Grimaldi család

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Grimaldi család címere

A Grimaldi család egy genovai eredetű család, amelynek számos ága közül a legismertebb a monacói hercegi család. A Grimaldi család további ágai adták a történelem során Beuil grófjait, Antibes urait, Puget grófjait, Nizza urait és Beaufort márkijait, továbbá számos püspököt, érseket illetve bíborost.

A monacói ág férfi ágon a 17. században kihalt: a család, amely ma Monacót irányítja női ágon kötődik a Grimaldikhoz, a Grimaldi nevet felvette.

Történetük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Grimaldi család története elválaszthatatlanul összefonódott a Genovai Köztársaság és a Monacói Hercegség történetével. Az első őseik között tartják számon Grimoaldot, aki a 8. században frank majordomus volt.[1] Más hagyomány szerint történetük a genovai konzul, Otto Canella fiával,[2] a keresztes háborúk kezdeti korszakának genovai államférfijával, Grimaldoval kezdődik, aki 1162-ben, 1170-ben és 1184-ben maga is Genova konzulja lett. Leszármazottai tengeri expedíciókat vezettek a Földközi-tenger, a Fekete-tenger majd az Északi-tenger térségében és a család hamarosan a genovai közösség leghatalmasabb családjainak egyikévé vált.

A Grimaldik tartottak attól, hogy egy államcsíny során valamelyik rivális genovai család megtöri a törékeny politikai egyensúlyt egy uralkodót rájuk kényszerítve – amint ilyesmire példát más itáliai városok esetében láthattunk. Ezért guelf szövetségre léptek a Fieschi családdal és érdekeiket fegyverrel védték. Ám egy véres fordulat következtében a guelfeket 1271-ben száműzték a városállamból és a Grimaldik liguriai illetve provence-i birtokaikon találtak menedéket.

Minthogy hűek voltak az Anjou-házhoz, szövetséget kötöttek Anjou I. Károllyal (aki Nápoly királya és Provence hercege volt), hogy visszaszerezzék az irányítást Genova fölött – továbbá, hogy vele kölcsönösen támogassák egymást. 1276-ban elfogadtak egy pápai oltalom alatt megszülető békeszerződést, noha az nem jelentett többet egy fegyverszünetnél, ami nem volt képes véget vetni a tartós genovai polgárháborúnak. Az összes Grimaldi nem tért vissza Genovába: többen közülük a feudumaikon való letelepedést választották, ahol könnyebben tudtak hadsereget toborozni.

Mielőtt visszavonultak a nyugati Riviérára, 1299-ben a Grimaldik és szövetségeseik nem haboztak gályákat indítani Genova kikötőjének megtámadására. A következő évek során a Grimaldik ügyes szövetségi politikával hatalomhoz jutottak a genovai intézményekben és a rivális Spinola családot száműzték a városból. Ebben az időszakban a guelfek és ghibellinek időről időre elfoglalták illetve elhagyták a genovai Monaco kastélyát, ami fekvése miatt ideális volt arra, hogy onnan politikai és katonai akciókat indítsanak Genova ellen. Monaco elfoglalása Francesco Grimaldi nevéhez fűződik, aki a hagyomány szerint 1297. január 8-án ferences szerzetesnek öltözve bejutott a Monaco erődbe és hatalmába kerítette azt.[1]

A 14. század elején a katalánok folyamatosan zaklatták Provence és Liguria partjait, próbára téve ily módon Genova és a provance-i Róbert király hatalmát. 1353-ban egy nyolcvan velencei és katalán gályából álló hajóhad gyűlt össze Szardíniánál, hogy szembeszálljon az Antoine Grimaldi parancsnoksága alatt álló hatvan hajóval. Mindössze tizennyolc genovai gálya élte túl ezt a véres tengeri ütközetet. Tartva egy velencei inváziótól vagy blokádtól, Genova Milánó urainak védelme alá helyezte magát újból eltávolítva ezzel a Grimaldikat a hatalomból.

A Grimaldi család legrégibb feudális ágai közül több részese volt e viszálykodásnak, így a család antibes-i, beuil-i, nizzai, puget-i és szicíliai ága. 1395-ben a Grimaldik a genovai viszálykodás során megszerezték a – társuralkodói által megosztva, tulajdonközösségben irányított – Monaco feletti uralmat. Innen származtathatjuk a mai hercegséget. Monaco az 1500-as évekre végleg a Grimaldik kezébe került, függetlenségét 1512-ben XII. Lajos francia király elismerte.

A többi nagy genovai családhoz hasonlóan a Grimaldiak is egy albergonak nevezett közösség keretébe szervezték családi kapcsolataikat és az 1528-as genovai intézményi reform során ez az ősi uralkodói család a Genovai Köztársaság 28 alberghijének egyike lett. A Grimaldi-ház számos nevezetes személyt adott, köztük dózsék, bíborosok, udvarmesterek, podesták, miniszterek, kormányzók, bankárok, máltai lovagok és feudális hűbérurak szerepeltek.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Monaco anno – a Földközi-tenger „Manhattan”-je - National Geographic Magyarország, 2009
  2. Meghalt III. Rainier monacói herceg – Múlt-kor történelmi portál, 2005. április 8.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Famille Grimaldi című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Grimaldi – Pallas Nagylexikon, (hozzáférés: 2013. január 31.)