Imre Sándor (nyelvész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Imre Sándor portréja a Vasárnapi Újságban

Imre Sándor (Hegyközpályi, 1820. augusztus 6.Hódmezővásárhely, 1900. december 21.) nyelvész, irodalomtörténész, folklorista. Főként magyar nyelvtörténeti kutatásai jelentősek. 1858-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1879-től rendes tagja, 1878-tól a Kisfaludy Társaság rendes tagja volt. Imre Lajos (1858–1923) irodalomtörténész apja és ifj. Imre Sándor (1877−1945) neveléstudós, művelődéspolitikus, egyetemi tanár nagyapja.

Tartalomjegyzék

Élete [szerkesztés]

1832–1834-ben a nagyváradi református gimnáziumba járt, majd 1834–1840-ben a debreceni református kollégiumban tanult bölcseletet, jogot és teológiát. Ez utóbbi helyen kötött barátságot osztálytársával, Arany Jánossal. A kollégium elvégzése után, 1840–1843-ban Mezőkeresztesen, 1843–1847-ben a hódmezővásárhelyi gimnáziumban tanított mondattant és retorikát. 1847–1848-ban Gyomán volt segédlelkész, majd felutazott Pestre, és részt vett Kossuth Pesti Hírlapjának szerkesztésében. 1849-ben visszatért Hódmezővásárhelyre, és 1860-ig a helyi gimnázium igazgatójaként tevékenykedett. 1860–1862-ben a debreceni református kollégiumban a görög és a latin nyelv, 1862–1872-ben a református teológiai akadémián a magyar nyelvészet és az irodalomtörténet tanára volt. 1872-ben Trefort Ágoston jóvoltából az akkor alapított Kolozsvári Tudományegyetemen kapott kinevezést, s itt tanított nyugdíjazásáig, 1886-ig mint a magyar irodalom és nyelvészet nyilvános rendes tanára. 1872–1873-ban a bölcsészettudományi kar dékáni, 1878–1879-ben az egyetem rektori hivatalát viselte. Nyugdíjba vonulását követően visszatért Hódmezővásárhelyre, ahol haláláig nyelv- és irodalomtörténeti kutatásaival foglalkozott.

Munkássága [szerkesztés]

Nyelvészeti kutatásainak homlokterében elsősorban a régi nyelvemlékekkel, a nyelvújítással és Kazinczy Ferenc szerepével kapcsolatos nyelvtörténeti vizsgálódásai álltak. A nyelvújítás és saját kora teremtette szavakat, kifejezéseket illető kritikáival, írásaival, publicisztikáival a korabeli nyelvművelés egyik jeles alakja volt. Emellett behatóan foglalkozott a magyar nyelvtudomány történetével (Geleji Katona Istvánról és Beregszászi Nagy Pálról könyveket is írt), alaktannal és mondattannal, valamint nyelvjáráskutatással. Irodalomtörténészként elsősorban a középkor költészetével, a kódexirodalommal foglalkozott művelődés- és nyelvtörténeti kitekintéssel, de jelentősek a népköltészetre irányuló stilisztikai kutatásai is (népdalok, közmondások).

Tudományos eredményei elismeréseként 1858-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1879-ben rendes tagjává választották. 1878-tól a Kisfaludy Társaság rendes tagjaként vett részt a társaság tevékenységében. 1873-ban a Kolozsvári Tudományegyetem tiszteletbeli doktorává avatták, nyugdíjba vonulásakor a Vaskorona-rend III. osztályú rendjét vehette át.

Főbb művei [szerkesztés]

Imre Sándor
  • A latin és görög nyelv viszonyáról származás és rokonság tekintetében. Kecskemét, 1858.
  • Magyar mondattan, Debrecen, 1861.
  • A magyar irodalom és nyelv rövid története, Debrecen, 1865.
  • Geleji Katona István mint nyelvész, Pest, 1869.
  • A magyar nyelvújítás óta divatba jött idegen és hibás szólások bírálata, Budapest, 1874.
  • Rövid magyar nyelvtan, Debrecen, 1874.
  • Nyelvtörténeti tanulságok a nyelvújításra nézve, Budapest, 1876.
  • A nevek uk és ük személyragjairól, Budapest, 1879.
  • Beregszászi Nagy Pál élete és munkái, Budapest, 1880.
  • A protestantizmus és a művészetek, Lugos, 1889.
  • A középkori magyar irodalom stiljáról, Budapest, 1890.
  • A néphumor a régibb magyar irodalomban, Budapest, 1890.
  • A magyar nyelv és nyelvtudomány rövid története, I. köt., Debrecen 1891.
  • Emlékbeszéd Ballagi Mór r. tagról, Budapest, 1893.
  • Imre Sándor irodalmi tanulmányai, I–II. köt., Budapest, 1897.
  • A népköltészetről és népdalról, Budapest, 1900.

Felhasznált források [szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Imre Sándor (nyelvész) témájú médiaállományokat.