Major Tamás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Gabest (vitalap | szerkesztései) 2021. május 23., 11:51-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól.
Major Tamás
A Budapest folyóirat 1979. év márciusi számában Csigó László felvétele
A Budapest folyóirat 1979. év márciusi számában
Csigó László felvétele
Életrajzi adatok
Született1910. január 26.
Újpest
Elhunyt1986. április 13. (76 évesen)
Budapest
SírhelyFiumei Úti Sírkert
HázastársaBeck Judit[1]
Pályafutása
IskoláiOrszágos Magyar Királyi Színművészeti Akadémia
Aktív évek19301986
Díjai
Kossuth-díj1948, 1955
Kiváló művész1950
További díjak

Major Tamás IMDb-adatlapja
PORT.hu-adatlap
A Wikimédia Commons tartalmaz Major Tamás témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Major Tamás (tasnádi Major-Maróthy) (Újpest, 1910. január 26.[2]Budapest, 1986. április 13.) kétszeres Kossuth-díjas magyar színész, rendező, színházigazgató, kiváló művész.

Családja

Tévesen elterjedt róla, hogy zsidó származású, valójában római katolikus kisnemesi családba született. Apja Major Gyula György magyar királyi műszaki számvevő, anyja Papp Mária Rózsa Krisztina. Bátyja, Major Ákos 1945 előtt hadbíró volt, 1945–50 között pedig a háborús és népellenes bűnösök népbírósági perei során számos halálos ítéletet hozott.[3] Felesége: Beck Judit festőművész, grafikus, keramikus, textil- és bábtervező volt, Beck Ö. Fülöp szobrász lánya.

Pályája

A Színművészeti Akadémián 1930-ban szerzett oklevelet, és 1931-ben a Nemzeti Színház szerződtette, főiskolásként már 1928-ban színpadra léphetett a Blaha Lujza téren. Művészetében nem választható külön a színész, a rendező, a színészpedagógus, sőt a versmondó sem, s mindez összefüggött közéleti, politikai tevékenységével is. Pályája kezdetétől elkötelezett baloldali volt, fellépett a munkáskultúra előadásain, tagja volt a Független Színpadnak, rendezte a Vigadói Esteket mint antifasiszta kulturális műsort, és részt vett az ellenállási mozgalomban. 1939-től agitációs tevékenységet fejtett ki munkásotthonokban és gyűléseken a háborúba sodródás ellen, később pedig a háborúból való kilépés mellett. Kommunista szervezkedés miatt több alkalommal is feljelentették.

Színészi skálája rendkívül széles volt, a vérbő komédiától a legsötétebb tragédiáig terjedt. 1945-től 1962-ig a Nemzeti Színház igazgatója volt, majd főrendezője, 1947-től a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára, az 1982-ben alakult Katona József Színház társulatának alapító tagja. Volt országgyűlési képviselő (19491953 és 19581971) és magas beosztású pártfunkcionárius (19571966). Gellért Endrével együtt vitték színre 1952-ben a második világháború utáni első Hamletet. Színházi működése korszakos, de ellentmondásokkal teli.

Utolsó társulatában – a Katona József Színházban – több dokumentumjátékban is feldolgozták pályafutását. Notóriusok sorozat: Az emberek veszedelmes közelségben (2007); Eleje (2012); Elv-társak (2013)

Politikai szerepe

A Nemzeti Színház ifjú kommunista művészeinek kezdeményezéséből alakult meg 1945 februárjában az Ötös Bizottság (tagjai: Major Tamás, Both Béla, Gobbi Hilda, Várkonyi Zoltán, Oláh Gusztáv). Major Tamás a második világháború után káderlapokat vezetett színészeiről a Nemzeti Színházban, az 1956-os forradalom idején, október 31-én igazgatói székéből eltávolították, ugyanekkor színészei a káderlapokat is megismerhették, minden ellenük szóló jelentést elolvashattak.

