Szerkesztő:Kisdongo/AFC Ajax
| Ajax Amsterdam | ||
| Csapatadatok | ||
| Teljes csapatnév | Amsterdamsche Football Club Ajax N.V. | |
| Becenév | Godenzonen, Joden | |
| Alapítva | 1900. március 18. | |
| Stadion | Amsterdam ArenA | |
| Vezetőedző |  Martin Jol | |
| Elnök | Uri Coronel | |
| Bajnokság | Eredivisie | |
| Nemzeti sikerek | ||
| Bajnok | 29 alkalommal | |
| Kupagyőztes | 18 alkalommal | |
| Szuperkupa-győztes | 7 alkalommal | |
| Nemzetközi sikerek | ||
| BL | 4 alkalommal | |
| UEFA-kupa | 1 alkalommal | |
| UEFA-szuperkupa | 3 alkalommal | |
| Világkupa | 2 alkalommal | |
| Statisztika | ||
| Legtöbb mérkőzés | Sjak Swaart (603) | |
| Legtöbb gól | Piet van Reenen (273) | |
| Csapatmezek | ||
| ||
| Hivatalos honlap | ||
| Ajax Amsterdam honlapja | ||
Az AFC Ajax (Amsterdamsche Football Club Ajax) a holland labdarúgás leghíresebb és legnépszerűbb egyesülete. Homérosz Iliászának két hőse is az Ajax (Aiasz) névre hallgatott és a csapat róluk kapta a nevét. Mindketten elestek a trójai háborúban. A századfordulón – amikor Pierre de Coubertin báró kezdeményezésére felújították az olimpiai játékok hagyományát – szerte a világon fellendült a sportélet, sportegyesületek alakultak és szinte magától értetődő volt ezeket a klubokat a görög mitológia egyes szereplőiről elnevezni. Így történt ez az amszterdami klub esetében is.
A klubot 1900. március 18-án alapították. Az "Ajax" név az eltelt 110 év alatt a sportban már fogalommá vált.
A klub egyike a világ legjelentősebb labdarúgó-egyesületeinek, hagyományosan a 10 legnagyobb csapat között említik.
Története[szerkesztés]
1900-1915: Az ókori Ajax[szerkesztés]
"Egy teljesen új Football Club"[szerkesztés]
1900. március 18.-án Floris Stempel és barátai – köztük Carel Reeser és Han Dade - megalapítottak egy új labdarúgóklubot. A csapat megalapításának eltervezését már 7 évvel korábban elkezdték. Floris Stempel nagyon fontos szerepet töltött be a csapat első éveiben, mivel a megalapításkor ő lett az Ajax első elnöke. A barátja, Han Dade is fontos szerepet töltött be a megalapításkor, mivel az ő tulajdonában volt a csapat első és akkori egyetlen bőrlabdája. A mérkőzéseiket az Amszterdamon kívül található Willemspark pályáján játszhatták. A csapatot először Union névre keresztelték. Végül a nevét az Iliászban szereplő második legerősebb görög hős, Aiasz (Ajax) után kapta meg a klub. A klub alapítási szándékának legrégebbi bizonyítéka egy levél volt, amit Floris Stempel küldött barátjának, Carel Reeser-nek 1894. május 15-én. Ebben a levélben az elnök megírta a klub hivatalos színeit, amely a piros és fehér kombináció lett. A legrégebbi létező tagsági kártya, a "Footh Ball Club" Ajax " 1894. június 3.-án lett kiadva.
A 1890-es években Hollandiában egyik labdarúgó klub alakult a másik után. A klubok elterjedése kényszerítette az újonnan alapított Amszterdami Labdarúgó Szövetséget (AVB), hogy egy listát állítsanak össze a szigorú követelményekről a káosz elkerülése érdekében. Azért, hogy sportszerű mérkőzéseket játszanak a csapatok. 1896-ban a csapat vezetőinek a terveit majdnem keresztülhúzta Amszterdam városának építkezési terve. Az akkori pálya területét az önkormányzat építési területnek nyilvánította. Ezek után a játékosok elhagyták a csapatot és a klub három éves működés után közel állt a megszűnéshez.
A 20. század elején, a lelkes indulás után a névtelen kiscsapat továbbra is az ismeretlenség homályában maradt. Követve az 1900 körül alapított amatőr gárdák példáját, az eredeti hármas - Stempel, Dade és Reeser - úgy döntött, hogy megír egy nyílt levelet, felhívásul az érdeklődő emberek számára, hogy fontolják meg egy "teljesen új football club" alapítását. Egyszer és mindenkorra véget akartak vetni a régi és sikertelen Ajaxnak. Akkor még nem sejthettékk sokan, hogy a csapat a 100. évfordulóját egy 52.000-es stadionban ünnepelheti majd és a világ 5 legsikeresebb klubja közt fogják említeni.
A jövedelmező első évad[szerkesztés]
A "második" megalakulás után az Ajax nem tért vissza a Willemspark gyepére. Az "új" Ajax első hazai pályája a Buiksloterham nevű területen volt, amely az IJ-öböl másik oldalán volt található. Az öböl az Amstel folyó torkolatánál található, amely elválasztja Amszterdamot a többi Noord-Holland tartománytól. A fejletlen Buiksloterham polder most Amszterdam északi részén, egy külvárosban található. Az új tagok regisztrációs díja 50 cent volt, azoknak akik már a csapat tagjai voltak 25 centet kellett évente fizetniük. Ezek a díjak feltűnően magasak voltak, így ez a csapat az egyike volt az exkluzív labdarúgó klubnak Amszterdamban. A játékosok legtöbbje - akárcsak az alapítók - diákok és a fiúk voltak, közép és felső osztályú családokból. A csapat irányítói a kezdetektől fogva bírságokat osztottak azoknak akik nem tartották be a szabályokat. Néhány dolog amiért büntetés járt: ha nem jelent meg valaki a mérkőzéseken akkor annak 10 centet kellett fizetnie, 25 cent volt a bírság ha hazaindult a játék alatt, 10 cent a káromkodásért vagy ha verekedett játék közben és 5 centet ha nem figyelt a játék alatt. Az Ajax eddigi legrégebbi csapatképe 1900-ban készült. Látható rajta az akkori csapat minden játékosa. A kapus Cor Kist gyapjúkalapot visel és kezében tartja a labdát. A legrégebbi Ajax felállás ma már ismert védői Harbord és Dijkstra, középpályásai Brockman, Holst és Hertel és támadói Pasteuning, Stallmann, Geissler, Martaré és Van der Laan. A fényképen is lehet látni, hogy az 1900-as évek Ajax-a nem a a piros és fehér szineket használta. A csapat az amszterdami címerben található szineket - fekete és piros – viselte, így akarták kihangsúlyozni a csapat nagyvárosi eredetét. Extra előnye ezeknek a színeknek az volt, hogy a legtöbb férfi fekete felsőt és fekete nadrágot viselt mindenfelé, így nem kellett speciális csapatmezt viselniük a drukkereknek. Az első, egyszerűbb csapatmez tiszta fekete volt, a játékosok pedig egy piros övvel kötötték körül a derekukat. Ez az egységes csapatmez kevesebb mint egy évig tartott csak ki. Az első évfordulón – 1901. márciusában – készült fényképen már a csapat első hivatalos felszerelése volt a játékosokon: a mez vékony függőleges piros-fehér csíkos volt, a rövidnadrág pedig sötét színű (fekete, barna, szürke – attól fügött, hogy milyet vettek fel a játékosok). Ezt a készletet már az „őskori" Ajax is használta, az 1890-es évek közepén.
Kis idővel a megalakulás után, a csapat feliratkozott az első hivatalos AVB bajnoki részvételre. A klub a legalacsonyabb szinten, a második osztályban kezdett. Az Ajax az első hivatalos AVB bajnoki mérkőzését 1900. szeptember 29.-én játszotta idegenben a DOSB-nál és meg is nyerte 1:2-re. Az Ajax a második helyen végzett a négycsapatos labdarúgó-bajnokságban. Az első évad kereskedelmi sikert hozott: az Ajax történetének első pénzügyi vezetői (és egyben játékosai)Hertel és Geissler büszkén jelentették be a nyereséget, nem kevesebb mint 4 gulden és 32 centet a szezon végén. Amely elég volt ahhoz, hogy kifizessék a csapat legelső utazását. 1901. április 8-án az Ajax első idegenbeli mérkőzését Haarlemben játszotta. Ez volt az első alkalom, hogy a játékosok vonattal utaztak azért, hogy mérkőzést játszhassanak. Az ellenfél az Oranje nevű klub volt. A mérkőzést az Ajax nyerte meg 2:4-re.
