Alibánfa
| Alibánfa | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Magyarország |
| Régió | Nyugat-Dunántúl |
| Vármegye | Zala |
| Járás | Zalaegerszegi |
| Jogállás | község |
| Polgármester | Cziráki Imre[1] |
| Irányítószám | 8921 |
| Körzethívószám | 92 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 411 fő (2023. jan. 1.)[2] |
| Népsűrűség | 69,01 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 5,84 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 53′ 23″, k. h. 16° 54′ 60″Koordináták: é. sz. 46° 53′ 23″, k. h. 16° 54′ 60″ | |
 Alibánfa
Pozíció Zala vármegye térképén
| |
| Alibánfa weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Alibánfa témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Alibánfa község Zala megyében, a Zalaegerszegi járásban. A településen polgárőrség működik.[3]
Fekvése
Zalaegerszegtől 11 kilométerre északkeletre, a Zala folyó mentén helyezkedik el. A települést keleten és nyugaton szőlőhegyek veszik körül. A községtől nem messze található Zalaszentiván vasútállomása. Sűrű autóbusz-összeköttetésben áll a megyeszékhellyel, Zalaegerszeggel.
Története
Első írásos említése 1414-ből való, „Possessio Olywanchfalwa” néven szerepel. Az Alibán előtag az Olivant francia személynévből ered, utalva a falu akkori földbirtokosára.[4] A 16. században a törökök többször pusztítottak a településen. A század végére már lakatlan településsel vált. 1699. november 6.-án I. Lipót magyar király adományozott egy földbirtokot tarródi és németszecsődi Tarródy Mihálynak és feleségének, Farkas Mihály özvegyének, ságodi Péter Évának.[5] A 18. század elején III. Károly magyar király adományozott egy földbirtokot a Boldogfai Farkas családnak 1716-ban és fokozatosan települt újra a falu.[6] 1790.-ben a nemesi összeirásban még szerepel mint egyetlen alibánfai földbirtokos Tarródy István, aki Tarródy Sándor fia volt.[7] 1829.-ben a későbbi összeírásban, a Tarródy család már nem szerepel és helyettük találjuk: a néhai Koltay Károly gyermekei, Koltay József, Károly, László és István. Simon József táblabíró, a néhai Egyházasbükön lakó Simon János fia, Sipos József és testvére László[8]
1871-ben az eredetileg önálló Lukafa kisközséggel egyesült. Az 1950-es évektől Alibánfa lakosságának egy jelentős hányada Zalaegerszegre jár dolgozni, de a közigazgatási és oktatási intézményekhez is Zalaszentivánra kell járni.
Nevezetességei
- Római katolikus műemlék jellegű temploma a Fő uton. A falu eredeti templomát 1757-ben kezdték építeni, ám csak 1777-re lett kész; a 19. század során elpusztult. 1854-ben új, klasszicista templomot emeltek Alibánfán. A épület két kis gyertyatartója barokk. 1864-ben kibővítették, 1937-ben renoválták. Ekkor készültek el a freskói is, amelyek Szent Györgyöt és Alexandriai Szent Katalint ábrázolják.
Népesség
A település népességének változása:
| Lakosok száma | 407 | 404 | 394 | 380 | 415 | 411 |
| 2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 |
A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 94,4%, cigány 4,3%. 80% római katolikusnak, 3% reformátusnak, 3,5% felekezeten kívülinek vallotta magát.[9]
Jegyzetek
- ↑ Alibánfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 17.)
- ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
- ↑ Zala megyei polgárőr egyesületek. zmpsz.hu. (Hozzáférés: 2016. július 7.)
- ↑ A Zalaegerszegi kistérség közkincs kerekasztala: Településnevek története a Zalaegerszegi kistérségben. [2011. július 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. március 19.)
- ↑ A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 24. kötet - 628 - 629. oldal
- ↑ E 227 - Magyar Kamara Archivuma - Libri donationum - 17. kötet - 610. oldal
- ↑ http://www.zml.hu/adatbazisok/nemesi.kataszter/1790/112.jpg
- ↑ http://www.zml.hu/adatbazisok/nemesi.kataszter/1829/150.jpg
- ↑ Területi adatok -Zala megye Központi Statisztikai Hivatal
