Vidombák (település)

Vidombák (Ghimbav, Weidenbach)
Az erődtemplom bejárata
Vidombák címere
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Közép-romániai fejlesztési régió
Megye	Brassó
Rang	város
Községközpont	Ghimbav
Polgármester	Dorel Toma (PSD), 2012
Irányítószám	507075
Körzethívószám	0x68
SIRUTA-kód	40214
Népesség
Népesség	7208 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	141 (2%, 2021)
Népsűrűség	191 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	559 m
Terület	28,08 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 39′ 46″, k. h. 25° 30′ 22″45.662777777778, 25.506111111111
Vidombák weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Vidombák témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Vidombák (románul: Ghimbav, németül: Weidenbach, szászul Wejdebich) város Romániában, Brassó megyében.

Fekvése

Brassótól nyugatra, a Barcaság síkságán, az azonos nevű folyócska partján fekszik. Brassó belterületétől mindössze 4,5 kilométernyi szántóföld választja el.

Nevének eredete

Nevét a németben kapta vizéről. Jelentése 'füzes patak'. Ennek egykori nyelvjárási alakjából alakult ki magyar és román neve is. 1324-ben Widinbach, 1342-ben Widinbach, 1351-ben Wiedenbach, 1413-ban Widembach, 1488-ban Weidenbach, 1689-ben Gimbav, 1760–62-ben Vidombák, 1808-ban Gyénvaff, 1861-ben Gyenbass néven említették. A román nyelvjárási ejtés Alexandru Graur szerint egykor Ghimbah lehetett, a helységnévből képzett családnév ugyanis nem Ghimbăveanu, hanem Ghimbășanu.

Népesség

• 1760–65-ben 975 lakosából 680 volt szász, 250 román és 45 cigány.
• 1850-ben 1163 lakosából 815 volt német, 225 román és 123 cigány nemzetiségű; 807 evangélikus és 348 ortodox vallású.
• 2002-ben 5112 lakosából 4795 volt román, 237 magyar és 56 német nemzetiségű; 4551 ortodox, 189 római katolikus, 77 evangélikus, 70 református, 46 evangéliumi keresztény és 41 baptista vallású.

Története

A 13. században alapított szász település. Az első falu a hagyomány szerint a maitól északkeletre, a repülőtér helyén települt. Barcasági szabadparaszti falu volt. A törökök 1422-ben kifosztották. 1510-ben 133 telektulajdonos családfőt, 11 özvegyasszonyt, hat pásztort, egy molnárt, egy iskolamestert és egy harangozót írtak benne össze. 1602-ben itt szálltak meg Giorgio Basta csapatai, és innen rabolták végig a környék településeit és a brassói külvárosokat. 1599-ben Vitéz Mihály, 1611-ben Báthory Gábor katonái, 1658-ban a tatárok gyújtották fel. Utóbbi alkalommal az erődtemplomba menekült 909 lakos közül sokakat megöltek, másokat foglyul ejtettek. 65 fogolynak sikerült elmenekülnie, a többiek egy részét később a brassóiak, más részüket a nagyszebeniek váltották ki. 1700-ban írtak össze először 32 román családot is a faluban, akik családneveik alapján Tohánból, Rozsnyóról, Oláhtyúkosról, Rukkorból és a Dâmbovița mellékéről érkeztek. A románok a patak jobb partján települtek le. A 18. században szász lakosai főként lent termesztettek. A népességnövekedés miatt 1761-ben az addigi három mellé egy negyedik szomszédságot is létrehoztak. Tisztasága miatt „a Barcaság ékszerdobozának” nevezték, lakói ugyanis minden reggel felsöpörték az utcákat a tehéncsorda után, és évente kimeszelték valamennyi házat.