Az első ezüst[szerkesztés]
Az Ajax hamar ismertté vált hazai szinten, mint egy jól szervezett klub és vonzotta az egyre több nézőt. Ekkor a csapatnak a pálya mellett egy saját, fából készült öltözője volt. Az utazáskor majdnem az egész városon át kellett menniük. Miután átkeltek az IJ-öblön egy szép hosszú séta várt rájuk mire eljutottak a Buiksloterham polderig. A csapat 1901-ben egy új helyre költözött át, ami Laanweg-ben volt található. Laanweg egy másik körzete volt Amszterdam városának. Továbbra is át kellett kelniük az öblön ha nem saját pályán játszottak, de közelebb volt a komp kikötője.
1902-ben léptek be először a Holland Nemzeti labdarúgó-bajnokság nyugati harmadik osztályába, amelyet a Holland Labdarúgó-szövetség (NVB) felügyelt. A klub úgy döntött, hogy nem hagyja el a AVB bajnokságot, így egyszerre játszottak két ligában. A feljutáshoz - a harmadikból a második osztályba – elég volt egy szezon. Az első legrangosabb ezüstérme az "Arany Kereszt" elvesztett döntőjekor lett meg. Ez Amszterdam városának a tornája volt. Ebben az időben az "egyenes kieséses" rendszerben rendezték meg ezt a tornát, akárcsak a mai modern kupa versenyeket. Miután 1903-ban és 1904-ben a csapat elvesztette a döntőket, 1906-ban sikerült először megnyernie, legyőzve az AFC csapatát 4:3 arányban. Az Ajax 1902-ben kapta meg első érmét a bajnokság legjobb gólkülönbsége miatt. De az "Arany Kereszt" első megnyerésével szerzett aranyérem tekinthető az első rangos díjnak, amit a csapat a története során először nyert meg.
1907-1911: Az ambíció évei[szerkesztés]
Az "Arany Kereszt" megnyerése kicsit felkavarta a klub törekvéseit és a csapat "szabadon szárnyaló" évét. A cél az NVB első osztályába való előrelépés volt. A csapat kezdte népszerűsíteni a hazai találkozóit a városban, annak érdekében, hogy minél nagyobb tömegek látogassák a mérkőzéseiket. Hamarosan pedig végrehajtották a második lépést. Elhagyták a város azon részét amely az IJ-öböl mellett volt. A csapat 1907-ben "átköltözött" az öböl másik oldalára, oda ahol már a harmadik telkük volt található. Az új telek Watergraafsmeer-ben volt, az újonnan épült keleti elővárosban. Ezekután már gyerekjáték volt elutazni a pályához szurkolóknak a város bármely részéről villamossal.
1908 júliusában az Ajax és a Holland nevű klub egyesült. Magában az Ajax egyre inkább nem volt megfelelő arra, hogy feljussanak az első osztályba. A Holland nevű klubot ténylegesen "behálózta" az Ajax, és ezért megszűnt létezni. Míg az Ajax csak kissé megváltoztatta a nevét: a "Football Club Ajax"-ból lett az "Amsterdamsche Football Club Ajax", de ezekután is általában csak "Ajax"-ként emlegették. Ahogy a név is maradt a régi, úgy a klubszínek – piros és fehér - is a régiek maradtak.
Megszületett a csapat történetében egy szerény mérföldkő 1908. december 26-án. Az Ajax először játszott külföldi csapat ellen. A vendég a Daring Brüsszel klubcsapata volt. Ez a klub ma már része a belga RWD Molenbeek csapatának. Az amszterdamiak legyőzték az első külföldi ellenfelüket, meggyőző különbséggel 3:0-ra.
A második "Arany Keresztet" 1909 májusában nyerték meg. A Blauw Wit csapatát győzték le a döntőben. De abban az időben az aranyérmet csak úgynevezett vigaszdíjként fogadta a csapat. Az Ajax mást akart, feljutni az első osztályba. Annak érdekében, hogy elérjék a legfontosabb dolgot úgy döntöttek, hogy rábízzák a klubot egy olyan személyre, aki az akkori legjobb holland kluboknál (Sparta Rotterdam, HVV, DFC Dordrecht) már dolgozott. A legelső edző akit leszerződtetett a csapat, egy olyan országból jött ahol a labdarúgás színvonala már nagy minőségben meghaladta a holland focit. Ez az ország Anglia volt. Az edző John Kirwan volt. Ő lett a legelső edzője a csapatnak 1910 nyarán.
Az edző, a stadion és az előrelépés[szerkesztés]
Időközben az Ajax, a 86 Middenweg-ben felépített egy igazi labdarúgó-stadiont. 1911-re elkészült fából az új stadion. Akkoriban az épületet csak úgy ismerték, hogy a Stadion, nem volt külön neve. A befogadóképessége 10.000 fő volt. Ma már egy bevásárlóközpont van a helyén. Egy igazi edzővel és egy igazi stadionnal a Ajax-nak végül valóra vált egy régi álma, feljutás az első osztályba. 1911-ben megnyerték a másodosztályú bajnokságot és így esélyük lett arra, hogy feljebb lépjenek. Osztályozót játszottak a bredai Zesde klub ellen. A mérkőzésen 0:0-t játszottak és ez elég lett a feljutáshoz. 1911. május 21-e lett a legdicsőbb nap az Ajax történetében: a nap mikor a csapat megragadta az alkalmat és feljutott első alkalommal az első osztályba. De összejött egy másik figyelemre méltó siker is. Az Ajax-nak a szezon utolsó mérkőzésén ki kellett hagynia a keretből az egyik legjobb játékosát, Ge Fortgens-t. Ő lett az első Ajax játékos akit játszani hívtak a Holland labdarúgó-válogatottba. A válogatottban 1911. március 19-én debütált egy idegenbeli mérkőzésen – Antwerpenben – Belgium ellen, ahol az Oranje 3:1-re legyőzte a hazaiakat. Később az 1912-es olimpián, Stockholmban bronzérmet szerzett a válogatottal.
Sajnos Floris Stempel – a klub első elnöke és egyik alapítója - nem volt tanúja a diadal megszerzésének. Még 1910. januárjában lemondott, miután elfogadott egy munkát Nyugat-Indiaban. Az Ajax sok tagja intett neki búcsút, de ezt két nappal később egy tragikus hír követett. Stempel soha nem jutott el Nyugat-Indiába, mivel meghalt a La Manche csatornánál.
Az igazi Ajax mez[szerkesztés]
A csapat feljutásának egyik legfontosabb hatása a csapatmezt érintette. Az Ajax-nak meg kellett változtatnia a mezét, azon egyszerű oknál fogva, hogy egy másik első osztályú csapatnak (Sparta Rotterdam) is pontosan ugyanolyan színű és csíkozású volt a meze. A Holland Labdarúgó-szövetség rendelete alapján az új klubnak kellett átalakítania a régi felszerelését. Így alakult ki 1911 nyarán az Ajax jelenlegi felszerelése. A mez fehér alapszínű lett és egy széles piros sáv volt középen amely függőlegesen fut át a mellkason és háton, a nadrág pedig fehér lett. Sőt, az Ajax-mez ma már tagja a legelismertebb futballmezeknek a világon.
Feljutás az első osztályba[szerkesztés]
A holland első osztály 1911-1912-es szezonjának nem az egyetlen említésre méltó dolga volt az Ajax debütálása. A szezonban a csapat egy kisebb meglepetést nyújtott, mivel a 10 csapatból a 8. helyet szerezte meg a bajnokság végén. Bent is maradtak, mivel csak az utolsó helyezett esett ki. A bajnokság után jött egy kis kirándulás az Osztrák-Magyar monarchiába. A legtöbb Ajax játékos még soha nem tette át a lábát a határ túloldalára, egészen eddig. 1912. május 23-án a csapat elindult az amszterdami Központi Pályaudvarról. Az Ajax lejátszotta az első mérkőzését idegen földön, pontosabban Budapesten. Az ellenfél a kettős nemzeti bajnok MTK Budapest csapata volt. Az MTK túl erősnek bizonyult az amszterdamiak számára, így a pesti könnydén győzte le az Ajax-ot 5:1-re. A játékosok megnézték Budapestet és ezután elmentek Bécsbe, ahol egy újabb merkőzés várt rájuk. Itt is kikaptak. Ezúttal a bécsi Wiener SC volt az ellenfél és ők 2:0-ra győzték le az Ajax-ot.
Otthon az Ajax-nak tovább folytatódott a nehéz időszaka az első osztályban. Míg a Sparta Rotterdam és a DFC Dordrecht csapatai voltak a legmeghatározóbb tényezők a táblázat tetején, az Ajax az utolsó előtti helyen végzett 1913-ban és végül eljött az elkerülhetetlen. 1914-ben az utolsó helyen végeztek és ezáltal kiestek az első osztályból. A legboldogabb nap a klub történetében az 1911-es feljutáskor jött el, míg végül – 1914. május 17-én - eljött a legszomorúbb nap is. Minden idők első – és eddigi egyetlen - kiesése. Mivel visszakerültek a második osztályba, az ambiciózus AFC Ajax-nak újra kellett kezdenie.
