királya. A nyomába lépő gyenge uralkodó pedig nem volt képes feltartóztatni Henrik seregét. A pápa igyekezett diplomáciai eszközökkel megakadályozni, hogy Közép-Itália a császár két állama közé kerüljön, azonban ez nem sikerült. Sőt a császár elérte, hogy Celesztin elismerje őt Szicília urának, és 1194 karácsonyán Palermoban fejére tegye a királyi koronát.
Henrik ezek után birodalmának központját Szicíliába helyezte át, és minden erejével azon volt, hogy a pápa fennhatósága alá tartozó területekből minél nagyobb részt hajtson uralma alá. Celesztin és Henrik hadakozásának végül a császár váratlan halála vetett véget 1197 szeptemberében.
A Henrikkel szembeni konfliktus annyira lekötötte a pápa erejét, hogy Európa más részeivel addig nem is tudott foglalkozni. 1197 után azonban változott a helyzet. Immár kilencvenkettedik életévében hozzáfogott a házasság szentségének védelméhez. Sikerült rávennie IX. Alfonzot, Kasztília királyát, hogy felbontsa vérfertőző jegyességét egy portugál hercegnővel. Megromlott a kapcsolata Franciaországgal, miután érvénytelennek nyilvánította II. Fülöp Ágost király első házasságát. Gregorius de Chrescentio bíboros személyében pápai legátust küldött Magyarországra, hogy 1192-ben I. Lászlót szentté avassák. Megerősítette pápai levelében az egri, a csanádi és a kalocsai érseki széket is. Az ő pontifikátusa alatt fejezte be Cencio Savelli a Liber censuumot, amely a pápaság javainak teljes jegyzéke volt. Celesztin álma egy elsöprő erejű keresztes hadjárat indítása volt, és ezért megerősítette a Német Lovagrend jogait.
Pontifikátusának utolsó hónapjaiban le akart mondani trónjáról és utódot jelölt Szent Péter trónusára, azonban a klérus nem engedte lemondani. 1198. január 8-án halt meg és testét a Lateránban helyezték örök nyugalomra.
Jegyzetek
- ↑ The New Cambridge Medieval History, Vol.1, Ed. David Luscombe, Jonathan Riley-Smith, (Cambridge University Press, 2004), 417.
Előző pápa: III. Kelemen |
|
Következő pápa: III. Ince |