Ugrás a tartalomhoz

Oláhújfalu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen InternetArchiveBot (vitalap | szerkesztései) 2020. május 12., 03:44-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (1 forrás archiválása és 1 megjelölése halott linkként.) #IABot (v2.0)
Oláhújfalu (Nou Român)
Ortodox templom
Ortodox templom
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeSzeben
KözségAlsóárpás
Rangfalu
Irányítószám557017
SIRUTA-kód143986
Népesség
Népesség279 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság29 (2011)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság397 m
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 48′ 15″, k. h. 24° 34′ 37″45.804152°N 24.577081°EKoordináták: é. sz. 45° 48′ 15″, k. h. 24° 34′ 37″45.804152°N 24.577081°E
SablonWikidataSegítség

Oláhújfalu vagy Románújfalu (románul: Nou Român, németül: Goldbach vagy Wallachisch-Neudorf, szász nyelvjárásban Goldbiχ) falu Romániában, Erdélyben, Szeben megyében.

Fekvése

Nagyszebentől 47 kilométerre keletre, az Olt jobb partján fekszik. A községközpont Alsóárpásról a vízerőmű duzzasztógátján át közelíthető meg.

Lakossága

Általános adatok

Népessége 1850 és a századforduló között enyhén növekedett, azóta viszont harmadára esett vissza.

Etnikai és vallási megoszlás

  • 1900-ban 898 lakosából 776 volt román, 110 magyar és 10 német anyanyelvű; 775 görögkatolikus és 107 református vallású.
  • 2002-ben 391 lakosából 354 volt román és 37 magyar nemzetiségű; 331 ortodox, 28 református és 26 adventista vallású.

Története

1307-ben Ujfalu, 1382-ben Nova Villa, 1418-ban Kerz Olachorum néven említették. Fehér, majd Felső-Fehér vármegye egyik enklávéjához tartozott. 1876-ban Fogaras vármegyéhez csatolták. Román lakói a 19. század első harmadában tértek görögkatolikus hitre, egyházközsége 1837-ben alakult.[2] Román lakossága mellett református magyarok is élnek a faluban, akik a 18. századtól 1932-ig (Valeczki Lukács visszavonulásáig) fazekassággal is foglalkoztak. Edényeiket saját maguk értékesítették. Szekereikkel minden ősszel felkeresték Alcina, Alsóárpás, Alsóporumbák, Alsóucsa, Cikendál, Illenbák, Márpod, Szentjánoshegy, Skorei és Újegyház román és szász településeket. Mivel a legközelebbi magyar nyelvű közösség, az oltszakadáti, evangélikus vallású volt, igen messzi falvakkal házasodtak össze, a leggyakrabban a bürkösi magyarokkal. A 19. század végén már csak „töredezve” beszéltek magyarul.[3] 1886-ban állami, magyar nyelvű iskola nyílt a faluban, majd 1918-tól az 1930-as évekig a református egyház tartott fenn magyar iskolát.

Látnivalók

  • A falu múzeumát („Telea Bologa Kulturális Központ”) 2003-ban avatták föl egy régi parasztházban, és a nagyszebeni ASTRA Múzeumhoz tartozik.[4]
  • A falu ortodox (korábban görögkatolikus) temploma 1846-ban, a református 1901-ben épült.

Jegyzetek

  1. [1]
  2. Universalis schematismus ecclesiasticus venerabilis cleri romano- et graeco-catholici (...) pro anno 1842/3 redactus
  3. Pákei Sándor József: Az EMKE megalapítása és negyedszázados működése, 1885–1910. Kolozsvárt, 1910, 244. o.
  4. A múzeum bemutatása, képekkel. [2013. december 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. december 22.)

Források

  • Seres András: A fogarasföldi fazekasságról. Népismei Dolgozatok 1980
  • Vetési László: Ne csüggedj el, kicsiny sereg! Kolozsvár, 2002

További információk