Budapest-Dunapart teherpályaudvar

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Budapest-Dunapart teherpályaudvar
A Dunaparti teherpályaudvar részlete az Összekötő vasúti hídtól a Petőfi híd felé nézve (1989)
A Dunaparti teherpályaudvar részlete az Összekötő vasúti hídtól a Petőfi híd felé nézve (1989)
OrszágMagyarország
HelyBudapest IX. kerülete
Építési adatok
Építés éve1880–1883
Megnyitás1883 (vagy 1879)
Bezárás ideje1992
Lebontás éve1992
Építési stíluseklektika
Felhasználási területteherpályaudvar
Időzóna
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 28′ 19″, k. h. 19° 04′ 13″Koordináták: é. sz. 47° 28′ 19″, k. h. 19° 04′ 13″
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Budapest-Dunapart teherpályaudvar témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Budapest-Dunapart teherpályaudvar, olykor MÁV Budapest Dunaparti teherpályaudvara gyakran csak Dunaparti teherpályaudvar egy mára már megszűnt budapesti pályaudvar volt.

Története[szerkesztés]

Budapest vasúthálózatának jelentős része a 19. század második felében épült ki. Ebben az időszakban merült fel az igény a mai Soroksári út térségében egy nagy teherpályaudvar létesítésére. A komplexumot 1880 és 1883 között (más források szerint 1879-ben)[1] kivitelezték a Boráros tér-Soroksári út-összekötő vasút-Duna által határolt területen. (A Petőfi híd ekkor még nem létezett, csak az 1930-as években kezdték el építeni.) Fontos volt abból szempontból is, hogy segítette a környező gyáripar kibontakozását, számos üzembe iparvágány vezetését tette lehetővé. Iparvágány szolgálta ki az ugyancsak az 1880-as években épült hatalmas gabonaraktárat, az úgynevezett Elevátor-házat is.[2] Az 1900-as évek első évtizedében évente mintegy 110 ezer vagonnyi áru fordult meg itt, nagyjából 9 millió mázsát megmozgatva.[1]

A pályaudvar megszűnés előtti állapota

A pályaudvar fénykorát az első világháború idejéig (1914–1918) élte, ezt követően a visszaszoruló malomipar következtében kezdte elveszteni a jelentőségét. Az 1930-as években elbontották a Fővámházhoz és a Nagyvásárcsarnokhoz tartozó iparvágányt. Ennek ellenére évi forgalma több, mint 300 000 tonna volt. A második világháborúban a pályaudvar raktárainak nagy része elpusztult, és az Elevátor-ház is kiégett. (Később elbontották.)[2]

Az 1950-es években a csepeli HÉV vágányainak kiépülése miatt csökkent a pályaudvar területe. Ennek ellenére a létesítmény a rendszerváltásig megszakítás nélkül üzemelt tovább. Az 1990-es évekre erősen leromlott az állapota. Megszüntetése az 1995-re tervezett Bécs-Budapest világkiállítás kapcsán merült fel. A pályaudvar 1992 júliusától kiürítették, majd ősszel nekiláttak az elbontásának is. November közepén a terület átadásra került az Expo számára. A világkiállítás végül nem valósult meg Budapesten. A területen később a Millenniumi városközpont épült ki számos lakó- és irodaházzal, több kulturális létesítménnyel.[2] A felszámolt teherpályaudvar déli részén 2002-ben átadták a Nemzeti Színházat, majd 2005-ben pedig a Művészetek Palotáját.[3]

Részei[szerkesztés]

A pályaudvaron a következő objektumokat építették ki:[1]

  • a raktározásra, áruszállításra 17, egyenként 100 méter hosszú, 15 méter széles raktárépület
  • a szabad tárolásra két nagy nyílt rakodó
  • a vágányok mentén pedig külön szabad rakodóhelyek
  • az átmeneti forgalom számára hat faraktár
  • gőzenergiával működő daruk
  • egy hivatali épület
  • több lakóépület
  • egy lokomotívszín 4 mozdony számára
  • egy nagy és több kisebb fordítókorong
  • egy széntározó
  • több kisebb melléképület

Iparvágányok a pályaudvarról[szerkesztés]

Az állomás északi részén feküdt az Elevátor-ház nevű gabonaraktár. Az épületet 1948-ban elbontották. (1930-as fénykép)
Ezen az 1930-as térképen a készítők külön jelölték a pályaudvar területét

A mai Petőfi hídtól északra:

A mai Petőfi hídtól délre:

A mai Rákóczi hídtól délre:

Jegyzetek[szerkesztés]

Egyéb hivatkozások[szerkesztés]

Videófelvételek[szerkesztés]


A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Budapest-Dunapart_teherpályaudvar&oldid=26947119”