Galénosz
| Galénosz | |
 | |
| Pierre Roche Vigneron litográfiája (kb. 1865) | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | kb. 129 Pergamon |
| Elhunyt | kb. 216 Róma |
| Ismeretes mint | orvos, filozófus |
| Szülei | Nikón |
| Pályafutása | |
| Szakterület | orvostudomány |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Galénosz témájú médiaállományokat. | |
Görögösen Galénosz (ógörögül: Κλαύδιος Γαληνός, latinul: Aelius Galenus vagy Claudius Galenus; Pergamon, kb. 129 – Róma, kb. 216) görög származású római orvos és filozófus. Neve a „nyugodt”-at jelentő γαληνός görög szóból ered.[1] Szülőhelyéről Pergamoni Galénosznak is nevezték.[2][3][4] Az antikvitás egyik legjelentősebb orvosa volt, aki nagyban hozzájárult több orvosi tudományág fejlődéséhez, köztük az anatómia,[5] fiziológia, patológia,[6] farmakológia,[7] és neurológia területén. A filozófia és a logika tudományában is jelentős műveket hagyott hátra.[8]
Életpályája
[szerkesztés]Galénosz apja, Aelius Nicon gazdag római polgár és építész volt, aki sok tudományterület, köztük a filozófia, matematika, logika, csillagászat, mezőgazdaság és irodalom iránt érdeklődött. Pergamon ekkor jelentős kulturális központ volt, az alexandriai után a második legnagyobb könyvtárral.[6][9]
Apja filozófiai és politikai pályára szánta, így már fiatalon kapcsolatba került a sztoikusokkal és platonikusokkal. Galénosz visszaemlékezése szerint azonban 145 körül apja álmában megjelent Aszklépiosz, a gyógyítás istene, és arra ösztönözte, hogy fiát az orvosi pályára irányítsa. Ettől kezdve Aelius Nicon minden lehetőséget biztosított számára, hogy a gyógyítás tudományát elsajátítsa. Galénosz 16 éves korától a helyi Aszklépiosz-szentélyhez tartozó gyógyító intézményben tanult, amely egyszerre működött kórházként, fürdőként, szanatóriumként és templomként. A helyen számos ismert római polgár is megfordult, köztük Aelius Aristides.[4]
Apja halála után, 19 évesen Hippokratész tanácsa szerint[10] hosszabb tanulmányútra indult, és Szmirnában, Korinthoszban, Krétán, Kilikiában, Cipruson, majd az alexandriai nagy orvosi iskolában tanult. Itt az élveboncolások tapasztalatait feldolgozó tanulmányokhoz is hozzáfért.
157-ben, 28 éves korában visszatért Pergamonba, ahol a főpap gladiátorainak orvosa lett. Sebellátási és gyógyítási tapasztalatai révén sok életet mentett meg, és jelentős ismereteket szerzett az étrend, erőnlét, higiénia és megelőzés szerepéről. Eközben folytatta elméleti kutatásait is.[11][12][13]
Később Rómában telepedett le, ahol a kor vezető személyiségeinek orvosa lett, majd több császár személyi orvosaként tevékenykedett.
Orvosi gondolkodását erősen befolyásolta a testnedvek elmélete (humorálpatológia), amelyet Hippokratész nyomán rendszerezett. Anatómiai megfigyelései, amelyek főként majmok és disznók boncolásán alapultak, 1543-ig meghatározóak maradtak, amikor megjelentek az első tudományos emberi boncolások.[14][15] Fiziológiai tanításai 1628-ig tartották magukat, amikor William Harvey közzétette a vérkeringésről szóló elméletét.[16][17]
Galénosz filozófiai érdeklődése jelentős volt, amit A legjobb orvos egyben filozófus is című művében is hangsúlyozott.[18][19] Fontos szerepet játszott a racionalizmus és empirizmus közötti vitákban is.[20] Halálának időpontja bizonytalan, de valószínű, hogy megérte a 70 éves kort.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ γαληνός, Henry George Liddell, Robert Scott, A Greek-English Lexicon, Perseus Digital Library.
- ↑ "Life, death, and entertainment in the Roman Empire". David Stone Potter, D. J. Mattingly (1999). University of Michigan Press. p. 63. ISBN 0-472-08568-9
- ↑ "Galen on bloodletting". Peter Brain, Galen (1986). Cambridge University Press. p. 1. ISBN 0-521-32085-2
- ↑ a b Nutton, Vivian. 1973. "The Chronology of Galen's Early Career". Classical Quarterly 23:158–171.
- ↑ Galen on the affected parts
- ↑ a b Brock AJ. Introduction. Galen. On the Natural Faculties. Edinburgh 1916.
- ↑ Galen on pharmacology
- ↑ Galen on the brain
- ↑ Metzger BM. New Testament Studies: Philological, Versional, and Patristic. BRILL 1980.
- ↑ Hippocrates. Airs, Waters, and Places. Jones (ed.) 70–2
- ↑ Ustun C. Galen and his anatomic eponym: Vein of Galen. Clinical Anatomy, 17(6):454–457, 2004.
- ↑ Galen On Food and Diet (Grant, trans.) Routledge 2000.
- ↑ Gleason, M. Making Men: Sophists and Self-Presentation in Ancient Rome. Princeton 1995.
- ↑ Andreas Vesalius. De humani corporis fabrica. Basel: Johannes Oporinus (1543)
- ↑ O'Malley, C. Andreas Vesalius of Brussels, 1514–1564. University of California Press.
- ↑ William Harvey. Exercitatio Anatomica de Motu Cordis et Sanguinis in Animalibus (1628)
- ↑ Furley, D.; Wilkie, J. Galen On Respiration and the Arteries. Princeton University Press, 1984.
- ↑ Claudii Galeni Pergameni. That the best physician is also a philosopher (1992)
- ↑ (2008) „Medical ethics in a writing of Galen”. Acta Med Hist Adriat.
- ↑ Frede, M.; Walzer, R. 1985. Three Treatises on the Nature of Science.
Irodalom
[szerkesztés]- Világirodalmi lexikon III. (F–Groc). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1975. 414. o.
- Ókori lexikon I–II. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1902–1904.
- Kolostori gyógyászat. Dr. Johannes Gottfried Mayer – Dr. med. Bernhard Uehleke – Pater Kilian Saum. Magyar Könyvklub, Budapest, 2004. ISBN 963-549-066-6
További információk
[szerkesztés]- Orvostörténelem
- Klaudios Galenos, az ókori görög orvosi tudomány legkiválóbb képviselője; előadta Tihanyi Mór, Pesti Lloyd-Társulat, 1899
- Hoffmann Zsuzsanna – T. Horváth Ágnes: Antik medicina és farmakológia; JATEPress, Szeged, 2019