1876-tól az akkor létrehozott Brassó vármegye Felvidéki járásához tartozott. 1896-ra lezárult határának tagosítása. 1900-ban román műkedvelő színtársulatot alapítottak. A két világháború között az addigi földműves település gazdasági élete átalakult. 1921-ben Fritz Bartesch kartonpapírgyárat alapított benne. 1926-ban üzembe helyezték a Leo kozmetikai üzemet, a brassói Nivea elődjét és 1932–38-ban furnérgyár is működött benne, 1938-ban a brassói Scherg-gyár 180 munkást foglalkoztató fésűsfonót létesített, 55%-os németországi tulajdonrésszel (amely 1945-ben szovjet tulajdonba ment át). Az állam 1925-ben egy kisajátított területen, a falutól északkeletre alapította meg az IAR-t (Industria Aeronautică Română – 'Román Repülőipar'), az első román repülőgépgyárat és a hozzá kapcsolódó katonai repülőteret. Az üzemben 1927 és 1945 között 25 típushoz tartozó körülbelül ezer gépet gyártottak le. A repülőteret a II. világháborúban a német légierő használta. Ludwig Goldschmiedt 1939-ben ideköltöztette brassói kávépörkölő üzemét.

A szászok 1945-ös jogfosztása után főként Moldvából, Argeș megyéből, Törcsvár vidékéről és Bodza-vidékről települtek be románok. A moldvai románok és kisebb mértékben a barcasági és székelyföldi magyarok bevándorlása a helyi ipar fejlődésével és a szászok exodusával az 1970-es évekig folytatódott. 1956-ban a kartongyár mellett, a volt Keller és Braun furnérgyár területén megkezdték a hullámpapír gyártását, elsőként Délkelet-Európában. Az IAR az 1960-as években kezdett könnyű mezőgazdasági és sportgépeket, majd az 1970-es években több francia licencű repülő- és helikoptertípust és kis haszongépjárműveket gyártani. Az üzem ekkor már ezernél is több munkást foglalkoztatott. A fésűsfonó vállalat 1960-ban egy, 1978-ban két újabb üzemcsarnokot avatott fel, ezután kb. 1250 főnek adott munkát.

2002-ben kapott városi címet. 2009-ben határában, a kisrepülőtértől nyugatra kezdődött el a brassói nemzetközi repülőtér építése.

Látnivalók

• Szász evangélikus erődtemploma. A háromhajós, gótikus bazilika 1300 körül épült. Déli kapuzata ciszterci hatást mutat. 1643-ban a templomot villámcsapás érte és leégett. Tornyát az 1658-as pusztítás után a korábbinál alacsonyabban építették újra. 1775-ben átalakították. A templomerőd az 1422-es törökdúlás utánról való, a kör alakú védőfal belső oldalán szalonna- és gabonatároló kamrák sorakoznak. Vizesárok vette körül. A délkeleti oldalon helyezkedett el a felvonóhíddal és három toronnyal ellátott barbakán, amelyet 1880-ban elbontottak, hogy helyén felépítsék az új városházát. Az erődöt a falusiak 1611-ben és 1658-ban is ostrom nélkül adták föl a támadóknak.
• Ortodox templomát 1783-ban, Ioan Boghici brassói kereskedő támogatásából építették. A háromkaréjos alaprajzú templomhoz 1830-ban emeltek harangtornyot. Előterében egy Nicolae nevű festő által 1814-ben készített, a Paradicsomot és a Poklot ábrázoló freskó látható, amelyet nyolcvan éven keresztül vakolat takart.
• A műemléki listán található a 85., a Str. Pieții 75. számú (18. század) és a Str. Nouă 259. számú lakóház (1789).
• A régivel átellenben 2009-ben felszentelt új ortodox templom fedelét oroszországi arannyal vonták be.

Az evangélikus templom belseje

Gazdasága

• A repülőgépgyárat többszöri próbálkozás ellenére 2009-ig nem sikerült privatizálni.
• Italoskartondoboz- és csomagolópapírgyár.
• Total Lubricants kenőanyaggyár.
• Transilana gyapjúfonó.
• INA Schaeffler csapágygyár.
• Faipari vállalat.

Galéria

• 
  Az IAR repülőgépgyár
• 
  Az erődtemplom
• 
  Strada Lungă (Langgasse)
• 
  Ortodox templom

Források

• Uwe Konst Hrsg.: Weidenbach. Mainz – Gudelsheim/Neckar, 1999
• A városi önkormányzat honlapja (románul)
• Vidombák története a www.burzenland.de honlapon (németül)
• Az erődtemplom története és leírása (magyarul)

További információk

• A nemzetközi repülőtér honlapja (angolul)
• A vidombáki szász evangélikus egyházközség honlapja (németül)
• A világba elszármazott vidombáki szászok szövetségének honlapja (németül)
• A város története (németül)