Falk Miksa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Falk Miksa
Falk Miksa.JPG
Élete
Született 1828. október 7.
Pest,
Elhunyt 1908. szeptember 10. (79 évesen)
Budapest
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) író és politikus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Falk Miksa témájú médiaállományokat.

Falk Miksa (Pest, 1828. október 7.Budapest, 1908. szeptember 10.[1]) magyar író, politikus, az MTA tagja, a Szent István-rend középkeresztese, a bölcselet arany okleveles és az államtudományok tiszteletbeli tudora.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyermekkora, tanulmányai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elszegényedett magyar-zsidó[2] kereskedőcsalád gyermeke, édesapja Falk József, édesanyja Preisach Borbála. Apja egyik rokona könnyelműsége miatt vagyonukat elvesztette, így fia már 14 éves korától kezdve a tanulás mellett kenyérkeresésre volt utalva. Emiatt történt, hogy már 1843-ban az Ungar című lapban a magyar lapokból fordításokat és a Nemzeti Színház előadásairól bírálatokat közölt, később a lap segédszerkesztője volt 1847-ig, majd miután letette a bölcseleti szigorlatokat, doktori oklevelet szerzett és Bécsbe ment, ahol a műegyetemi előadásokat is hallgatta.

Tanulmányait súlyos nélkülözések között folytatta Bécsben 1848-ig, miután Pestre visszatért, ahol az Ungar szerkesztőségének újra tagja lett. Szeptemberben ismét Bécsbe ment azon reményben, hogy tanulmányait folytathatja, de ezt az októberi események meghiúsították. Ez időben a Schwarzer-féle Oesterreichisch Zeitung számára politikai vezércikkeket írt, s amikor ezt a lapot betiltották, a Wanderernek Magyarországra vonatkozó cikkeit majdnem kizárólag ő írta olyan sikerrel, hogy a lap előfizetőinek száma egyedül Magyarországon 2000-rel gyarapodott.

Újságíróként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1850-ben a bécsi takarékpénztárnál nyert alkalmazást, de hivatalos működése közben a Pesti Naplónál és a bécsi Magyar Sajtónál folytatta újságírói működését. 1858-ban Széchenyi István gróf ismételt meghívására Hopf János kanonok bemutatta őt a legnagyobb magyarnak, aki azután hetente 3-4 alkalommal kivitette egyik fiával magához Döblingbe. A gróf bizalmát nagy mértékben elnyerte és akkori névtelen iratainak legnagyobb része az ő kezén ment keresztül; némelyekhez előszót, másokhoz egész fejezeteket írt. Cikkeivel elősegítette a kiegyezést, hiszen Deák-párti volt.

1861. december 20-án Deák Ferenc ajánlatára a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának választotta; itt a nemzetgazdasági bizottságnak is tagja volt. Ugyanekkor sajtópert indított ellene Schmerling, mert a Wandererben a magyar alkotmány helyreállítását sürgette. A végtárgyaláson maga védte magát, három napig tartott; az eredmény az lett, hogy hat hónapi, böjtöléssel súlyosbított börtönre, s a doktori cím elvesztésére ítéltek. A börtönbüntetést a legfőbb törvényszék három hónapra szállította le, s ezt három hét híjával le is töltötte. A pesti egyetem azonban megtagadta az ítélet második részének teljesítését. Anton von Schmerling mint a takarékpénztár elnöke, itt is áskálódott ellene, elmozdíttatását azonban nem bírta kieszközölni, s csupán annyit ért el, hogy három évre minden előléptetés el volt zárva előtte. Ezen esemény következtében csak 1863 vége felé jöhetett Pestre akadémiai székét elfoglalni a Menedékjogról írt értekezésével.

1866 vége felé a magyar királynéhoz hívták meg, akivel aztán hónapokon át mindennap több óráig társalgott, írt, olvasott, többnyire történeti, de egyéb munkákat is. Mikor az udvar 1867-ben Schönbrunnba költözött, őfelsége oda is magával vitte és Falk a délutáni órákat rendszerint ott töltötte.

A Poroszországgal folytatott hadjárat, után a helyreállított alkotmány új viszonyokat létesített a hazában és új embereket hívott a magyar közélet élére. A sajtó, a cenzúra nyűgéből kiszabadulva, szintén gyökeres átalakuláson ment át. S kivált a Pester Lloydnak hivatása immár az lett, hogy Ausztriával és a külfölddel szemben, a szuverén magyar állameszme követelményeit és a magyar szellem kultúrképességét képviselje. E megváltozott hivatás a lap szellemének gyökeres átalakulását kívánta. Wahrmann Mór, hajdani iskolatársa, megnyerte őt a lap számára, s december 20-án, húsz évi távollét után visszatért Pestre és 22-én átvette a Pester Lloyd szellemi vezetését, beköszöntőjében, mely tollának egyik remeke, kifejtve programját. 1892-ben szerkesztésének 25 éves évfordulóját ülték meg a Pester Lloyd munkatársai s Falkot nevezetes egyének díszes albummal tisztelték meg.

