Landler Jenő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Landler Jenő
Magyarország kereskedelemügyi népbiztosa
Hivatali idő
1919. március 21. – augusztus 1.
ElődGarami Ernő (miniszterként)
UtódDovcsák Antal (miniszterként)
Született1875. november 22.[1]
Gelse[1]
Elhunyt1928. február 24. (52 évesen)[1]
Cannes
SírhelyTemető a Kreml falánál
PártMagyarországi Szociáldemokrata Párt
Foglalkozáspolitikus
IskoláiEötvös Loránd Tudományegyetem (–1900, jogtudomány)[2]
Vallásateizmus
A Wikimédia Commons tartalmaz Landler Jenő témájú médiaállományokat.
Sírköve a Kreml falában

Landler Jenő (Landler Jenő Matesz, Gelse, 1875. november 23. – Cannes, 1928. február 25.) magyar kommunista politikus, Landler Ernő bátyja.

Életpályája[szerkesztés]

Landler Adolf hivatalnok és Spitzer Gizella jómódú földbérlők fiaként született zsidó családba. Miután megszerezte diplomáját, kinevezték a Magyar Vasutas Szövetség jogtanácsosának. Később a szocialista vasutasok ügyvédként dolgozott, ebben a minőségben 1904-ben az országos vasutassztrájk vezetői ellen folytatott per alatt politikailag is védelmezte a sztrájkolókat, majd 1906-ban megszervezte a villamos alkalmazottak sztrájkját. 1901. május 27-én Zalaegerszegen házasságot kötött a nála nyolc évvel fiatalabb Büchler Szidóniával, Büchler Jakab kereskedő és Berger Berta leányával.[3] Felesége 1905. június 14-én elhunyt.[4]

1908-ban lépett be a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba. 1912. augusztus 17-én Budapesten, az Erzsébetvárosban feleségül vette a római katolikus vallású Horváth Ilonát, Horváth Sándor és Varga Julianna lányát.[5] Szociáldemokrata politikusként a Tanácsköztársaság idején belügyi és kereskedelmi népbiztos, majd a magyar Vörös Hadsereg 3. hadtestének parancsnoka, később a MÁV vezérigazgatója, és júliustól a Vörös Hadsereg főparancsnoka, a felvidéki sikeres hadjárat egyik irányítója. A bukás után Ausztriába emigrált.

Szerepe volt a bukás után feloszlatott, majd a Bethlen–Peyer-paktum után ismét legálissá vált MSZDP újjászervezésében, valamint a legálisan működő kommunista párt, az MSZMP megszervezésében (melyet azonban három évvel az alakulás után feloszlattak). Szívelégtelenségben halt meg 1928-ban, a Kreml falában díszsírhelyen helyezték el hamvait.

Emlékezete[szerkesztés]

  • A rendszerváltás előtt a MÁV egyik legfontosabb járműjavító üzeme, a valamikori Istvántelki Főműhely az ő nevét viselte (MÁV Landler Jenő Járműjavító).
  • A rendszerváltás előtt díjat neveztek el róla (ma: Eötvös Károly-díj).
  • Szakközépiskolát nevezek el róla 1951-ben, Landler Jenő Gépipari Technikum (ma: BMSZC Újpesti Két Tanítási Nyelvű Műszaki Technikum).
  • Landler Jenő Gimnázium 1950–1989. október 1. (ma: Kispesti Deák Ferenc Gimnázium , 1923-tól Deák Ferenc Főgimnázium).
  • A debreceni, volt Landler Jenő Ipari Szakközépiskola 1968–1993 (ma: Brassai Sámuel Műszaki Szakgimnázium).
  • A nagykanizsai, volt Landler Jenő Gimnázium 1957–1990 (ma: Batthyány Lajos Gimnázium).[6][7]
  • Domborműve a Kun Béla téren (ma Ludovika tér) volt, mely a rendszerváltás után a Memento Parkba került.

Művei[szerkesztés]

  • Egy mindnyájunkért, mindnyájan egyért; Népszava Könyvkereskedés, Budapest, 1918 (Szocialista agitációs iratok)
  • Válogatott beszédek és írások; összeáll., bev. Gadanecz Béla, Szabó Ágnes; Kossuth, Budapest, 1960

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Az öreg (emlékezések Landler Jenőről, összeáll. Szabó Ágnes, Gadanecz Béla, kiad. az MSZMP Központi Bizottság Párttörténeti Intézet, 1975)
  • Bölöny József: Magyarország kormányai. Az 1987-1992 közötti időszakot feldolg. és sajtó alá rend. Hubai László. 4. bőv., jav. kiad. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1992.
  • R. Gilicz Márta: Ifjúságunk példaképei. Válogatott bibliográfia a magyar munkásmozgalom nagy harcosairól. Budapest, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, 1965.
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
  • Munkásmozgalomtörténeti lexikon. Szerk. vezetője Vass Henrik. Budapest, Kossuth Könyvkiadó, 1972.
  • Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Budapest, Akadémiai Kiadó, 1993-.
  • Gergely Ernő: Az Országos Munkásjogvédő Iroda története. Budapest, Országos Ügyvédi Tanács és a Budapesti Ügyvédi Kamara, 1985.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
  • Uj lexikon. A tudás és a gyakorlati élet egyetemes enciklopédiája. Szerk. Dormándi László, Juhász Vilmos. Budapest, Dante-Pantheon, 1936.
  • Új magyar életrajzi lexikon IV. (L–Ő). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 70–71. o. ISBN 963-547-414-8  
  • Zalai életrajzi kislexikon. Szerk. Gyimesi Endre. Zalaegerszeg, Zala Megyei Önkormányzati Közgyűlés, 1994.
  • Zalai életrajzi kislexikon. 3. javított, bővített kiadás. Szerk. Fatér Bernadett, Horváth József, Kiss Gábor és mások . Zalaegerszeg, Deák Ferenc Megyei Könyvtár, 2005.
  • https://deak.kispest.hu/index.php?oldalid=15
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Landler_Jenő&oldid=26895893”