A feltűnő kiesés jelentette a mai Ajax hagyományainak születését. Az Ajax vezetői győzelmeket várnak a klubtól és ha az eredmény rossz, a hangulat is romlik a klubnál. Ez a kiesés "hozta létre" az Általános képviselők találkozóját 1914. június 18-ra. Akkora volt a baj, hogy az első klubválság hamarosan eljött. Együtt maradt az egész bizottság, kivéve Egeman elnököt, aki június 20-án lemondott.
1914-ben úgy tűnt, hogy azon játékosok számára akik szerették is a játékot, a foci többet jelentett mint maga az élet. Nyolc nappal később azonban világossá vált, hogy vannak sokkal fontosabb dolgok az életben. Június 28-án ellátogatott Szarajevó városába Ferenc Ferdinánd osztrák-magyar trónörökös és egy szerb nacionalista - Gabrilo Prinzip - agyonlőtte. A láncreakció egy világháborút hozott magával és öldöklés kezdődött Flandria és Észak-Franciaország lövészárkaiban is. Rövidesen német csapatok vonultak át a holland határon és a holland hadsereget pedig jelentős időre mozgósították. De Hollandiának végül sikerült kimaradnia a Nagy Háborúból. A legvéresebb háborúból amit a világ eddig valaha is láthatott.
1915 - 1949: A Jack Reynolds éra[szerkesztés]
Az első hazai trófeák[szerkesztés]
1918-ban a Nagy Háborúbeli összecsapások olyan közel voltak mint Dél-Belgium vagy Észak-Franciaország. Eközben az Ajax még ebben az évben megünnepelhette az első – elsőosztályú - bajnoki címét rögtön a feljutás utáni szezonban! A második cím rögtön követte az elsőt. Egy évvel később 1919-ben a csapat úgy lett bajnok, hogy veretlenül fejezte be a bajnokságot! John Kirwan 1915-beli lemondása után újra egy angol lett a csapat edzője, Jack Reynolds. Ő lett megbízva az Ajax-nál nem kevesebb mint 25 szezonra. Ez az időszak két alkalommal is megszakadt. Először 1925-ben három évre átigazolt a városi rivális Blauw-Wit ("kék-fehér") csapatához, majd öt évig egy német hadifogolytáborban volt a második világháború alatt.
Mielőtt Jack Reynolds elkezdte a csapat irányítását, az Ajax csak egy volt a holland labdarúgóklubok közül. Azután pedig az Ajax lett a zászlóvivője a holland labdarúgásnak, miután az angol edző irányítása alatt nyolc alkalommal nyerték meg a bajnoki címet és egyszer a holland nemzeti kupát. Reynolds olyan volt mint egy "szigorú, iskolai tanár”. A játékosok felé történő gondos közeledés inspirálta a keret szorgalmas csatárait. A második világháború utáni első szezonban az ő keretében debütált Rinus Michels, aki az Ajax edzője lett húsz évvel később és aki létrehozta az Ajax első igazi Aranycsapatát az 1970-es évek elején, a "Golden Ajax-ot".
Labdarúgás szélsőkkel[szerkesztés]
Reynolds messze megelőzte a korát, és az ő jól meghatározott labdarúgó filozófiája alapozta meg az Ajax profizmusát. Az Ajax-filozófia a következő volt: összpontosított támadás, ügyesség és gyorsaság. Jack Reynolds vezette be az Ajax jellegzetes játékstílusát, amely az "Ajax" kifejezést a támadó foci szinonímájává tette. Ez meghatározta a klub hosszú történetét, Reynolds halála után is. Ebben az időben nyitották meg a csapat új stadionját két mérfölddel lejjebb a 86 Middenweg-től, Kelet-Amszterdamban. A stadiont amelynek a De Meer nevet adták, ahol az Ajax 1934-ben kezdett játszani. Ebben az évben változtatták meg a csapat címerét is, ekkor került bele a görög hős arcképe.
Az örök rivalizálás megszületése[szerkesztés]
1922. október 9-e figyelemre méltó nap volt a Reynolds korszakban. Mivel ez volt az első alkalom, hogy az Ajax egy rotterdami csapat, a Feyenoord ellen játszott. A mérkőzést az Ajax nyerte 2:3-ra. Legalább is a mérkőzést ilyen eredménnyel fejezték be. A Feyenoord csapata azonban panaszt nyújtott be Boas játékvezető ellen, aki szabályosnak ítélte az Ajax harmadik gólját. Míg a rotterdamiak azt állították, hogy labda nem haladt át a gólvonalon. A Labdarúgó-szövetség végül úgy döntött, hogy érvénytelennek nyilvánítják a győztes gólt. Így a végeredmény 2:2 lett. Hosszó hónapokig az Ajax tiltakozott az ítélet ellen, de hiába. Később az első szezonbeli mérkőzésükön az Ajax lett a nyertes, 2:0-ra verték meg a Feyenoord csapatát. De végül a szezon befejeztével a rotterdami csapat a második helyen végzett a tabellán, egy ponttal megelőzve az Ajax-ot. Az 1922. október 9-én keletkezett rivalizálás sohasem ér véget.
A második világháború előtti Ajax - és a Holland válogatott - leghíresebb játékosa kétségtelenül Wim Anderiesen Sr. volt. Ő egyAmszterdamban született középpályás volt, aki 1925-től egészen 1940-ig játszott a csapatban. E 15 szezon alatt összesen 249 bajnoki meccsen vett részt a csapatban és összesen 46 mérkőzést játszott az Oranje színeiben. A válogatottság számát tekintve, ő tartotta a háború előtti rekordot. Vele, mint az egyik főszereplővel, az Ajax megteremtette a kiváló hírnevét Hollandián belül és kívül is. De nem tudta megőrizni az első igazi mérkőzésén ezt, egy igazi európai topcsapat ellen. Ez a mérkőzés igazi katasztrófával végződött. Az ellenfél az osztrák Rapid Wien csapata volt. A nagy baj az lett, hogy az Ajax túlságosan alábecsülte ez ellenfelét. És főleg ez miatt a bécsi Rapid 16:2-re verte meg az amszterdami egyesületet. Ez az eddigi legmegalázóbb veresége a klubnak a történetük során.
A háború és a zsidók[szerkesztés]
Az Ajax második világháború alatti történetét, Eddy Hamel történetét (az első amerikai, aki valaha is játszott az Ajax-ban) és az Ajax sokat emlegetett hírnevét - mint a ”Zsidó klub” – egy könyvben írták le. A könyv címe: Ajax, De Joden, Nederland. Szerzője Simon Kuper.
1950-1965: Profizmus és az Európai játékok[szerkesztés]
Játék a pénzért[szerkesztés]
Az Ajax történetének ötödik évtizede szomorú eseményekkel kezdődött. A megszállt Európában az éhség, a szenvedés és az elnyomás uralkodott. Bár a sportélet a háborús évek alatt sem szűnt meg, a futball fontossága háttérbe szorult. 1950. nyarán a klub a fennállásának 50. évfordulóját ünnepelte. Ekkor történt valami, ami örökre változást hozott az Ajax-nál. A háború utáni években Cor van der Hart – holland védő - volt az egyik kulcsjátékosa a csapatnak. 1950-ben azonban szerződést kötött a francia Olympique Lille csapattal. Ez a klub már fizetett neki a játékáért. Ezt már a francia klubok 1937-től csinálták. A következő az Ajax akkori csapatkapitánya Joop Stoffelen volt. Ő ugyancsak egy francia klubhoz, a Racing Paris-hoz szerződött. Egy szempillantás alatt, szinte az egész holland válogatott külföldön játszott, pénzért.
A labdarúgó-szövetség – amely a királyi jelzőt is hozzárakta a nevéhez, így mostantól a KNVB rövidítést használták – beismerte, hogy tenniük kell valamit azért, hogy megállítsák végre a sorozatos eligazolást. De ki fizetne egy játékért vasárnap délután?
Az utóbbi évek vitája az 1954-1955-ös szezonban érte el a csúcspontját. A holland labdarúgás a káosz peremén himbálózott. A klubok a profi foci támogatásával megalapították a Holland Hivatásos Labdarúgó Szövetséget (NBVB). Az Ajax úgy gondolta, hogy még nincsenek készen erre.