A politikusi pályán[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1869 elején a Lipótvárosban képviselőjelöltnek léptették fel Wahrmann ellen, de Deák kívánságára ellenfelének engedte át a teret. Nemsokkal később Kőszegen, mely városnak utóbb díszpolgára lett, egyhangúlag választották meg. 1875-ben a budapest-terézvárosi kerületben lépett föl Horn ellen, de a szavazás alatt visszalépett, mert a választók egy része felekezeti kérdést csinált a dologból; rögtön utána megválasztatott keszthelyi képviselővé és e kerületet képviselte 1884-ig. Ekkor a választások alkalmával Nagykanizsán kisebbségben maradt, de győzött szűkebb választás alkalmával Aradon, melyet 1892-ig képviselt és egy Eötvösről «Apróságok egy nagy ember életéről» cím alatt tartott felolvasása alkalmából az ottani Kölcsey-egyesület dísztagjává választották. Ez évben Fejérváry Géza báró letévén a budapesti I. kerület mandátumát, helyébe itt Falk került. Mint képviselő, híve volt a Deák-pártnak, majd a Szabadelvű Párthoz tartozott; tagja volt több ízben a bankügyi bizottságnak és a horvát ügyben kiküldött regnikoláris bizottságnak. Szintúgy elnöke volt a közgazdasági bizottságnak s több évig mint a külügyi albizottság előadója szerepelt. Egészen 1905-ig maradt képviselő, ekkor az 1905–1906-os magyarországi belpolitikai válság hatására visszavonult a közélettől.

A hírlapírók nyugdíjintézete megalakulásakor őt választotta meg elnökének; az Otthon írók s hírlapírók körének tiszteletbeli elnöke; a lipótvárosi kaszinó elnöke, a kassa-oderbergi vasút igazgatóságának, a budapesti városi villamos vasúttársaság alelnöke; az angol-osztrák bank és a Pesti könyvnyomda részvény-társaság igazgatósági tagja, a Lloyd-társaság titkára, a pesti hazai első takarékpénztár-egyesület és a Pannonia viszontbiztosító intézet felügyelő-bizottságának is tagja volt. Falk még bécsi működése alatt itthon igen népszerűvé vált, igy lett Szeged szabad királyi város tiszteletbeli főjegyzőjévé, Csongrád- és Zemplén megyék hatóságainak tiszteletbeli tagjává stb.

Falk Miksa sírja Budapesten. Fiumei úti Nemzeti Sírkert: 29/3-1-13.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon az Ungar című lapnál dolgozott, majd rövid időn belül Bécsbe távozott. Kezdetben az Oesterreichische Zeitungnál foglalkoztatták, majd a lap betiltását követően a Wanderer című lap munkatársa lett. Magyarországon megjelenő lapokban, főként a Pesti Naplóban jelentek meg írásai, melyekben az abszolutizmust bírálta. Ugyanakkor a bécsi politikát támogató konzervatív cikkeket írt névtelenül a hivatalosnak számító Budapesti Hírlapban. Újságírói tevékenysége ellentmondásos, hiszen egyidejűleg írt a Habsburg-uralom ellen lázító és – a hivatalos sajtóban – császárpárti cikkeket. A Kiegyezés után végleg hazatért és a Pester Lloyd főszerkesztője lett. Ezzel egy időben munkatársa a Politikai Hetilapnak. Cikkeiben sokat foglalkozott nemzetközi kérdésekkel is. 1863-tól Erzsébet királyné (Sissi) magyar nyelvtanára volt. Ezt a funkciót a Habsburg-ház elismerésként adta addigi jó szolgálataiért. Amint sírja fölött elhangzott:

„ha emlegetjük azt a szeretetet, mellyel Erzsébet királyné igaz asszonyi szíve felénk,
magyarok felé fordult, akkor eszünkbe kell hogy jusson, hogy Falk Miksának adatott
ezt a királyi érzést magyarúl megszólaltatni.”''[3]

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felesége Schindler Klementina

Neje Schindler Klementina volt, akivel 54 évig élt házasságban, három hónappal előtte hunyt el.

A köztudatban lévő hírekkel ellentétben nagy valószínűséggel csak névrokonságban áll a Columbo hadnagyot megformáló Peter Falk amerikai színésszel.

” (…) közel egy éve kutatok Peter Falk magyar gyökerei után, s bizony csak az anyai ágon találtam némi nyomra. Falk Miksával való rokonsági kapcsolatot nem is tudom, hogy honnan vették. Minden egyes leszármazottjának megnéztem az anyakönyvi bejegyzését, s bizony nem találtam semmiféle bizonyítékot.”[4] (Csiffáry Gabriella főlevéltáros, Budapest Főváros Levéltára, 2011)

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Budapesten utcát neveztek el róla, melynek a 20. század történelmi viharaira jellemző érdekessége, hogy három alkalommal is megkapta a nevét.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Halálesete bejegyezve a Budapest V. ker. polgári halotti akv. 392/1908. folyószáma alatt.
  2. Oltványi Ambrus utószava Falk Miksa: Gróf Széchenyi István utolsó évei és halála c. könyvéhez (magyar nyelven). Magyar Elektromos Könyvtár. (Hozzáférés: 2011. augusztus 17.)
  3. Falk Miksa - 1828-1908 (magyar nyelven). huszadikszazad.hu. (Hozzáférés: 2011. augusztus 17.)
  4. Falk dédapja Falk Miksa volt?|szerző= |munka=2013-03-20 |elérés=2013-08-27 |nyelv =magyar

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái III. (Fa–Gwóth). Budapest: Hornyánszky. 1894.  Online hozzáférés
  • Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 459–460. o.  
  • OSZK gyászjelentések

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak
Falk Miksa témában.