Ugrás a tartalomhoz

442-es főút (Magyarország)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(442-es főút szócikkből átirányítva)
442-es főút
A 442-es út Tiszaföldvár határában
A 442-es út Tiszaföldvár határában
Úttípusmásodrendű főút
Hossza
elkészült43 km
épül0 km
tervezett0 km
Ország Magyarország
TartományokJász-Nagykun-Szolnok vármegye
MérnökségekMagyar Közút Zrt.
Az út elejeSzolnok
Az út végeKunszentmárton
A Wikimédia Commons tartalmaz 442-es főút témájú médiaállományokat.

A 442-es számú főút a hajdani Szolnok-tiszaug-kunszentmártoni törvényhatósági közút mai - eltérő vonalvezetésű - utóda. Az út Szolnoktól, a 4-es főút kertvárosi csomópontjától a 44-es főút kunszentmártoni szakaszáig tart, hossza mintegy 43 kilométer.

Vonalvezetése

[szerkesztés]

Szolnok Kertváros városrészének déli részén ered, a 4-es főút elkerülő szakaszából kiágazva, déli irányban; ellenkező irányban ugyanott a 3225-ös út indul. Elhalad a Szolnokhoz csatolt Szandaszőlős belterületének keleti szélén, érintve a honvédség itteni helikopterbázisát is, majd elhagyja a várost. Ezek után is jórészt déli irányba halad.

Keresztülhalad Rákóczifalván és Rákócziújfalun, majd Martfűre érve beletorkollik a 4629-es út Törökszentmiklós felől. A város központjában egy körforgalmú csomóponton halad keresztül, amely csomóponthoz keletről a 4627-es, nyugatról a 4633-as utak csatlakoznak. Tiszaföldváron a belterület keleti szélén húzódik – ott egy darabon közös szakasza van a Mezőtúrra vezető 4628-as úttal –, majd Kunszentmárton területére ér, utolsó csaknem 10 kilométerét ott teljesíti. Kungyalura a 46 102-es számú mellék út ágazik ki belőle, majd külön szintű csomóponttal keresztezi az M44-es autóút nyomvonalát, végül a 44-es útba csatlakozva ér véget.

Az út, leágazásai révén több kompátkelőhelyet érint: a Vezseny-Tiszaföldvár (Tiszaföldváron), Tiszainoka-Tiszakécske gyalogrév (Tiszainokán) és a Tiszakécske-Cserkeszőlő (Cserkeszőlőn) kompokhoz vezető utak mindegyike a 442-es útra fűződik fel.[1]

A főút egyik jelentős műtárgya a 4-es főutat átívelő Szolnok-szandai közúti felüljáró, melyet 1995-ben adtak át.[2]

Története

[szerkesztés]

Szolnok és Kunszentmárton között régóta létezett út, még ha kiépítettsége el is tért a ma ismert színvonaltól. Ennek vonalvezetése hajdan a Pusztatenyő– (ma: Tiszatenyő) kunszentmártoni HÉV 1885-ben átadott nyomvonalát követte Martfű és Kunszentmárton között. 1902-ben egy úthálózatrevízó következtében megváltozott a vonalvezetés, és az út betért Tiszafoldvár területére. Az úttól függetlenül, de az úthálózat kapcsán megemlítendő, hogy a Tiszai alsó járás útbiztosa 1902-ig Cibakházán székelt, és csak ekkor helyezték át a járásközpont Tiszaföldvárra.[3]

A törvényhatósági (megyei) út kiépítése 1905-ben kezdődött a Tiszaug és Kunszentmárton közti szakasszal,[4] és 1912-ben már használták.[5] Megjegyzendő, hogy az 1911-ben épült Szolnoki közúti Tisza-híd(wd) (átadásakor: Ferenc József híd) is a Szolnok-tiszaug-kunszentmártoni törvényhatósági közút részét képezte, mivel az út Szolnok belterületéről indult szemben a mai állapotával, mikor a 4-es út jelenti a kiindulópontot. A híd állami kezelésben volt.[6] Az út eredeti vonalvezetése eltért a jelenleg ismerttől, Szolnoktól Martfűig közel azonos volt a maival, majd onnan a települések belterületén, azok főutcájaként (Tiszaföldvár, Cibakháza) haladt Tiszaug felé, ahonnan a Kecskemét-Kunszentmártoni vasútvonalhoz igazodva tért vissza Kunszentmártonra. Ezen a vonalon az 1923-ban épült kunszentmártoni Hármas-Körös hídon át érte el végpontját (ma már más irányból közelít Kunszentmártonra, és nem keresztezi a Hármas-Köröst).[7] Ezen a vonalvezetésen már a második világháború előtti időszakban szilárd burkolatú megyei útként volt ismert.[8]

