Visegradense flórajárás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Visegradense a Dunántúli-középhegységet felölelő Bakonyicum flóravidék északkeleti részének flórajárása. Északi-északkeleti határa a közép-dunai flóraválasztó vonal, tehát nemcsak a névadó Visegrádi-hegységet öleli fel, hanem ide sorolják a nagymarosi Ördöghegyet, a Naszály csoportját és a Hegyes-tetőtől közvetlenül délre emelkedő Szentmihály-hegyet is.

Flóraelemek és keveredésük[szerkesztés]

Ez a Pannonicum flóratartomány legfontosabb introgressziós zónája, amelyben három különböző eredetű flóra:

  • az illír–kelet-alpesi,
  • a kárpáti-dacikus és
  • a pontusi származású pusztai

elemei találkoznak és hibridizálnak.

Több kárpáti és kontinentális faj itt éri el elterjedésének nyugati határát, számos szubmediterrán faj pedig az északit. Éppen ezért a flóraterület besorolása nem egyértelmű: egyes szerzők a Matricum flóravidékhez sorolják – alapvetően azért, mert a Visegrádi-hegység andezit rétegvulkáni összlete (csak a Naszály tömbje mészkő, illetve dolomit) kőzettanilag a Börzsöny kőzeteivel azonosak, és ekképpen jobban rokoníthatók az Északi-középhegységgel, mint a Dunántúli-középhegység többi – döntő többségében üledékes kőzetekből álló – részével. Más szerzők – és őket követve mi is – a közép-dunai flóraválasztó szerepét tartják, tartjuk fontosabbnak.

Az Északi középhegységben és a Visegrádi-hegységben szokásos, de a Pilisből már hiányzó fajok:

  • Carex brevicollis,
  • Poa pannonica,
  • Torilis ucranica,
  • Campanula macrostachya,
  • Achillea crithmifola,
  • Arenaria procera,
  • Trifolium pannonicum

Illír–kelet-alpesi flóraelemek[szerkesztés]

Kárpáti-dacikus flóraelemek[szerkesztés]

Pontusi, pusztai flóraelemek[szerkesztés]

Hibridek[szerkesztés]

Reliktum fajok[szerkesztés]

Lokális, kis endemikus fajok[szerkesztés]

Források[szerkesztés]