„III. (IV.) István pápa” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Helyesírási javítások (7. csoport: egybeírás/különírás) kézi ellenőrzéssel (Részt vevő mint melléknév és részt vesz két szóba) |
a hivatkozás áthelyezése az írásjel mögé, egyéb apróság AWB |
||
16. sor: | 16. sor: | ||
}} |
}} |
||
'''III. (IV.) István''' ({{ny-la|Stephanus}}), ([[723]] k., [[Tossina]] vára<ref name=fiu>{{cite web | url = http://www2.fiu.edu/~mirandas/bios761.htm#Stefano | title = Stefano | publisher = www2.fiu.edu | language = angol | accessdate = 2011-11-07}}</ref> |
'''III. (IV.) István''' ({{ny-la|Stephanus}}), ([[723]] k., [[Tossina]] vára,<ref name=fiu>{{cite web | url = http://www2.fiu.edu/~mirandas/bios761.htm#Stefano | title = Stefano | publisher = www2.fiu.edu | language = angol | accessdate = 2011-11-07}}</ref> [[Siracusa]] – [[772]]. [[január 24.]]<ref name=fiu/>, [[Róma]]<ref name=fiu/>) lépett a [[pápa (egyházfő)|pápai]] trónra 95.-ként a történelem folyamán [[768]]. [[augusztus 1.|augusztus 1]]-én. A hivatalos [[vatikán]]i iratok ''III. István''ként emlékeznek meg róla, hiszen [[II. István pápa|II. István]] megválasztása óta az István nevű egyházfők számozása eltér a történészek és a klérus szerint. István csak hosszas viták, és harcok után léphetett trónra. Jó kapcsolatban maradt a frankokkal, de [[Desiderius longobárd király]] sok fejtörést okozott a pápának. Pontifikátusa alatt [[769]]-ben egy fontos zsinatot hívott össze. |
||
==Élete== |
==Élete== |
A lap 2015. október 17., 11:44-kori változata
IV. István pápa | |||||
a katolikus egyház vezetője | |||||
Született | 723 k., Szicília Siracusa | ||||
Megválasztása | 768. augusztus 1.[1] | ||||
Beiktatása | 768. augusztus 7.[1] | ||||
Pontifikátusának vége | 772. január 24. | ||||
Elhunyt | 772. január 24. Róma | ||||
A Wikimédia Commons tartalmaz IV. István pápa témájú médiaállományokat. |
III. (IV.) István (latinul: Stephanus), (723 k., Tossina vára,[1] Siracusa – 772. január 24.[1], Róma[1]) lépett a pápai trónra 95.-ként a történelem folyamán 768. augusztus 1-én. A hivatalos vatikáni iratok III. Istvánként emlékeznek meg róla, hiszen II. István megválasztása óta az István nevű egyházfők számozása eltér a történészek és a klérus szerint. István csak hosszas viták, és harcok után léphetett trónra. Jó kapcsolatban maradt a frankokkal, de Desiderius longobárd király sok fejtörést okozott a pápának. Pontifikátusa alatt 769-ben egy fontos zsinatot hívott össze.
Élete
720 körül látta meg a napvilágot Szicíliában. Apját Olivusnak hívták. Papi hivatását bencés szerzetesként kezdte, ahol hamar elismert tudásra tett szert. Igazán csak később került a klérus legfőbb hivatalának közelébe. I. Pál pápa halála után a pápaválasztó zsinaton Toto, a szíriai Nepi hercege toszkánai katonák segítségével a választáson részt vevő katonákat meggyőzte, hogy egy laikust, II. Konstantint válasszák meg egyházfőnek. A seregnek sikerült is Konstantint a pápai trónra ültetni, de hivatalosan a klérus nem volt hajlandó megerősíteni őt hivatalában. Így Kristóf pápai kancellárja a longobárd uralkodó, Desiderius segítségét kérte a törvénytelen egyházfő eltávolításához. A király katonái 768 júliusában végül sikerrel lemondatták Konstantint, de a longobárdok vezére, Waldipert 768. július 31-én önkényesen Fülöpöt tette meg az egyház fejének. A klérus a szerzetes kinevezését sem akarta elfogadni, és még aznap meg is fosztották hivatalától. Ekkor került a viták középpontjába István, akit a klérus nyomására 768. augusztus 1-jén választottak meg. Ugyanazon a napon fel is szentelték a hivatalos egyházfőt.
István első dolga volt, hogy eltörölje az ellenpápák minden intézkedését. 769 áprilisában Rómába zsinatot hívott össze. Ennek a gyűlésnek a legfőbb témáját Konstantin ellenpápává választása adta, ugyanis a klérust mélyen felháborította, hogy egy laikus ember tölthette be ezt a pozíciót. A zsinat úgy határozott, hogy laikusok többé nem vehetnek részt a pápaválasztáson, és az egyházfő is csak a bíborosok közül kerülhet ki. A római nép jogát a megerősítésre korlátozták.
771-ben Frankföldnek új uralkodója lett. Nagy Károly udvarával István kitűnő kapcsolatokat épített ki, és a frankokkal együttműködve elérte, hogy a longobárdok bizonyos területeket visszaadjanak a pápának. Azonban Desiderius király is értett a diplomáciához, és hamarosan férjül adta leányát Nagy Károlyhoz. Ezzel szövetségre lépett István egyik legnagyobb ellenfelével.
Az új Karoling uralkodó trónra lépésének esztendejében István megbetegedett. A súlyos beteg egyházfőt kijátszva Desiderius szövetségesévé tette a pápa kancellárját, Afiarta Pált, akinek segítségével több személyi döntést is kikényszerített az egyházfőből, amelyek nem voltak igazságosak. A longobárd király Isztria klérusát is megpróbálta skizmába taszítani, de végül István levele meggátolta Desiderius kísérletét.
Hosszú szenvedés után végül 772. január 24-én halt meg.
Művei
- Documenta Catholica Omnia (latin nyelven). (Hozzáférés: 2011. december 6.)
Jegyzetek
Források
- Reinhard Barth: Pápák: Szent Pétertől XVI. Benedekig. Pécs: Alexandra. 2008. 86–87. o. ISBN 978 963 370 953 5.
- Magyar katolikus lexikon V. (Homo–J). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2000.
- Horace Mann: Pope Stephen III (IV). in: Catholic Encyclopedia 14. New York: Robert Appleton Company. 1912. On-line elérés
- Eugenio Susi: Stefano III. In: Enciclopedia dei Papi. Roma. 2000. On-line elérés
Lásd még
Előző pápa: I. Pál |
|
Következő pápa: I. Adorján |