Akadémizmus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hans Makart: A zene négy allegóriája (1871-73)
Carl Theodor von Piloty: Thusnelda Gemanicus diadalmenetében (1873)

[1]

Alfred Agache: Sorsok
Paul Baudry: Charlotte Corday
Antonio Gisbert: Torrijos és társai ítéletének végrehajtása Málaga partjainál
Franz von Lenbach: Otto von Bismarck (1890)
Albert Joseph Moore: Nyár közepe

Az akadémizmus az a művészeti irányzat, főként a 18-19. században, amely mereven ragaszkodik az akadémiák szemléletéhez, stílusához és előírásaihoz. Ez a művészeti törekvés érthetőleg megmerevedett, de főként a tanítás útján továbbélő hivatalos művészetté vált. Az építészetben az akadémiákkal szorosan összefüggő, ott oktatott irányzatot jelent. A festészetben a 19. század közepén és második felében jutott jelentős szerephez, egészen az impresszionizmus megjelenéséig. Az akadémizmus tulajdonképp a historizmus megvalósulása a festészetben.

Az akadémizmus ellen először a barbizoni iskola lázadt fel, kivonultak a városból, hogy a természet után fessenek, az akadémiákon ugyanis csak már meglévő mintákat és nagy mesterek műveit másolták.

A 19. század közepére a francia művészek egyetlen kiállítási helye a Salon volt, ahonnan mereven kiutasítottak minden más szemléletű festményt, így az első realistákat (Millet-t, Gustave Courbet-t) és impresszionistákat (főként Édouard Manet vált botrányaival hírhedtté). Az elutasított művészek hozták létre a Kiutasítottak Szalonját. Az impresszionisták lázadtak az akadémizmus ellen, s lenézték az olyan festőket, akik behódoltak, mint Alexandre Cabanel.

A 19. század második felében Közép- és Kelet-Európában még mindig a historizmus szelleme uralkodott. A két fő központ a müncheni akadémia volt és Bécs. Münchenben az akadémizmus a realizmus hivatalos változata volt, leghíresebb mestere Karl von Piloty volt. Münchenben tanult és tanított Benczúr Gyula is. A magyar művészek többnyire itt tanultak, majd Párizsba mentek. A Salon tüntette ki többek közt Munkácsy Mihályt és Madarász Viktort is. Bécsben Hans Makart művészete volt az irányadó.

Az impresszionizmus fénykorában még mindig számos akadémista művész alkotott, mint William Adolphe Bouguereau, akinek műveit különösképp Amerikában szerették.

Művészek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Franciaország[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Olaszország[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Belgium[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Spanyolország[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Anglia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Németország[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ausztria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amerikai Egyesült Államok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mexikó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az akadémizmus bizonyos mértékben napjainkban is jelen van, de ez az irány már nem kapcsolható a historizmushoz.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Neue Pinakothek, München.
  • Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
  • www.huntforr.com