491-es főút (Magyarország)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
491-es főút
491-es út Penyigénél
491-es út Penyigénél
491 (Hu) Otszogletu zold tabla.svg
Úttípus másodrendű főút
Ország Magyarország
Tartományok Szabolcs-Szatmár-Bereg megye
Mérnökségek Magyar Közút Zrt.
Az út eleje Győrtelek
Az út vége Tiszabecs
Időzóna közép-európai idő
A Wikimédia Commons tartalmaz 491-es főút témájú médiaállományokat.

A 491-es számú főút másodrendű főút Szabolcs-Szatmár-Bereg megye keleti részén; Győrtelektől húzódik Tiszabecsig és az ukrán határig.

Nyomvonala[szerkesztés]

Mátészalkától mintegy 10 kilométerre keletre, Győrtelek lakott területén ágazik ki a 49-es főútból, a fő iránya kisebb-nagyobb eltérésektől eltekintve szinte végig kelet-északkeleti. Tunyogmatolcs a következő települése, ott kiágazik belőle Szamosszeg felé a 4120-as út, továbbá a település belső útjaiként a 41 326-os és 49 157-es utak. Két nagyobb hídja is van itt, melyekkel előbb a Szamos egy holtágát íveli át, majd a főágat keresztezi.

Fehérgyarmat a következő települése, melynek központjában körforgalmú csomópontban keresztezi a Beregdaróc-Csengersima közti 4127-es utat, alsóbbrendű útként pedig a városban ágazik ki belőle a 49 158-as út is. Penyige előtt egy újabb Szamos-holtág felett halad át, a község központjában pedig a Túristvándin át Tiszabecsre vezető 4129-es út ágazik ki belőle.

Penyige után Mánd határai között folytatódik, de lakott területeket nem nagyon érint, a község belterületébe a 4132-es út vezet, amely innen Rozsályig húzódik. Ezután méterekre megközelíti Nemesborzova határszélét és átszeli Kisszekeres egy lakatlan külterületét is, de ennél jobban egyik községet sem érinti, a következő lakott helye Fülesd, ahol beletorkollik a Zsarolyántól odáig húzódó 4133-as út.

Mintegy 27 kilométer megtétele után ér Kölcsére, ahol keresztezi a Túr egy mellékágának folyását, a központban pedig egy körforgalmú csomóponton halad át, amelybe a Szatmárcseke felől érkező 4131-es út torkollik bele. A Túr főágát a következő település, Sonkád keleti szélén keresztezi, ugyanott kiágazik belőle a 4139-es út Kispalád felé. Tiszabecs az utolsó települése, ott előbb visszatorkollik bele a 4129-es út, majd keresztezik egymást a Gacsálytól odáig húzódó 4143-as úttal. Az országhatár elérésével ér véget.

Települései[szerkesztés]

A 491-es főút a tiszabecsi határátkelőnél

Története[szerkesztés]

1970-ben még nem minősült főútnak, legalábbis a Kartográfiai Vállalat akkor kiadott, 1:525 000 léptékű Magyarország autótérképe tanúsága szerint. Feltehető, hogy csak 1982-ben minősítették át főúttá: addig az évig ugyanis ez az útvonal Tunyogmatolcs és Fehérgyarmat között a maitól eltérő, kissé délebbre húzódó nyomvonalat követett. A Szamost ugyanis egy olyan hídon keresztezte, amely egyidejűleg vasúti forgalmat is bonyolított, és rossz állapota miatt komoly sebességkorlátozásokkal lehetett csak közlekedni rajta.

A korábbi tunyogmatolcsi vasúti-közúti híd 1925-ben épült, három medernyílású hídként, miután pedig a második világháborúban a Tunyogmatolcs felőli két hídszegmenset felrobbantották, helyreállítása csak úgy volt lehetséges, hogy az épen maradt hídszegmenset középre húzták, a fennmaradó szakaszokon pedig fa jármokra támaszkodó provizóriumokkal biztosították az átkelést. Ezeket az ideiglenes szerkezeteket 1960-ra sikerült tartósabb szerkezettel kiváltani, de így is súly-, illetve 10 kilométer/órás sebességkorlátozást kellett előírni.

A két nyomvonal különválasztása után az új tunyogmatolcsi közúti hidat (a régitől mintegy 1,2 kilométerre északnyugatra) 1982. augusztus 18-án avatták fel, már a 491-es főút részeként, az új vasúti hidat bő négy évvel később, (közvetlenül a régi híd északi oldalán) 1986. november 4-én adták át a forgalomnak; a korábbi átkelőt pedig 1987-ben, a pilléreit kivéve le is bontották. Az új, 3 nyílású, előregyártott vasbeton lemezzel együtt dolgozó acéltartós közúti mederhíd tervezője az Út- és Vasútépítési Tervező Vállalat, főtervezője Néveri Imre volt.[1]

A régi nyomvonal tunyogmatolcsi szakasza ma alsóbbrendű útként a 49 157-es, jobb parti, nagyrészt fehérgyarmati területen húzódó szakasza pedig a 49 158-as útszámozást viseli.

Források[szerkesztés]

  • Sulinet [1]
  • kira.gov.hu, lekérdezés időpontja: 2020. szeptember.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Dr. Koller Ida: A harmincéves csong­rá­di és tunyogmatolcsi rácsos vasúti hidak építésének érdekességei. Sínekvilága.hu, 2016 (Hozzáférés: 2020. október 3.)

További információk[szerkesztés]