Dóczy Lajos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dóczy Lajos
Dóczi Lajos 1897-23.JPG
Született 1845. november 29.
Sopron
Elhunyt 1918. augusztus 28. (72 évesen)
Budapest
Foglalkozása újságíró, költő, jogász, műfordító, író, drámaíró

Dóczy Lajos, báró (Sopron, 1845. november 29.Budapest, 1918. augusztus 28.) magyar újságíró, költő.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Atyja Dux Adolf borkereskedő volt, aki a szabadságharc alatt tönkrement. Több helyen járt gimnáziumba, majd a bécsi egyetemen jogot hallgatott és a Presse szerkesztőségének is tagja lett. Ó tudósította a koronázásról a Presse-t, és cikkei nagy feltűnést keltettek. Mint tudósító annak az irodalmi társaságnak központjába került, amelynek Ágai Adolf, Asbóth Lajos, Hevesi László, Kaas Ivor, Kónyi Manó, Lőw Tóbiás és Rákosi Jenő voltak éltetői. Ő is állandóan írogatott az akkor magas nívójú Borsszem Jankó című politikai élclapba, egyúttal hírlapi cikkekben lelkes védője volt Deák Ferenc politikájának. Horvát Boldizsár a miniszterelnökségre rendelte őt be fogalmazónak, de már 1872. Andrássy Gyula gróf külügyminiszter magával vitte Bécsbe, s Dóczi rövid időn belül magyar nemes, udvari tanácsos és miniszteri osztálytanácsos, ugyanakkor a Kisfaludy- és a Petőfi Társaság tagja lett. Publicisztikai tevékenységét sohasem szüneteltette. Munkatársa volt a Presse-nek, a Pesti Napló-nak, Hírmondó-nak, a Reformnak, a Fremdenblatt-nak.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Színdarabjai egymás után kerültek színre: Az utolsó próféta (Jeruzsálem pusztulását tárgyalja, Budán mutatták be 1869-ben); Csók (Teleky-díjat nyert vígjáték, Nemzeti Színház, 1874; Burgszínház 1877); Utolsó szerelem (vígjáték, Nemzeti Színház 1884; Burgszínház 1885); Széchy Mária (történelmi dráma, Nemzeti Színház 1886); Vegyes párok (vígjáték, Nemzeti Színház, 1889); Vera grófnő (tragédia). Híressé azonban Faust-fordításával (1872) tette magát 1887-ben, amikor a Nemzeti Színház az ő fordításában először adta azt elő magyarul. Németre viszont először ő fordította le Madách Imre Az ember tragédiája című munkáját (1892, Hamburgban mutatták be). Ellinor királyleány című vígjátéka (1896) megnyerte a Teleki-pályadíjat. Munkatársa volt az akkori valamennyi számottevő szépirodalmi és napilapnak, amely magyarul megjelent. Különösen a N. P. Journalra Onkel Tóbiás álnéven írott dolgai voltak népszerűek. Egyéb művei: Névtelen levelek Tisza Kálmánhoz (l872); Költemények (1890); Veszélyek és vázlatok (1890.); Carmela Spadaro (novella, 1890); Friedrich Schiller összes költeményei (1902); Wallenstein-trilógia (a Nemzeti Színház számára, 1904); Goethe költeményei (1906). Arany János és Vörösmarty Mihály számos költeményét fordította le németre, több operaszöveget magyarra fordított és Johann Strauss számára ő írta a Pázmány lovag szövegét.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak
Dóczy Lajos témában.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]