Gaál Jenő (közgazdász)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Gaál Jenő (Pusztagerendás, 1846. szeptember 14.Budapest, 1934. május 19.) közgazdász, jog- és államtudományi doktor, miniszteri tanácsos, műegyetemi tanár, politikus, az MTA tagja (l. 1896, r. 1908, ig. 1931).

Élete [szerkesztés]

Középiskoláit Békéscsabán, Selmecbányán és Pozsonyban végezte; a jogot a pesti egyetemen s Bécsben hallgatta s 1871-ben jog- és államtudományi doktori oklevelet nyert. Ekkor hosszabb tanulmányi útra kelt és Bécsben az egyetemet, a polytechnikumot és kereskedelmi akadémiát látogatta s különösen kereskedelmi és nemzetgazdasági tanulmányokkal foglalkozott. Közbejött betegsége miatt útját nem folytathatván, Arad megyébe ment vissza, ahol atyja 1859 óta gazdálkodott a pécskai járásban. Ekkor történt, hogy Aradon a kereskedelmi s iparkamarát felállították. Ez idő tájt Gaál Aradon tartózkodott, ahol eleinte Arad megye törvényszékénél, majd később a közigazgatásnál és végül egy pénzintézetnél tiszteletbeli állásokban és mellékesen a szakirodalommal foglalkozott. 1872 márciusában az aradi kereskedelmi s iparkamara titkárává választották, az aradi gazdasági egyesület alelnöke lett, azonkívül tevékeny részt vett mint bizottsági tag a megye, s mint tiszteletbeli főjegyző a város képviseletének tanácskozásaiban. 1873 és '74-ben nagyobb utazást tett a bankkérdés, közgazdaság, mezeigazdaság, ipar- és kereskedelem tanulmányozása végett Németországban, Belgiumban, Franciaországban, Svájcban és Angolországban, ahol két hónapot töltött. 1878-ban a pécskai kerületben mérsékelt ellenzéki programmal, 1881-ben a világosi, 1884-ben és 1892-ben a nemzeti párt programmja alapján ismét a pécskaiban választották meg országgyűlési képviselőnek; tagja volt a pénzügyi s gazdasági bizottságnak. Az 1885. évi országos kiállítás alkalmával rendezett nemzetközi gazdasági kongresszuson mint titkár szerepelt. 1893-ban a magyar királyi kereskedelemügyi minisztériumban tanácsos lett, majd az iparfejlesztési és külkereskedelmi főosztály vezetője. Ugyanebben az évben a műegyetem a nemzeti gazdaságtan tanárának hívta meg, ahol október 18-án tartotta székfoglalóját; november közepén pedig az iparoktatási tanács tagjává nevezték ki. A Pannonia viszonbiztosító társaság felügyelő bizottságának is tagja volt. 1894-től 1916-ig a műegyetemen tanította a nemzetgazdaságtant. 1908-től főrendiházi tagként tevékenykedett, 1907 és 1913 között egyik igazgatója volt a Magyar Társadalomtudományi Egyesületnek, s elnöke a kivándorlási tanácsnak. 1916-ban vonult nyugállományba. Munkái többnyire konzervatív szemléletűek, s a gazdaságtörténet, agrárpolitika és szociálpolitika témakörében születtek.

Cikkeket írt a bank- és valuta kérdésről, Kerkapoly pénzügyminiszter nagy vasúti tervéről és egyéb politikai s napi kérdésekről az aradi s budapesti hirlapokba, így a Pesti Naplóba, Magyar Hírlapba sat. mérleg jegy vagy Alfréd névvel, de leginkább névtelenül.

Munkái [szerkesztés]

  • Jelentés az aradi kereskedelmi és iparkamara 1872-től 1874-ig és 1876-tól 1884-ig. Arad, 1875. 1877. és 1879. sat.
  • Az aradi kereskedelmi és iparkamara kerületének, vagyis Arad-, Békés-, Csanád-, Hunyad- és Zaránd megyék közgazdasági leirása. Arad, 1876.
  • Programmbeszéde a pécskai kerületben. Arad, 1878.
  • A román kereskedelmi szerződésről. Arad, 1884.
  • A mezőgazdasági válság. Előadói munkálat az 1885. okt. Budapesten tartandó gazdasági congressus alkalmával. Bpest, 1885. (Németűl és francziáúl is megjelent. Bpest, 1885).
  • A világgazdaság és a culturai egység fejlődéséről. Arad, 1886.
  • Az alföldi munkásmozgalom, Bpest, 1891.
  • Békésmegye monographiája. Bpest, 1892. (Különnyomat a Nemzetgazdasági Szemléből.)
  • Carlyle Tamás társadalompolitikai rendszere (1897);
  • Arad megye és váras közgazdasági monográfiája (Bp., 1898);
  • A nemzetgazdaságtan rendszere (I–II. Bp., 1899–1900);
  • Berzeviczy Gergely élete és művei (Bp., 1901);
  • Gróf Széchenyi István nemzeti politikája (I–II. 1903);
  • Magyarország közgazdasági és társadalmi politikája a második ezredév küszöbén (Bp., 1907);
  • Birtokpolitika (Bp., 1912);
  • Thessedik Sámuel élete, alkotásai és művei (Bp., 1918);
  • Bezerédj Pál emlékezete (Bp., 1920);
  • Élmények és tanulságok (Önéletrajz, Magyarország Újabbkori Történetének Forrásai, Bp., 1940)

Szerkesztette az aradi gazdasági egylet Évkönyveit 1876-tól 1883-ig.

Munkatársa volt a Pallas Nagy-Lexikonának.

Források [szerkesztés]