Gabriel von Max

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gabriel von Max (Franz Hanfstaengl alkotása)

Gabriel Cornelius Ritter von Max (Prága, 1840.augusztus 23.München, 1915. november 24.) cseh származású német festő és illusztrátor. Corneille Max és Colombo Max festőművészek apja, Heinrich Max festőművész testvére, Benczúr Gyula festőművész sógora, Benczúr Ida festőművész nagybátyja.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja Joseph Max (1803-1854) szobrászművész volt Prágában, Gabriel von Max először az ő műhelyében tanult, majd a prágai és a bécsi képzőművészeti akadémián, végül a müncheni akadémián Karl von Piloty tanítványaként működött. Fejlett festői kultúrát sajátított el, Hyppolite-Paul Delaroche párizsi festő is nagy hatással volt az ő művészetére. Max igen egyéni témákat választott, a testi és a lelki szenvedést, a bűnözést, a jóslást, amelyek abban az időszakban meghökkentőek voltak, s a szenzáció erejével hatottak. Nagyon népszerűek voltak figurális kompozíciói. Kitűnt az állatábrázolás terén is.

Késő romantikus stílusban Uhland verseihez, Wieland Oberonjához, továbbá mesékhez, népdalokhoz kiváló illusztrációkat készített.

Két festményét őrzi a budapesti Szépművészeti Múzeum.

Műveiből[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A gyermekgyilkos nő (Kunsthalle, Hamburg)
  • Krisztus beteg gyermeket gyógyít (Nationalgalerie, Berlin)
  • A prevorsti látnoknő (Rudolfinum, Prága)
  • Katharina Maria Emmerich (Neue Pinakothek, München)

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gabriel von Max témájú médiaállományokat.
  • Művészeti lexikon. 2. köt. Szerk. Éber László. Budapest : Győző Andor kiadása, 1935. Max, Gabriel lásd 97. p.
  • Művészeti lexikon. 3. köt. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1967. Max, Gabriel lásd 271. p.
  • Gabriel von Max. Malerstar, Darwinist, Spiritist. München, Staedtische Galerie im Lembachhaus und Kunstbau, 2011.
  • Die Malerbrüder aus Ammerland. Corneille und Colombo Max. Ammerland Schutzverband für das Ostufer des Starnberger Sees e.V. 2011.