Észak-Oszétia
| Észak-Oszétia–Alánia Köztársaság (Республикæ Цæгат Ирыстон — Алани) | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Oroszország | ||
| Szövetségi körzet | Észak-kaukázusi szövetségi körzet | ||
| Székhely | Vlagyikavkaz | ||
| Járás | 8 | ||
| Városi körzet | 1 | ||
| Települések | 6 város, 1 városi jellegű település, 215 falusi település (ebből 17 lakatlan) | ||
| Alapítás | 1924. július 7. | ||
| Köztársaság vezetője (id.) | Vjacseszlav Zelimhanovics Bitarov | ||
| Hivatalos nyelv | orosz, oszét | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 693 098 fő (2021. jan. 1.) | ||
| Népsűrűség | 89 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | |||
| Összterület | 7953[1] km² | ||
| Időzóna | MSK (UTC+4) | ||
| Elhelyezkedése | |||
.svg) | |||
.svg)
 Észak-Oszétia–Alánia Köztársaság
Pozíció Oroszország térképén
| |||
 é. sz. 43° 11′, k. h. 44° 14′Koordináták: é. sz. 43° 11′, k. h. 44° 14′ | |||
| Észak-Oszétia–Alánia Köztársaság weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Észak-Oszétia–Alánia Köztársaság témájú médiaállományokat. | |||
Észak-Oszétia, (másként Észak-Oszét Köztársaság vagy Alánia, oroszul Респу́блика Се́верная Осе́тия–Ала́ния; oszétul Республикæ Цæгат Ирыстон — Алани) Oroszország egyik köztársasága az ország délnyugati részében, a Kaukázus hegység északi oldalán.
Észak-Oszétia az oszétok lakta megosztott Oszétia régió északi része. (Dél-Oszétia de jure Grúzia része, de facto azonban független állam.)
Földrajz
Észak-Oszétia területe valamivel kisebb, mint a magyar Bács-Kiskun megyéé, ezzel Oroszország harmadik legkisebb köztársasága Ingusföld és Adigeföld után.
Nyugatról Kabard-Balkárföld, keletről Ingusföld, északról a Sztavropoli határterület, délről Dél-Oszétia és Grúzia határolja. Délen a Kaukázus hegyvidéke található, északon síkság. Legnagyobb folyói az Ardon és a Tyerek.
Történelem
Az oszétok elődei, az alánok több mint kétezer éve lakják a területet. A középkori Alánia magába foglalta a mai Oszétia területén kívül az észak-kaukázusi térség jelentős részét. Az alánok ma élő utódai az oszétok és a jászok. Alániát a 13. században a mongol-tatár invázió söpörte el. Ettől kezdve a tatárok és a szomszédos kaukázusi népek befolyása érvényesült az oszét területeken egészen az orosz hódításig. A 17. századra az oszétok egy része áttért az iszlámra, nagyobb részük azonban kitartott az ortodox kereszténység mellett.
Észak-Oszétiát 1774-től kezdte meghódítani Oroszország. A terület 1806-ra az Orosz Birodalom része lett. Az orosz befolyás kedvezett az oszét nemzeti kultúra - így az írásbeliség - fejlődésének. Ekkoriban készültek el az első nyomtatott oszét nyelvű szövegek. Az 1917-es forradalmat követő oroszországi polgárháborúban az oszétok a bolsevikokat támogatták. A Szovjetunión belül, 1924-ben létrejött az Észak-Oszét Autonóm Terület, amely 1936-tól Észak-Oszét Autonóm Szovjet Szocialista Köztársasággá alakult.
1990-ben az Észak-Oszét ASZSZK vezetői kinyilvánították a köztársaság szuverenitását, majd 1991-ben az Észak-Oszét ASZSZK az Észak-Oszétia-Alánia nevet vette fel, és Oroszország autonóm tagköztársasága maradt. 1992-ben véres összetűzések voltak az oszétok és az ingusok között. Itt történt a beszláni vérengzés. 2004. szeptember 1-jén 32 csecsen terrorista elfoglalt egy általános iskolát, ahol éppen a tanévnyitót tartották. Több mint 1200 embert ejtettek fogságba, gyerekeket, szülőket, tanárokat. A brutális szabadítási akció közben végül 379-en veszítették életüket, köztük 171 gyermek és harminc terrorista, további hétszáz túsz megsérült.
Népesség
A nemzetiségi összetétel a következő (2005):
| Lélekszám | Százalék | |
|---|---|---|
| Oszétok | 445 300 | 62,7 |
| Oroszok | 164 700 | 23,2 |
| Ingusok | 21 400 | 3,0 |
| Örmények | 17 100 | 2,4 |
| Kumikok | 12 700 | 1,8 |
| Grúzok | 10 800 | 1,5 |
| Ukránok | 5 200 | 0,7 |
| Csecsenek | 3 400 | 0,5 |
| Adigék | 2 800 | 0,4 |
| Törökök | 2 800 | 0,4 |
Települések
Észak-Oszétiában (a 2010. évi népszámláláskor) 6 város, 1 városi jellegű település és 215 falusi település található, mely utóbbiak közül 17 lakatlan. A városi jellegű települések száma 1987-ben még 7 volt, a Szovjetunió megszűnése óta azonban sokuk elvesztette e címét és faluvá alakult, Oroszország más területeihez hasonlóan.
A 2010. évi népszámlálás adatai szerint Észak-Oszétiában 64% a városi (városokban vagy városi jellegű településeken élő) népesség aránya. A legnagyobb falu népessége meghaladja a 12 ezer főt, és összesen 27-é éri el a háromezret, melyek együttesen a köztársaság lakosainak 24%-a számára nyújtanak otthont. A településhálózat döntő részét azonban a legfeljebb néhány száz lakosú aprófalvak alkotják.
Észak-Oszétia városai a következők (2010. évi népességükkel):
- Vlagyikavkaz (311 693)
- Mozdok (38 768)
- Beszlan (36 728)
- Alagir (20 949)
- Ardon (18 774)
- Gyigora (10 856)
A városi jellegű település:
- Zavodszkoj (16 792)
Közigazgatás és önkormányzatok
Észak-Oszétia (a 2010. évi népszámláláskor) közigazgatási szempontból 8 járásra oszlik. A 6 város közül a főváros, Vlagyikavkaz köztársasági alárendeltségű, így nem tartozik egyik járáshoz sem a hozzá beosztott Zavodszkoj városi jellegű településsel és néhány falusi településsel együtt.
Az önkormányzatok területi beosztása megegyezik a közigazgatási felosztással. A 8 járás mindegyikében járási önkormányzat működik, míg Vlagyikavkaz a hozzá beosztott településekkel együtt a járásoktól független városi körzetet alkot, melynek egyszintű önkormányzata van, egyszerre gyakorolja a járási és a községi önkormányzati hatásköröket. A járásokhoz összesen 5 városi község – ezek székhelye város – és 100 falusi község tartozik.
A járások és székhelyeik:
- Alagiri járás (Alagir)
- Ardoni járás (Ardon)
- Gyigorai járás (Gyigora)
- Irafi járás (Csikola)
- Kirov járás (Elhotovo)
- Mozdoki járás (Mozdok)
- Jobbparti járás (Beszlan)
- Városkörnyéki járás (Oktyabrszkoje)
Kapcsolódó szócikkek
Jegyzetek
Források
További információk
|
Ez a közigazgatással kapcsolatos lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