De mivel a KNVB már követelte a hivatalos nyilatkozatot, 1954. július 15-én megtartották talán a legviharosabb általános taggyűlést a klub történetében. A bizottság egyhangúlag a fizetés ellen volt. De azoknak a tagoknak a többsége felülbírálta a döntést, akik hittek abban, hogy szükség volt a profizmusra azért, hogy az élen maradhassanak a hazai labdarúgásban és különösen, a nemzetközi labdarúgásban is.
Eredivisie és a "Mister Ajax"[szerkesztés]
A KNVB és az NBVB közötti tárgyalások kezdetben sikertelenek voltak, és ezért két külön liga indult 1954. szeptemberében. Novemberben végül létrejött egy megállapodás, a két ligát leállították és ezekután összekombinálták őket. Így a holland labdarúgás félprofivá vált.
Az elsőosztályú holland labdarúgás még fel volt osztva több regionális bajnokságra. A KNVB és az NBVB megállapodása után az 1956-1957-es szezonban elindították az új profi nemzeti bajnokságot, amely az "Eredivisie" ("Division Becsületrend") nevet kapta. A következő évtizedekre az Eredivisie alaphangját az Ajax adta meg, mivel ők nyerték meg az első hivatalosan is kiírt bajnokságot. Az Ajax-nak ez volt a 9. országos bajnoki címe.
Ezzel a szezonnal kezdődött Jesaia Swart pályafutása is. Ő egy jobbszélső volt és az amszterdamiak között "Sjakie" néven volt ismert. Ő lett végül a ”Mister Ajax”. Egyetlen játékos sem játszott többet az Ajax csapatában mint Sjaak Swart. 603 hivatalos mérkőzést játszott 1956 és 1973 között, amelyen 228 gólt lőtt.
Európai-kupamérkőzések[szerkesztés]
A profi labdarúgás lett a szabvány egész Európában. Ez a jelenség egy új dolog elindítását hozta. Elindították az Európa Kupát. Itt a nemzeti bajnokok játszottak egymás ellen a végső győzelemért. Mivel az első Eredivisie győztes az Ajax volt, így ők vettek részt az első kiírásban. 1957. november 20-án debütáltak Karl-Marx Stadt (jelenlegi nevén Aue) városában az egykori Kelet-Németországban, az SC Wismut csapata ellen. Idegenben 1:3-ra győztek, majd Amszterdamban 1:0-ra győztek a hazaiak. A második fordulóban az Ajax Magyarországra látogatott, ahol a Vasas Budapest csapata túl erősnek bizonyult, így az Ajax - elég nagy különbségű - 4:0-s vereséget szenvedett.
Majdnem kiesett[szerkesztés]
Az Ajax számára az 1960-as évek első fele úgynevezett ”vihar előtti csend” volt. Annak ellenére, hogy a csapat megszerezte az első szerény nemzetközi sikerét: az 1961-1962-es szezonban megnyerték az Intertotó-kupa első kiírását az ”örök rivális” Feyenoord ellen. Mindazonáltal, az Ajax lassacskán leesett az Eredivisie tetejéről. Az 1962-1963-as szezon során, az Ajax-nak csak a 2. helyen sikerült befejeznie a bajnokságot. De egy évvel később már csak az 5. helyen végeztek. A következő szezonban viszont még rosszabb helyen végeztek. A csapat majdnem kiesett, mivel 16 csapat közül csak a 13. helyen fejezték be a bajnokságot.
Ironikus, hogy az Ajax eddigi legrosszabb szezonjában lehetett látni két férfit, akik később élő legendákká váltak. 1964. október 24-én egy 17 éves gyerek debütált a csapatban. A játékos a GVAV elleni 3:1-re elvesztett első mérkőzésén be is talált. Ez a játékos a későbbi 3-szoros aranylabdás Johan Cruyff volt. A profizmus bevezetése óta ekkor kapott ki a csapat a legnagyobb arányban, a Feyenoord-tól 9:4-re. Az edző, aki felajánlotta Cruyff-nak az első esélyt, az angol Vic Buckingham volt. De ő lemondott 1965. januárjában a sok rosszul sikerült szezon miatt. Vele együtt a csapat elnöke is távozott. Helyette jött Jaap van Praag. Ő rögtön kinevezte edzőnek a csapat egykori játékosát Rinus Michels-t, akinek a segítségével a csapat először ért fel a csúcsra. Rinus Michels irányításával kezdődött el a "Golden Ajax" építése.
1966-1970: Út a dicsőség felé[szerkesztés]
A "ködös mérkőzés"[szerkesztés]
A "ködös mérkőzés" az egyik kifejezés amiről öreg és fiatal Ajax-drukkerek sokáig tudnak beszélni. A ”ködös játék” után eljött az első alkalom, amikor lehetett tudni, hogy kis idő múlva az Ajax jobb lesz, mint Európa többi legjobb csapata. Ebben az időben az Ajax egy fiatal, sajátnevelésű csapattal lett a legjobb a világon. A "köd játék" legendássá vált.
1966. december 7-én az Ajax az FC Liverpool csapata ellen játszott a Bajnokcsapatok Európa-kupája második fordulójában de az amszterdami Olimpiai Stadionban levő 55.722 ember nem látott semmit. Sűrű köd volt a holland fővárosban. A pályán alig lehetett látni a többieket. Az olasz bíró, Antonio Sbardella ennek ellenére levezette a mérkőzést. Ez a döntés a hollandoknak kedvezett, mivel legyőzték az angol bajnokot. A bíró állította, hogy látta az összes gólt.
Az Ajax nagyon jó volt. Miután az első félidőben már négy gólt szereztek, a végső eredmény 5:1 lett. Amszterdam városa tudta, hogy csapata már kész a nagy időkre.
Legalábbis ez az, amit a legenda mond. A tények? Nos ebben a szezonban még nem sikerült a nagy áttörés. A következő fordulóban a Dukla Prága csapata kiejtette az Ajax-ot. De ez a szezon nem erről lett ”emlékezetes” a csapat körében. Mindenki csak a "köd játékra" emlékszik. Arra ami a korai előjátéka volt a ”Arany Ajax-nak”.
Még nem teljesen kész[szerkesztés]
Johan Cruyff támadó, Piet Keizer balszélső, a védők Barry Hulshoff,Ruud Krol és Wim Suurbier, Gerrie Mühren középpályás az 1960-as évek második felében debütáltak a csapatban. Rinus Michels első teljes szezonjában a táblázat tetejére vezette fel a csapatot. Ugyanez sikerült a következő két szezonban is. A következő lépésnek azt szánta volna, hogy első holland csapatként megnyerjék a Bajnokcsapatok Európa-kupáját.
1969. májusában sikerült az Ajax-nak bekerülni az első BEK-döntőjükbe. Az FC Nürnberg, a Fenerbahce, az 1960-as években nagy időt megélő Benfica és a Spartak Trnava csapatait ejtették ki. De végül bebizonyosodott, hogy a döntőbeli ellenfelük – az AC Milan - azonban még egy más kaliberű csapat volt. Ezer amszterdami utazott el Madridba, a Bernabeu Stadionba. Látták, hogy csapatuk naivan belesétál az olaszok "catenaccio" nevű csapdájába. Az AC Milan-nál Piereno Prati három gólt lőtt és csapattársa Angelo Sormani pedig egyet, míg az Ajax-nál pedig csak Velibor Vasovic volt eredményes. A hollandok legyőzése gyerekjáték volt az olaszoknak és a döntőt meg is nyerték 4:1 arányban.
Ami nem sikerült az Ajax-nak, az a következő szezonban sikerült egy másik holland csapatnak. Az 1968-1969-es szezonban a nagy rivális Feyenoord lett a bajnok. Így ők indultak a BEK-ben. Már a második fordulóban kiejtették a címvédő AC Milant és meg sem álltak a döntőig. Ahol a Celtic Glasgow lett az ellenfelük. Hosszabbítás után sikerült is legyőzniük a skótokat és így - első holland csapatként - meg is kaparintották Európa legrangosabb trófeáját.
1971-1973: A "Golden Ajax"[szerkesztés]
Az első győzelem[szerkesztés]
Rinus "Generális" Michels munkája a 70-es évek elejére érett be. Az Ajax új, minden eddiginél félelmetesebb taktikával lepte meg a világot, megszületett a "totális futball". A korszak legjobb csapatai még - az olasz Internazionale által tökélyre fejlesztett - a "catenacciot" próbálták játszani. Mindenki a biztonságos védekezésre és a gyors kontrákra épített, amikor az Ajax már a gólokban gazdag, látványos támadójátékot, az egészpályás letámadást helyezte előtérbe. A stílus két fõ jellemzője a rengeteg futásra épülő, fegyelmezett csapatmunka és a gyors, hajszálpontos, sokpasszos, egyérintős játék volt. Az Ajax-nak nyernie kellett 1971. június 2-án, Londonban a Wembley Stadionban. Az, hogy ez volt a tét egy nagy megtiszteltetés volt az Ajax Amsterdam csapatának. A két évvel korábbi vesztes döntő miatt még a Feyenoord volt az egyetlen holland BEK-győztes csapat. Az Ajax csapatán óriási volt a nyomás.
