Kisfaludy Társaság
A Kisfaludy Társaság (korabeli helyesírással Kisfaludy-Társaság) Kisfaludy Károly barátai és írótársai által 1836-ban Pesten alapított társaság, amelynek célja kezdetben a költő összes műveinek kiadása és emlékművének felállítása volt. A társaság Kisfaludy halála után fontos irányítója lett az irodalmi ízlés fejlesztésének s a hazai szépirodalom támogatásának. A 19. században havonkénti felolvasó ülései az irodalmi élet legfontosabb eseményei közé tartoztak. A társaságot 1952-ben feloszlatták, működése megszűnt.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Története
A 19. század első felének nagy írói és irodalmárai hozták létre a társaságot, s nem merült ki Kisfaludy Károly műveinek kiadásában és emlékszobrának felállításában, sokat tettek a magyar irodalom fejlesztése és terjesztése érdekében. Felfedezték Arany János költészetét, majd Arany János már maga is bekerülvén a Kisfaludy Társaságba, Madách Imre Az ember tragédiája c. alkotásának útjait egyengette.
Pályázataik nemcsak szépirodalmi, hanem irodalomelméleti alkotások létrehozására is ösztönöztek. Ellenezték, hogy az irodalmi gondolkodást befolyásolja a politika. Modern irodalmi témákat vetettek fel az 1840-es években, például a dráma korszerű értelmezése, a regény és a dráma különbsége, a népiesség kérdése az irodalomban. Hamarosan lapokat, könyvsorozatokat indítottak.
A Kisfaludy Társaság Évlapjait 1840-1846 között, majd 1860-tól 1940-ig jelentették meg. Közreadták benne például Arisztotelész, Horatius, Boileau, Alexander Pope egyes elméleti munkáit. 1846-ban megindították Hellén könyvtár c. könyvsorozatukat, amelyben Aesopus meséit, Püthagorasz és más klasszikus szerzők műveit jelentették meg. Nemzeti könyvtár és Külföldi regénytár címeken is indítottak könyvsorozatokat.
Ösztönöztek a népköltészeti anyag gyűjtésére, igen jelentős a Magyar Népköltési Gyűjtemény c. 14 kötetben kiadott sorozatuk, amelyet az 1872-től 1924-ig terjedő időszakban adtak közre.
Sokat tett a társaság a magyar irodalomért, de a 19-20. század fordulójához közeledve a magyar irodalom megújulásával nem tudtak lépést tartani, egyre inkább belesüllyedtek az akadémizmusba. 1952-ben oszlatták fel a társaságot.
[szerkesztés] Alapító tagjai
[szerkesztés] Vezetői a 19. században
- Fáy András (1837-től 1841-ig ő az első igazgató)
- Toldy Ferenc (1841-től 1861-ig igazgató, 1860-tól másodelnök)
- Arany János (1861-től 1867-ig igazgató, Eötvös József elnök, Greguss Ágost titoknok)
- Kemény Zsigmond (1867-1876-ig igazgató)
- Lukács Móric (1876-1879-ig igazgató)
- Gyulai Pál (1879-1899-ig igazgató)
- Beöthy Zsolt (1879-től titkár, 1900-tól 1922-ig elnök)
[szerkesztés] Pályadíjak
Kisfaludy munkáinak kiadása után megmaradt pénzből költői pályadíjakat tűztek ki, amelyek idővel országos jelentőségűvé váltak. Ennek keretében nyert pályadíjat például Arany János 1846-ban Az elveszett alkotmány c. komikus eposzával, 1847-ben pedig Toldi c. elbeszélő költeményével.
[szerkesztés] Ismert tagjai
[szerkesztés] Irodalom
- Fischer Vilmos: A Kisfaludy Társaság története a szabadságharcig, 1928.
- Kéky Lajos: A százéves Kisfaludy Társaság, 1936.
[szerkesztés] Források
- Új magyar irodalmi lexikon II. (H–Ö). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 1045–1046. o. ISBN 963-05-6806-3
