Szeldzsuk törökök

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A szeldzsuk törökök (törökül Selçuklular; perzsául سلجوقيان Szaldzsúkiján; arabul سلجوق Szaldzsúk, vagy السلاجقة asz-Szaládzsika) az oguz törökökből kiváló középkori törzs vagy törzsszövetség volt. Nevüket vezetőjükről a dinasztiaalapító Szeldzsukról kapták, aki a Nagyszeldzsuk Birodalmat (1037–1194) megalapító I. Tugrul nagyapja volt. Birodalmuk legnagyobb kiterjedése idején a Pamírtól a Földközi-tengerig terjedt.

A birodalom széthullása után, romjain utódállamok jöttek létre, amelyek közül a nyugati, Bizánccal határos területek szeldzsuk török államalakulata mint Ikóniumi Szultánság (Rúmi Szultánság vagy Rüm szeldzsuk török állam, illetve „anatóliai szeldzsukok”) vált ismertté, elsősorban Konya (Ikónium) központtal.

A 13-14. század fordulóján egy Oszmán nevű törzsfő, maga köré gyűjtve a kóborló türk szabadcsapatokat, egyre nagyobb hatalomra tett szert, és szolgálataival önálló fejedelemséget érdemelt ki a rúmi szultántól. Kis-Ázsia szeldzsuk fennhatósága megindította azt a folyamatot, amelynek során a későbbiekben létrejöhetett az Oszmán Birodalom.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]