De mint végül kiderült, kibírták a nyomást. Az Ajax lerohanta a Panathinaikosz-t 90 percen keresztül és ennek meg is lett az eredménye. Már a mérkőzés elején Dick van Dijk góljával megszerezték a vezetést, és a második gólt pedig a középpályás Arie Haan lőtte be. Így 2-0 lett az eredmény, és a csapat megszerezte története eddigi legnagyobb sikerét. A következő napon a kupa már az amszterdami Leidseplein-en volt kiállítva, amit hatalmas rajongói tömeg vett körül.
A diadal után Rinus Michels edző elhagyta a klubot az FC Barcelona kérésére, de a csapatnál töltött sokéves, sikeres munka meghozta a gyümölcsét és az Ajax lett a legjobb csapat a világon nélküle is. Utódja, a romániai magyar Kovács István lett. A helyzete irigylésre méltó volt. A feladata nem volt nehéz és könnyen aratta le a babérokat Michels erőfeszítéseinek köszönhetően. Két holland bajnokságot, egy holland kupát, két BEK-et, egy Európai Szuperkupát és egy Világkupát nyert.
Az 1971-1972 szezon lett a legsikeresebb az Ajax "100 éves történetében", mivel ebben a szezonban 5 kupát nyertek meg. Ebben az szezonban, amelyben - ironikus módon – a rotterdami De Kuip stadionban játszották a legjelentősebb mérkőzéseiket. Az Ajax ebben az idényben a nagy rivális Feyenoord csapatára - április 15-én - nagy arányú 1:5-ös vereséget mért Rotterdamban. Ez volt az eddigi egyetlen olyan mérkőzésük, amikor az Ajax csapata hatalmas éljenzést kapott a Feyenoord szurkolóitól.
Egy jó hónappal később, az Ajax megnyerte a második egymást követő Bajnokcsapatok Európa-kupáját a Feyenoord stadionjában, amely tele volt amszterdamiakkal ezen a mérkőzésen. Rotterdam városa nem akart tudni a győzelemről. A Dynamo Dresden, Olympique Marseille, Arsenal, és a Benifca legyőzése után már csak egy csapat állta útját a sikernek, de csak ideiglenesen. A döntőben az Internazionale volt az ellenfél. De Johan Cruyff két góljával az Ajax ezt a döntőt is megnyerte 2:0-ra. Sok ember még mindig név szerint emlékszik az 1971-72-es keret összeállítására (zárójelben az állandó mezszámok):
|
|
Az első Világkupa megnyerése[szerkesztés]
A Vitesse Arnhem csapatát érte az a "kétes megtiszteltetés", hogy ők lettek az a csapat aki ellen az Ajax elkönyvelte a valaha elért eddigi legnagyobb profi bajnoki győzelmét, amely 12:1 lett. Ezen a mérkőzésen Johan Cruyff négy gólt lőtt, és "Johan a második" becenévvel illetett Johan Neeskens három találattal segítette csapatát. A második egymást követő BEK-győzelmet követte egy évvel később a harmadik.
A Belgrádban lejátszott döntőben egy újabb olasz együttes, a Juventus volt az ellenfél. A mérkőzést Johnny Rep góljával 1:0-ra megnyerték a hollandok. A siker áldozatai a következő klubok voltak: CSKA Szofia, Bayern München és a Real Madrid, akik nem tudták tartani a lépést egy legendás mérkőzésen a Bernabeu-ban az Ajax-al. A spanyolokon kívül a Bayern München csapata sem tudta felvenni a versenyt az Ajax-al. Nem tudták áttörni a védelmet, a középpályásokkal szemben is alulmaradtak és nem tudtak mit csinálni a nagyon gyors holland támadókkal.
1972-ben létrehoztak egy új kupát, az Európai Szuperkupát. A kupa elhódításáért két győztes csapat vívott meg egymás ellen. Ezek az előző szezon Bajnokcsapatok Európa-kupájának és a Kupagyőztesek Európa-kupájának a győztesei voltak. Az első évben még csak félig volt hivatalos ez a mérkőzés. Az első döntőt az Ajax a skót Glasgow Rangers csapata ellen játszotta. Mindkét mérkőzést a hollandok nyerték meg, így az övék lett az első kupa.
Még egy nagy dolog hiányzott a trófeák gyűjteményéből. Ez a Világkupa volt. Ebben az időben még ez is csak félig volt hivatalos. Ezért is két csapat küzdött meg egymás ellen. Az európai (BEK-győztes) és a dél-amerikai (Libertadores-kupa-győztes) bajnok. A döntő oda-visszavágós alapon működött, 1980-tól viszont csak egy mérkőzésből állt. Ezt a mérkőzést Tokióban rendezték meg.
Az 1970-es években többször (szám szerint 8-szor) lépett vissza európai csapat a Világkupadöntőjétől. Ekkor a vesztes csapat képviselte Európát. Ennek több oka is volt. A dél-amerikai csapatok nagyon durván játszottak, az időpontegyeztetési nehézségek és a kupa még nem túl kiemelkedő presztizse. Ezért az európai csapatok nem akarták kockáztatni a játékosaik egészségét. Az Ajax első alkalommal, 1971-ben ezért lemondta a döntőt. De 1972-ben úgy döntöttek, hogy megpróbálják. Az első mérkőzésen – Argentínában - Johan Cruyff öt perc után már vezetéshez is juttatta a csapatát az Independiente csapata ellen. De 20 perc után egy brutális szerelés miatt le kellett őt cserélni. A mérkőzés vége 1:1 lett. Kiderült, hogy a "tiszta" labdarúgás erősebbnek bizonyult mint az a durva foci, amit az argentinok játszottak. A visszavágón az Ajax esélyt sem adott az Independiente csapatának és a mérkőzést 3:0-ra megnyerték. A mérkőzés kiemelkedő csillaga, Johnny Rep duplázott a mérkőzésen, és a csapat megnyerte az egyetlen trófeát ami még hiányzott nekik.
A "Kivonulás", ami hagyománnyá vált[szerkesztés]
Nagyon lassan, de elérkezett. Kezdtek megjelenni az első, elkerülhetetlen jelei a tehetségek elvándorlásának.
Az Ajax sok éven keresztül kibérelte magának "Európa trónját". Ezért már érett az idő, hogy klubok is felfigyeljenek a csapat nagyon jó játékosaira. Külföldi klubok - a nagyobb országokból, a nagyobb pénzzel rendelkezőek, a nagyobb stadionban játszók és az erősebb ligákban szereplők – kezdték elcsábíttatni az Ajax legjobb játékosait.
Nem volt meglepetés, hogy Johan Cruyff volt az első aki elment. 1973-ban az FC Barcelona-ba szerződött, így ismét egy csapatban volt a korábbi edzőjével, Rinus Michels-el. A többi kulcsjátékos később hagyta el a klubot: 1974-ben Neeskens és Arnold Mühren, 1975-ben a Blankenburg-Arie Haan-Johnny Rep trió, 1976-ban pedig Gerrie Mühren. Az 1971-1973-as korszak volt az első időszak amikor az Ajax hatalmas nemzetközi sikereket aratott, de nem az utolsó. De ettől fogva, az Ajax is megtanulta, hogy "aki minél magasabbra mászik, az annál nagyobbat is esik".
1974 - 1985: A sötét évek és a "Bolygó Hollandi"[szerkesztés]
Tanulás a "vereség művészetéből"[szerkesztés]
Jan Mulder, a makacs balszélső, és ma már cinikus televíziós személyiség, egyszer azt írta a "de Volkskrant" nevű újságban: "Én része voltam annak a generációnak, amely megtanította az Ajax csapatát, hogyan kell veszíteni."
Mulder 1973-ban csatlakozott az Ajax-hoz. Ő nem több mint 4 mérkőzést játszott csak az első szezonban. Abban évben, amelyben az Ajax megnyerte a harmadik Európa-kupáját. Tudta, hogy milyen a dicsőség íze, de a karrierje az amszterdami csapatnál igazából az 1973-1974 szezonban kezdődött. Akkor amikor az Ajax már kezdett összeomlani, a sok eligazolás miatt. Johan Cruyff már elment és az FC Barcelona már "húzogatta" Johan Neeskens pólójának ujját is.
A holland labdarúgás - talán - eddigi legjobb generációjának sikertörténete a müncheni Olympia Stadionban kezdődött . Az egész világ arra várt, hogy Johan Cruyff és társai megszerezzék a VB-trófeát. Rinus Michels volt megbízva azzal a feladattal, hogy megtanítsa az Oranje-val a "totális futballt", amelyet már sikeresen megtett az Ajax-al is.