Egy dátum nélküli, feltehetőleg 1950 körül készült közúthálózati térkép nagyjából a teljes mai szakaszán másodrendű főútként tüntette fel, 44-es útszámozással.[9]

A mai 44-es főútig terjedő szakasz 1998. október 16-ig[10] ezen a vonalon haladt, vagyis Martfűtől Tiszaföldvár központján, majd Cibakháza, Nagyrév, Tiszainoka és Tiszakürt területén húzódott, és Cserkeszőlőnél érte el a 44-es főutat.[11] (Az említett települések közül Nagyrév, Tiszainoka és Tiszakürt lakott területeit a régi nyomvonal sem érintette.) Amikor viszont ezt az útvonalat áthelyezték a mai viszonylatba, Tiszaföldvárnak és Martfűnek ilyen szempontból megmaradt az átmenő forgalma, viszont áthelyeződött a belvárosból, de a kisebb települések így jelentős forgalomtól estek el. Így viszont jobb (nagyságrendekkel gyorsabb) az észak-déli irányú kapcsolat a 45-ös főúttal a majdnem közös kunszentmártoni becsatlakozás miatt. A vonalvezetés ekkor tehát visszatért az 1902 előttihez, ám míg a 19.-20. század fordulóján a települések gazdaságfejlődésének alapvető érdeke volt, hogy kiépített köves úton érjék el azokat, ma már a megnövekedett forgalom okozta zaj- és levegőszennyezés miatt az érdekek azt diktálják, hogy a főutak elkerüljék a településeket.

1934-ben a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter 70 846/1934. számú rendelete a Szolnok és Martfű közti szakaszát harmadrendű főúttá nyilvánította, a Szolnok-Tiszakürt közti 411-es főút részeként.[12] Még az 1940-es évek második felében is ezt az útszámozást viselte: az alábbi forrásként megadott cikkhez mellékelt második filmhíradó-részletben a 31-32. másodperc táján, majd a 34. kilométernél is ez az útszám látható.[13]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Szabó László: Adatok a tiszai átkelők történetéhez. In A Közlekedési Múzeum Évkönyve. Budapest: Közlekedési Múzeum. 2003. 188. o.  
  2. ↑ Szikszai Mihály: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye közútjainak története a 20. századig. Szolnok: Fotogruppe Kiadó Kft. 2000. 152. o.  
  3. ↑ Szikszai Mihály: Tiszaföldvár története 1876-1993. In Kelemen Éva – Pató Mária – Szlankó István: Tiszaföldvár: Fejezetek a város történetéből. Tiszaföldvár: Tiszazugi Földrajzi Múzeum. 2002. 85. o.  
  4. ↑ Útépítés. Pesti Napló, LVI. évf. 24. sz. (1905. január 24.) 20. o.
  5. ↑ Szolnokmegye közúti költségvetése. Pesti Hírlap, XXXIV. évf. 267. sz. (1912. november 10.) 30. o.
  6. ↑ Szikszai Mihály: Jász-Nagykun-Szolnok Megye közlekedéstörténete. Szolnok: Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár. 2005. 262. o.  
  7. ↑ Építőanyagok. Magyar Kereskedők Lapja, XLIII. évf. 60. sz. (1923. július 28.) 8. o. (fizetős hozzáférés)
  8. ↑ Follajtár Ernő – Gróf Imre: Szelevény. TISZAZUG SZOCIOGRÁFIÁJA (1935) (Hozzáférés: 2021. július 3.)
  9. ↑ Magyarország közúthálózati térképe 1950 környékéről. Hungaricana, hozzáférés: 2022. október 29.
  10. ↑ „https://library.hungaricana.hu/hu/view/SzolnokMegyeiNeplap_1998_10/?pg=192&layout=s&query=%C3%A1tadt%C3%A1k” 
  11. ↑ A Cartographia 1989-es kiadású autóatlasza még ezt a nyomvonalat mutatja.
  12. ↑ Magyarország közlekedési térképe, 1937
  13. ↑ VIDEÓAJÁNLÓ: AMIKOR LENIN VÁLOGATOTT MŰVEI MUTATTÁK AZ UTAT A SZOLNOKI FŐISPÁNNAK, JUHÁSZ IMRÉNÉNEK. Qubit.hu, 2022. június 22. (Hozzáférés: 2022. június 22.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=442-es_főút_(Magyarország)&oldid=26517568”