Jellemzése

Czímer József dramaturg a következőket mondta róla: „Egy fantáziadús, nagyszerű művész, egy felelőtlen, zseniális ripacs, és egy hiú, mindenre kapható udvaronc keveréke.” Raksányi Gellért szerint „Karrierje érdekében semmitől sem riadt vissza, lelkiismeret-furdalás nélkül gázolt át mindenen és mindenkin. Lelketlenül megkeserítette számos kitűnő kolléga életét, s ezek ezt nem csak halálukig, haláluk után is szenvedik.” Egyéb értékelések szerint „Torz lelkű, bosszúálló, barátait hátba szúró diktátor, aki emberi sorsokat, pályafutásokat tett tönkre. Progresszív színházi újító, akit színészek és rendezők generációi tiszteltek mesterükként. Tehetségtelen kókler, aki az egész magyar színházi fejlődésnek súlyos károkat okozott. A legfelkészültebb Nemzeti-igazgató, aki megvédte az intézményt a kötelező stréberdrámáktól, csellel, furfanggal óvta az intézmény rangját a legdemagógabb időkben.”

Főbb szerepei

A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 110, ugyanitt kétszázhuszonhárom felvételen is látható.[Mj. 1]

Főbb rendezései

A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma:123.

  • Gorkij: Jegor Bulicsov és a többiek
  • Brecht: Galilei élete
  • Brecht: A vágóhidak Szent Johannája
  • Brecht: A szecsuáni jólélek
  • Goldoni: Két úr szolgája
  • Goldoni: A chioggiai csetepaté
  • Molière: Tudós nők[Mj. 4]

Játékfilmek

Tévéfilmek

Szinkronszerepei

Év Cím Szereplő Színész Szinkron év
1937 Viharos alkonyat (2. szinkron) Dmitri Illarionovics Polezsajev professzor Nyikolaj Cserkaszov 1965
1951 Feledhetetlen 1919 Vlagyimir Iljics Lenin Pavel Molcsanov 1952
1970 A kép elsötétül James Fortune George Sanders 1975
1975 Hugó, a víziló (rajzfilm) Aban-Khan (hang) Paul Lynde

Hangjáték

  • Liszkay Tamás: Utazás Bitóniába (1965)
  • Morthon Thompson: Az élet ára (1965)
  • Shakespeare: Szentivánéji álom (1965)
  • Vargha Balázs: Lilla és a varázsló (1965)
  • Hubay Miklós: Néró, a legjobb fiú (1967)
  • László Anna: Egy keresztespók tapasztalatai (1968)
  • Racine: Pereskedők (1968)
  • Vihar Béla: Az utas (1970)
  • Boros Lajos-Vámos Miklós: Felfüggesztés (1971)
  • Christopher Marlowe: Doktor Faustus tragikus históriája (1971)
  • Jerzy Krzyszton: Alibi (1973)
  • Karinthy Frigyes: Egy nőt szeretni (1973)
  • Szabó Magda: Tündér Lala (1974)
  • Balzac: Betti néni (1976)
  • Békés Pál: Körborz (1985)[4]

Díjak, kitüntetések

Major Tamás emléktáblája egykori lakhelyén, a Pozsonyi út 40. szám alatt
Major Tamás sírja Budapesten. Kerepesi temető: 42/1-A-12. Beck András alkotása

Emlékezete

Humor

  • Nevére faragták az alábbi szójátékot, amely mára a városi folklór részévé vált:

Tegnapelőtt jortam én.
Tegnap jortad te
Major Tamás

(in: Lukácsy András: Elmés játékok, játékos elmék, Budapest, Minerva, 1974 ISBN 963-223-008-6), illetve Balázs Géza: Képtelen sorolók, ragozások

  • A hatvanas-hetvenes években egy kétszemélyes kabarésorozatban szerepelt Psota Irénnel, a következő szereposztásban: Major Tamás – Jenő; Psota Irén – Lujza. Ebben Lujza híreket olvasott fel az újságból, amit Jenő megpróbált neki elmagyarázni, miközben Lujza összekeverte a különböző híreket és a magyarázatot is. A „Jenő, azt írja az újság…” kezdetű mondat innen vált emlékezetessé.

Jegyzetek

  1. Major Tamás: Kétszeres Kossuth-Díjas, Kiváló Művész. magyarszinhaz.hu (a Magyar Színház hivatalos weboldala) (magyarul) (Hozzáférés: 2014. december 12.)
  2. Újpest születési anyakönyv, 167/1910. folyószám
  3. Háborús és népellenes bőnösök népbírósági perei (1945–1950)
  4. A körborz. Rádiólexikon. (Hozzáférés: 2020. április 15.)

Források

További információk


Forráshivatkozás-hiba: <ref> címkék léteznek a(z) „Mj.” csoporthoz, de nincs hozzá <references group="Mj."/>