Az 1974-es Oranje-nek egy piros-fehér "gerince" volt. Az egész válogatott az Ajax csapatára épült. Senki sem tudta tartani Johan Cruyff-t, hogy a holland álmot valóra váltsa. A döntőben a házigazdák - Nyugat-Németország – ellen játszottak. Mindössze egy perc telt el a mérkőzésből amikor Johan Cruyff szólóját követően az egyik német játékos szabálytalkodott vele szemben a tizenhatoson belül. A megítélt büntetőt Johan Neeskens értékesítette. Hollandiaa jó úton haladt, hogy megszerezze a győzelmet. De a mérkőzés lefújásakor már a hazaiak vezettek 2:1-re és így nem sikerült valóra váltani az álmot. Megvolt rá 4 év múlva is az esély de akkor sem sikerült, mivel a döntőben – ahogy 4 évvel ezelőtt – a házigazdák, Argentína győzte le az Oranje-t. Az első igazi sikerre 1988-ig kellett várnia Hollandiának.
Nincs jövő, a huliganizmus születése[szerkesztés]
Az Ajax 1973-ban nyert még egy Európai Szuperkupát az AC Milannal szemben. A döntő első mérkőzésén Milánóban még az olaszok nyertek 1:0-ra de a visszavágón már az Ajax 6:0-ra győzte le ellenfelét. De ebben a szezonban csak a 3. helyet szerezték meg a bajnokságban és 1975-ben és 1976-ban is csak ezt a helyet tudták megszerezni. Ezekután elkezdődött az úgynevezett "sötét korszak", amiben valamennyire nem csak a labdarúgás volt érintett. A világgazdaság 1973-ban összeomlott a széles körben elterjedt pesszimizmus következtében. 1976-ban egy zenei punk csoportnak a "Nincs jövő" volt a mottója.
A labdarúgásnak volt egy saját punk mozgalma, amelyet egy meglehetősen műveletlen ír család után neveztek el Hooligan-nek. Az első alkalommal a De Meer stadionban mutatta meg az igazi arcát a huliganizmus, amikor egy csoport FC Utrecht szurkoló átmászta a stadion kerítéseit, átmentek a pályán és megtámadták az amszterdami ellenségeiket. Kerékpárláncokat használtak fegyverként.
A "támogató felek" elkezdtek felbukkanni a nagyobb holland városokban is. Amszterdam városa is megnevezett egyet-egyet saját kerületei után a De Meer stadionban. Azt állapították meg, hogy minden Ajax mérkőzésen a hangulat néha pozitív, néha pedig kevésbé kedvező módon alakul. A vita soha nem ér véget, de elmondhatjuk, hogy a holland labdarúgás nem lett békésebb az "F-Side" születése után sem.
Dán invázió[szerkesztés]
Ebben az időszakban új nagy játékosai lettek a csapatnak és ezáltal új hősök játszottak a De Meer stadionban. Ilyenek voltak például a jobbszélső Tscheu-La Ling és az alacsony balszélső Simon Tahamata. A csapat nyert is velük több címet, 3 bajnokságot (1977, 1979 és 1980) és 1 kupát (1979). Az Ajax szurkolói ekkor hozzá voltak szokva, hogy csapatuk Európa egyik legjobbja volt. A "sötét időszak" (1974-1986) közötti valóság azonban fájdalmasan bizonyította, hogy a hatalmas Ajax Amsterdam már nem volt egy nemzetközi szuperhatalom. Ebben az időben a legjobb nemzetközi eredményt az 1979/1980-as szezonban érte el a csapat. Ekkor a Bajnokcsapatok Európa Kupájában eljutottak a negyeddöntőig. De az itteni ellenfél, az angol Nottingham Forest csapata viszont túl erősnek bizonyult, így az Ajax-nak nem sikerült bejutnia az elődöntőbe.
Időközben, a nemzetközi labdarúgás fejlesztése és átviteli rendszere a halálát okozta a hagyományos "klub ember" kifejezésnek. A kifejezésnek, ami azáltal jött létre, hogy néhány játékos az egész karrierjét egy klubban töltötte. A labdarúgók lettek a saját karrierjük építői, amely arra "kényszerítette" az Ajax-ot, hogy kevesebb holland labdarúgója lett. Ekkor az Ajax a tehetségek utáni kutatását Dániára, az akkori egyik legolcsóbb labdarúgó nemzetre összpontosította. Az első ilyen játékosok Frank Arnesen és Soren Lerby voltak akik 1975-ben kötöttek szerződést a klubbal. Utánuk, 1979-ben jött Henning Jensen és 1981-ben pedig a balszélső Jesper Olsen.
Ebben az időben az Ajax egy dologra tudott pusztán hagyatkozni, a tehetségkutatásra. Ez maradt a csapat fő forrása. Az 1980-as évek elején több nagy tehetség debütált a csapatban, akik később nagy játékosokká váltak. A védő Sonny Silooy, a középpályás Gerald Vanenburg, Frank Rijkaard, a jobb szélső John van 't Schip és a támadó Wim Kieft. De ebben az időben sokak szerint a csapat megfigyelői a 16 éves Marco van Bastent, becenevén a "Bolygó hollandit" tartották a legnagyobb tehetségnek.
Cruyff visszatért...[szerkesztés]
A pesszimizmusból lassan optimizmus lett. Különösen akkor, amikor 1981-ben Johan Cruyff újra aláírt a csapathoz. A visszatérésekor rögtön egy ragyogó gólt lőtt a De Meer-ben a Haarlem csapata elleni mérkőzésen. "Jopie", ahogy az amszterdami rajongók hívták hazatért. Visszatérése után, csapatkapitányként két bajnoki címet és két KNVB-kupát nyert vele a csapat, de a rajongók körében valójában az újabb nemzetközi siker volt a vágy.
Úgy tűnt, hogy ez az álom egyre csak távolodott. 1982 és 1986 között az Ajax ötször egymás után kiesett az európai kupák első fordulójában. A fő kérdés az volt, hogy valaha is tagja lehet-e a csapat újra az európai elitnek. Úgy látszott, hogy még Johan Cruyff sem nem tudta, hogy ez újra megtörténjen.
...és újra elment[szerkesztés]
Johan Cruyff újra elhagyta a csapatot az 1982/1983-s szezon után. "J.C. szupersztár " megtartása túl sokba került, túl gyakran is volt sérült és a csapat ez miatt döntött így. A szurkolók nagyon dühödten reagáltak erre a lépésre. Rohamrendőrség kellett ahhoz, hogy a csapat elnöke, Ton Harmsen biztonságban elhagyhassa a stadiont a felháborodott F-Side-os drukkerek miatt a szezon utolsó hazai mérkőzésén.
Abban az időben sokak szerint Cruyff a következő lépését bosszúból tette. A döntése hatalmas megdöbbenést keltett a szülővárosában. Olyat tett, amit senki sem várt tőle. Egyéves szerződést írt alá a Feyenoord csapatával. A rotterdamiak Cruyff-al a csapatban az 1983/84-es szezonban 10 év után megnyerte első bajnoki címét. 1983. szeptember 18-án volt az úgynevezett "vegyes érzelmek" napja. Az Ajax elég simán, 8:2-re legyőzte a Feyenoord csapatát melynek keretében ott volt a szeretett Cruyff.
Annak ellenére, hogy éppen a "sötét időszakában" volt a csapat, sikerült véghezvinniük egy dolgot ami a labdarúgás történelmében is fennmaradt. 1984. október 3-án az Ajax elérte az európai kupák eddigi legnagyobb győzelmét. Az UEFA-kupa első fordulójában a luxemburgi Red Boys Differdange volt az ellenfél. Az első mérkőzésen vendégcsapatként nem sikerült győznie az amszterdami klubnak és a végeredmény 0:0 lett. Az Ajax rajongói nagyon csalódottan utaztak haza. Az amszterdami mérkőzésen az Ajax 14:0-s győzelmet aratott a De Meer-ben. A csapat sztárjai is jól játszottak, Marco van Basten öt, míg Ronald Koeman három góllal járult hozzá a sikerhez.
1986 - 1988: "J.C." szupersztár[szerkesztés]
Visszatért egy "másik" Cruyff[szerkesztés]
1985 júliusában Johan Cruyff ismét visszatért az Ajax-hoz. De ekkor már nem játékosként, hanem menedzserként képviselte a csapatot. Cruyff mindenkit meglepett a döntésével. Miután edző lett, a csapatban játszó összes fiatal játékos kapott esélyt a bizonyításra. Cruyff nagyon hitt a csapatban játszó fiatalok tehetségében és - mint mindig – most is igaza lett. Az 1980-as évek első felében sikerült rengeteg nemzeti díjat nyerni, de nagyon hiányzott a nemzetközi siker. Cruyff vezetésével újra sikerült ez is.
