Királyi Pál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Királyi Pál
Királyi Pál.tif
Királyi Pál (1821–1892) arcképe a Vasárnapi Ujságban
Született 1821. augusztus 12.
Szepetnek
Elhunyt 1892. május 25. (70 évesen)
Budapest
Foglalkozása publicista, politikus, országgyűlési képviselő

Királyi Pál (Szepetnek, (Zala vármegye), 1821. augusztus 12.Budapest, 1892. május 25.) magyar publicista, politikus.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Királyi Mihály és Országh Apollonia fia. Alsóbb és középiskoláit Nagykanizsán végezte a Bentsik-család pártfogása mellett a kegyesrendiek gimnáziumában. A Pál nevet 1836. szeptember 13-án kezdte használni, amikor Kecskeméten a kegyes tanítórendbe lépett. 1838-39-ben a máramarosszigeti gimnázium első osztályát tanította, 1839-ben filozófus lett Kolozsvárt és 1840 júliusában az ünnepies fogadalom letétele előtt a szerzetből kilépett.

Jogi tanulmányait a pesti egyetemen végezvén, mint joggyakornok részt vett az 1843-44. pozsonyi országgyűlésen. Itt ismerkedett meg gróf Széchenyi Istvánnal, aki őt valóságos bűverővel vonta be, hivatásának is engedve, az irodalom munkaterére. Ekkor írta meg a gróf Batthyány Kázmér által kitűzött (Robot és Dézsma) nemzetgazdasági kérdésre vonatkozó pályaművét, mely a második díjat nyerte el.

Az országgyűlés után Pesten a Magyar Néplapnál, majd az Urházy szerkesztés alatt megindult Magyar Postánál dolgozott. 1845-től 1848-ig a a Helmeczy-féle Jelenkornál dolgozott, előbb mint a külföldi rovat vezetője, majd 1848-ban átvette az akkor már hanyatló lap szerkesztői tisztét, de csak július végéig.

Az szabadságharc kitörésekor ő is fegyvert fogott; közkatonának állott be és rövid idő alatt századossá léptették elő. Októberben Pétervárad főhadikormányzója dr. Blagoevics altábornagy, a vár parancsnoka Heinrich Hentzi tábornok, a segédtiszt pedig Királyi Pál volt. Midőn nyilvánvaló lett, hogy Hentzi a honvédelmi bizottmánynak az engedelmességet felmondani és a várat az osztrákok kezére játszani akarja, Királyi a hazafias tisztikar élén Hentzit fogolynak jelentette ki és a kormány további rendelkezéseig szállásán fogolyként őríztette, a honvédelmi kormányhoz pedig jelentést küldött. Nagy bátorságának jutalmául a központba tették át, ahol mint őrnagy a hadügyminisztérium katonai osztályának második főnöke lett és megtartotta helyét a világosi fegyverletételig. 1850. február 6-án Pesten a Hess gyalogsághoz soroztatván, Cattaróba a 49. sz. alsó-ausztriai ezredhez szállíttatott, ahol mint közvitéz altiszti kitüntetéssel 1856-ig szolgált. Ekkor egészségi tekintetből elbocsátották.

Ismét a hirlapirodalmi térre lépett. 1858 júliusában a Pesti Napló munkatársai őt szemelték ki a lap szerkesztőjének, nagy nehézségek között vezette a lapot a cenzúra miatt 1860 februárjáig. A magyar primás aranymiséje című vezércikke miatt per folyt ellene és emiatt 1860. március 1-jén báró Kemény Zsigmondnak volt kénytelen a lap szerkesztését átadni. A lapnál további munkatársai voltak Falk Miksa, Danielik János, Pompéry János, Salamon Ferenc és Greguss Ágost.

1861. január 2-án Pest városa tisztujító gyűlésében főjegyzővé választotta. 1861. április 12-én Zala vármegye letenyei kerülete közfelkiáltással képviselőnek választotta és Deák Ferenc mellett foglalt állást. Az országgyűlés föloszlatása után főjegyzői hivatalát folytatta, mígnem a június 8-án tartott városi közgyűlés által, az államadó behajtása tárgyában a képviselőházhoz intézett petíció szerkesztése miatt, királyi biztos közbejöttével, legfelsőbb meghagyás folytán, október 29-én főjegyzői hivatalától felfüggesztették és hűtlenségi kereset alá vételét elrendelték, végül decemberben a király megkegyelmezett neki. Ekkor hirlapírói pályáját a Pesti Naplónál ismét folytatta.

1865 és 1884 között (az 1884-es választásokon nem jutott be), majd az 1887-es választásoktól haláláig újfent országgyűlési képviselő volt, 1881-től ő volt Deák Ferenc utóda a Budapest belvárosi választókerületben, mint képviselő. Később a csáktornyai választókerületet képviselte. Egy ideig elnöke volt pártjának, a Mérsékelt Ellenzéknek (későbbi nevén Nemzeti Pártnak).

Kiváló szónok volt, társadalmi és egyesületi mozgalmakban is részt vett. A kulturális életben is jelentős szerepet játszott, részt vett a Zeneakadémia, a Népszínház, az Országos Dalár Egyesület létrehozásában. Ez utóbbinak elnöke is volt. 1873-ban Liszt Ferenc 50 éves művészi jubileuma alkalmával az ő indítványára szavazta meg a fővárosi hatóság a «Liszt stipendium» című 10 000 forintos alapítványt, mely a Zeneakadémia legkiválóbb növendékei közt osztott ki 200-200 forintot. Az ő közvetítésének érdeme volt, hogy sikerült Liszt Ferencet állandóan a magyar Zeneakadémiához kötni. 1888-ban ő volt az Erkel Ferenc jubileuma megünneplésére alakult nagybizottság elnöke is.

A Magyar Iskolaegyletnek is tagja volt, amire végrendeletében 10 000 forintot hagyott.

Az írói segélyegylet iránt is mint igazgató választmányi tag melegen érdeklődött. Ő volt egyike azoknak, akik a fővárosi hatóságban a magyarságnak diadalra jutott nehéz küzdelmét bátor kitartással végig küzdötték; nem volt soha magyar nemzeti ügy és érdek a szőnyegen, melyet híven nem védett volna. A közoktatási bizottságban, melynek sok évig volt vezértagja, a nemzeti szellem győzelme a tanításban jó részben neki köszönhető. A magyar történelmi társulatnak és a Kisfaludy Társaságnak alapító tagja volt.

1892 május elején kedvenc nyaraló helyén, a Margitszigeten remélt üdülést hosszas betegsége miatt; ott rendelt lakást; azonban már nem használhatta, mert május 25-én meghalt Lövész utcai 18 szám alatti lakásán.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Munkái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Pályamű a Robot és dézsma nemzetgazdasági kérdésre, 1843-44

1849 és 1856 között írta az alábbi tárgyú műveit, melyek nyomtatásban nem jelentek meg:

  • Dalmácia történelme a magyar uralom alatt
  • Dalmát és montenegrói népszokások ismertetése

4 kötetes regénye, a

  • Szigetvár 1656, 1859-ben nyomtatásban megjelent

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Királyi Pál témájú médiaállományokat.
  • Budapest lexikon I. (A–K). Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiadás. Budapest: Akadémiai. 1993. 677. o. ISBN 963-05-6410-6
  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.
  • Életrajza a Magyar Országgyűlési Almanach 1887-1892-ben
  • Életrajza a Magyar Országgyűlési Almanach 1892-1897-ben