Majordomus

A majordomus (a latin maior domusból) kora középkori cím és tisztség; legjellemzőbb a 7-8. századi frank királyságokban használták. A tisztség viselője eredetileg a királyi udvar első tisztviselője, a királyi jószágok és az udvartartás felügyelője volt.

A 7. század folyamán a majordomusi hivatal vált a legfontosabb hatalmi pozícióvá Austrasiában (a Meroving-dinasztia alatt az északkeleti frank királyságban): a majordomus volt a döntéshozó, míg a király csak protokolláris szerepet töltött be.

A tisztség Heristali Pippin családjában örökletessé vált. Miután Austrasia és Neustria újra egyesült, az ő unokája, a 747 óta majordomus Kis Pippin 751-ben megszerezte a koronát és megalapította a Karoling-dinasztiát. Fia, Nagy Károly uralkodói jogát úgy törvényesítette, hogy erős hadseregével megvédte a pápát a támadások ellen, aki cserében 800-ban a Szent Római Birodalom császárává koronázta. Ezzel Európa történetének egyik legjelentősebb alakjává vált.

Lásd még

• Frank Birodalom