Az 1986-os szezontól a PSV Eindhoven szinte verhetetlen volt. Egymás után négy bajnoki címet nyert meg. De ezek nem fogták meg Cruyff-ot abban, hogy "halhatatlanná" váljon. Rögtön az első szezonjában megnyerte a csapattal a KNVB-kupát, legyőzve a döntőben az RBC Roosendaal csapatát. Így jogosultak lettek a Kupagyőztesek Európa-kupája 1986-87-es szezonjában való indulásra.
Egy új európai trófea elnyerése[szerkesztés]
Az első két fordulóban a Bursaspor (Törökország) és az Olympiakos Pireus F.C. (Görögország) csapatai voltak az ellenfelek. Nem volt gond a továbbjutás. A negyeddöntőben a svég Malmö FF csapata volt az ellenfél. Az első mérkőzésen a svédek nehezen de legyőzték a hollandokat, a visszavágón viszont már az Ajax volt fölényben és tovább is jutott. Következett az elődöntő. Az Ajax már elfelejtette milyen érzés játszani az ilyen mérkőzéseken. Az Ajax új fiatal generációja legyőzte a spanyol kupagyőztes Real Zaragozát a saját stadionjában 2:3-ra, a visszavágón pedig még nagyobb győzelmet arattak. A mérkőzés harmadik gólját Frank Rijkaard szerezte az utolsó pillanatban, ezután a kerítés összeomlott és az Ajax rajongók berontottak a pályára, hogy megünnepeljék a döntőbe jutást. Főleg a Johnny Bosman és Marco van Basten kettős nyújtott lenyűgöző teljesítményt ezeken a mérkőzéseken.
Mintegy 20.000 Ajax rajongó csatlakozott a csapathoz, hogy Görögországban élőben ünnepelhessék meg a győzelmet, ahol a kelet-német Lokomotiv Liepzig volt az utolsó akadály. A döntő kicsit unalmas volt. Az ellenfél nem okozott annyi gondot, hogy Ajax komoly bajba került volna. Marco van Basten döntötte el a mérkőzést egy fejesgóllal, így 1:0-ra győzött a holland csapat. Alig fejeződtek be Amszterdamban az ünnepségek, az AC Milan azonnal szerződést kínált fel az Ajax kapitányának. Johan Cruyff nagyon sajnálta de a csatár aláírt az olaszokhoz. Marco Van Basten az utolsó Ajax mérkőzésén két gólt szerzett a KNVB-kupa 1986-87-es döntőjében. Ezen a mérkőzésen az FC Den Haag ellen 4:2-re győztek az amszterdamiak és megszerezték a 11. kupagyőzelmüket.
Egy újabb konfliktus Johan Cruyff-al[szerkesztés]
A KEK következő, 1987-1988-az szezonjában az Ajax könnyebben átsétált az ellenfeleken. Egyik ellenfél - Dundalk FC (Írország), HSV Hamburg (Németország), Young Boys Bern (Svájc) - sem szerzett egyetlen gólt sem az Ajax ellen. Van Basten már nem volt a csapat tagja. A védő Sonny Silooy is eligazolt az évad során a Matra Racing Paris csapatához. Röviddel ezután Frank Rijkaard is követte volt csapattársát. Ő a portugál Sporting Liszabon csapatához igazolt, ahonnan a Real Zaragoza-hoz került kölcsönbe. A távozásának főleg a Johan Cruyff-al szembeni konfliktus volt az oka. A legnagyobb "csapás" még hátra volt. A súlyosbodó konfliktus a költségvetés és az új játékosok miatt alakult ki a csapat és a legendás játékos között. 1988. január 4-én Johan Cruyff lemondott.
Miután Cruyff lemondott, a Barry Hulshoff, Spitz Kohn és Bobby Haarms hármas vette át a csapat irányítását. Ez a hármas elérte, hogy a csapat bejusson a második KEK-döntőjébe, amit Strasbourgban rendeztek meg. Az ellenfél a belga KV Mechelen csapata volt. A belgák edzője az egykori Ajax edző, Aad de Mos volt. A mérkőzés nem kezdődött nagyon jól, mivel a 10. percben Danny Blind piros lapot kapott. A védő nemzetközi karrierje nem indult valami szerencsésen, mert az egy évvel azelőtti döntőn Athénban még csak nem is játszhatott. Még a döntő előtti napon kificamította a bokáját. Annak ellenére, hogy az Ajax csapata volt fölényben, az egész mérkőzésen a KV Mechelen holland csatára Piet den Boer góljával a belga csapat vihette haza a trófeát. A KV Mechelen csapata nemcsak elnyerte 1988-ban a hollandok elől a Kupagyőztesek Európa-kupáját, de egy évvel később átszerződött hozzájuk Johnny Bosman, az Ajax akkori talán legjobb csatára is.
Van Basten végül megnyerte a "háborút"[szerkesztés]
A PSV-nek nagyobb szerencséje volt. Ők megnyerték az Bajnokcsapatok Európa-kupáját ugyanebben az évben. Két holland csapat egyszerre az európai döntőkben. Ez a holland labdarúgásban egy új csúcsot jelentett. Míg az 1974-es nemzedéknek nem sikerült tornát nyernie a válogatottal, az 1988-as generációnak sikerült. Az AC Milanban játszó zseniális hármas - Marco van Basten, Frank Rijkaard és Ruud Gullit – vezetésével az Oranje megnyerte a németországi Európa-bajnokságot amüncheni Olympia-i Stadionban. Az Oranje végső győzelme a Szovjetunió felett (2:0) fantasztikus volt, de az igazi győzelem a hamburgi Volkspark Stadionban volt. Ebben az elődöntőben a házigazda NSZK csapata volt az ellenfél. A lefújás előtti percekben lőtte be Marco van Basten a győztes gólt a nyugatnémet kapus, Eike Immel által védett kapuba, így 1:0-ról megfordítva a mérkőzést 1:2-re nyertek a hollandok. Van Basten pedig 5 góllal még a gólkirályi címet is megszerezte.
1988 - 1991: A csőd szélén[szerkesztés]
Nincs pénz, nincsenek játékosok[szerkesztés]
Látva a játékosok új generációját a csapatban, nem volt jó helyzetben az Ajax. Elfelejtették már, hogy jó pénzért el tudták adni a tehetségeket. Az AC Milan több mint 500.000 $-ért vette meg Marco van Basten-t. Ehhez képest Frank Rijkaard eladási ára nagyon kevés volt. Nem voltak jó játékosok, nem volt pénz. A játékosok, mint például a De Boer testvérek, Dennis Bergkamp és Bryan Roy még túl fiatalok voltak ahhoz, hogy valamelyik klub megvegye őket. Az új igazolások nem váltak be, kivéve a svéd csatárt Stefan Pettersson-t, aki lassan az egyik legnagyobb kedvencévé vált az Ajax-szurkolóknak.
A csapat német trénere, Kurt Linder úgy döntött, hogy a biztonságos játékot fogják játszani. A szélsők, John van 't Schip, Bryan Roy és Rob Witschge a kispadra kerültek, mivel a csapat a 4-4-2-es védekező rendszert vette fel. A csapat szurkolóinak nem tetszett ez a döntés. Ezt a játékot az 1988-1989-es szezonban játszották. Nagyon rosszul sikerült az idény és ekkor került bele a csapat az addigi legmélyebb pénzügyi válságába. A első hét bajnoki mérkőzésből négyet elveszetettek, olyan közepes erősségű klubokkal szemben, mint a Fortuna Sittard, PEC Zwolle vagy az RKC Waalwijk. Az edző hat hét után el is hagyta a klubot. A rossz eredmények miatt Ton Harmsen-nek, a csapat akkori elnökének nem sikerült lecsillapítani a rajongókat, nem bírta a nyomást és lemondott.
A csőd szélén[szerkesztés]
Nagy részben a csapat bizottságánák a döntései a csőd szélére sodorták a csapatot, közelebb kerültek hozzá mint addig valaha. A Költségvetési Nyomozók Osztálya (FIOD) feltárt egy-két sötét dolgot, amik Ton Harmsen vezetése alatt történtek az átutalások közben. A csapat idegesen figyelte, amint néhány munkatársat őrizetbe vettek. Az első csapatnál figyelemre méltó feltámadást lehetett észrevenni, tizenkét győzelem egymás után. De Spitz Kohn, az akkori edző sem tudott jobb helyezést elérni a szezon végén mint második hely. Semmit sem nyertek a szezonban, de viszont sok elveszett.
Új testülete lett a csapatnak. Az elnök a legendás Jaap van Praag fia, Michael van Praag lett. Mint az új elnök, a legnehezebb körülmények között kezdte meg a munkát. A csapat következő mestere egy korábbi Ajax, Real Madrid és Holland-válogatott edző, Leo Beenhakker lett. Az, akitől egy új és erősebb csapatot várt mindenki. Az eredményeken nem látszott, hogy nagy erőbedobással dolgozna. Míg Kurt Linder négy mérkőzést vesztett el az első hétből, Leo Beenhakker is három mérkőzést vesztett el az első hat bajnokiból. De ez semmi sem volt ahhoz képest ami 1989 szeptember 28-án az UEFA-Kupa első fordulójában történt a csapattal. Az Ajax elvesztette az idegenbeli mérkőzést az Austria Wien ellen Bécsben 1:0-ra. Ez még nem tűnt nagy problémának.
A durva visszavágó és az eltiltás[szerkesztés]
Eljött a visszavágó ideje a De Meer-ben. A mérkőzést az Ajax csapata nyerte meg ugyancsak 1:0-ra. De a fő cél nem jött össze. Következett a hosszabbítás. Itt pedig az Austria Wien csapata kiegyenlített és így már ők álltak továbbjutásra. Már két gól kellett ahhoz, hogy az amszterdami gárda jusson tovább, de ez már lehetetlennek tűnt. A tömeg a De Meer-ben aggódva figyelte a mérkőzést és az ideges F-Side-os huligánokat, akik majdnem lebontották a stadion egy kis részét és a kerítés egy darabját pedig bedobták a pályára. Az elkerülhetetlen megtörtént: a bécsi csapat kapusát, Franz Wohlfarth-ot eltalálta egy vasrúd a nyakán. A mérkőzésnek vége lett és vége lett az Ajax európai szereplésének is arra az évre.
Amellett, hogy kiestek a sorozatból, a jövő évben el sem indulhattak. Az Ajax jövője a következő évre egy ítéleten függött amit az UEFA hozott meg Genfben. A csapatra egy bizonyos összegű pénzbírságot róttak ki és az 1:1-es végeredményt is eltörölték, ami helyett 3:0-s Austria Wien győzelmet ítéltek. De ez még nem volt minden. A legnagyobb ítéletük az Ajax eltiltása volt az európai versenyektől a következő szezonban. És utána az első három hazai európai mérkőzésüket legalább 200 km-re kellett játszaniuk Amszterdamtól. Ezek az ítéletek nagyon megrázták a klubot anyagilag. Ezekután nagyon meg kellett dolgozni mindenért a klubnál. Az új európai siker nagyon távolinak tűnt.
"Elárult és elhagyott"[szerkesztés]
Nagyon ironikus, hogy az Ajax főleg fiatalokból - Ronald de Boer, Frank de Boer, Richard Witschge, Bryan Roy, Marciano Vink és Dennis Bergkamp - álló csapata megnyerte a bajnoki címet a következő évben, már a 23. alkalommal. 1985-óta ez lett volna az Ajax első BEK-ben való részvétele ha nem lett volna az UEFA eltillás. Ez mellett újabb szomorúság is érte a csapatot. A szurkolók kedvence, Stefan Pettersson nagyon megsérült a térdén, ami miatt több mint hat hónapot ki kellett hagynia. És a csapat edzője Leo Beenhakker, akinek a vezetésévél kezdett felépülni az új Ajax-taktika az 1990/1991-es szezon felénél, átszerződött a Real Madrid csapatához. Michael van Praag, a csapat elnöke szerint Leo Beenhakker elárulta az Ajax-ot a döntésével.
1991 - 1999: A van Gaal korszak[szerkesztés]
Louis van Gaal és egy új Ajax[szerkesztés]
Miután 1991-ben az Ajax edzője Leo Beenhakker a Real Madridhoz szerződött, a csapat irányítását ekkor Louis van Gaal vette át, a korábbi segédedző. Akárcsak Johan Cruyff, Van Gaal is rögtön jelzett a vezetőségnek, hogy azonnal megváltoztatja a csapattaktikát. Akárcsak Cruyff próbálkozását, az ő erőfeszítéseit is győzelem jutalmazta meg. Az irányítása alatt levő első szezonban a csapat bejutott az 1992-es UEFA-kupa döntőjébe. Egy izgalmas oda-visszavágós mérkőzésen az Ajax idegenben lőtt több góllal legyőzte az Torino FC csapatát. Így megszerezte története első UEFA-kupa győzelmét. Ezzel együtt a csapatnak sikerült megszereznie története során az összes nemzetközi kupát. Bár nem játszott a döntő visszavágóján az Ajax legújabb sztárja Dennis Bergkamp, de a tornán lőtt hat góljával ő lett a csapat legeredményesebb játékosa. Bergkamp az 1991-es és 1992-es szezonban is a holland bajnokság gólkirálya lett. Ennek ellenére az Ajax mindkét szezonban csak a második helyet tudta elérni a PSV mögött. Az 1993-as szezonban az Ajaxnak 1984 óta újra el kellett fogadnia, hogy csak harmadik helyen fejezik be a szezont. A bajnokságban nyújtott rossz teljesítmény ellenére a csapat megnyerte a Holland-kupát.
1993-ban Dennis Bergkamp és Wim Jonk eligazoltak a klubból, Mindketten az Internazionalehoz mentek. Miután ők ketten elhagyták a klubbot, a - csapat egyik újdonsült világsztárja - finn Jari Litmanen kapta meg a 10-es számú mezt. Ő lépett elő a csapat első számú támadó középpályásává. Ez a finn labdarúgó – a csapatnál eltöltött 7 év alatt- a világ egyik legjobb labdarúgójává lépett elő. Emellett az Ajax történetének egyik legjobb idegenlégiósának is megválasztották. Litmanent kivéve az Ajax leigazolta a nigériaia Finidi Georgeot és visszatért a csapatba az AC Milantól Frank Rijkaard is, mialatt Van Gaal építgette a jövő legjobb csapatát. A menedzsernek nem kellett sok pénzt költenie játékosokra mivel a saját nevelésű játékosok közt sok nagy tehetség volt.
Európai hegemónia 2 évig[szerkesztés]
Az 1994-1995-ös szezonban a csapat két évtized után újra visszatért a Bajnokcsapatok Európa-kupája sikerekhez. Az Ajax veretlenül jutott be a torna döntőjébe, ahol – már a csoportkörben is kétszer legyőzött – AC Milan csapatával mérkőzött meg. A bécsi finálét az Ajax csapata nyerte meg a 18 éves Patrick Kluivert 85. percben szerzett góljával. Ezzel a góllal Kluivert lett a legfiatalabb játékos aki eddig gólt lőtt Bajnokcsapatok Európa-kupája döntőben. Ezzel a győzelemmel a csapat megszerezte a 4. BEK-győzelmét. Van Gaal nagyon jól rakta össze a csapatot. Ezekben az években sokan a világ akkori legjobb klubcsapatának tartották az Ajax-ot. Ez a csapat a következő játékoskerettel nyerte meg a bécsi döntőt:
|
|
Decemberben pedig eljött a várva-várt Interkontinentális Kupa fináléja Tokióban. Az ellenfél a Libertadores-kupa győztese, a brazil Grémio csapata volt. Ez a mérkőzés büntetőpárbajban dőlt el, és ezt az Ajax csapata nyerte meg 4:3-ra. Ezek után még ebben a szezonban az Ajax-nak sikerült elhódítania az Európai Szuperkupát is. A kétfordulós fináléban a Real Zaragoza csapatát győzték le. Az első mérkőzésen – Spanyolországban – a hazaiak vezetése után az Ajax kiegyenlített. Két héttel később a visszavágón – Amszterdamban – már nagy fölényben játszott az Ajax és 4:0-s végeredménnyel legyőzték a Real Zaragoza csapatát. Így ebben a szezonban a csapatnak 5 kupát (2 hazai + 3 nemzetközi) sikerült megnyernie. Louis van Gaal-nak beérett a munkája. A győzelmek mellett a csapatot elismerték a világ legjobbjának. Megkapták az 1995-ös évre a World Soccer Magazine-től ”Az év csapata” címet is. A következő szezonban ugyanúgy a torna legnagyobb esélyeseként a csapat bejutott a fináléba. A Rómában lejátszott mérkőzésen ismét egy olasz csapat volt az ellenfél. De ebben a döntőben az 1973-as BEK-döntőbeli ellenfelük, a Juventus csapata győzött büntetőkkel és így visszavágott a 23 évvel ezelőtti vereségért.
A Bosman-szabály nagy vesztese[szerkesztés]
A következő évben történt egy esemény a nemzetközi focivilágban ami kicsit később ennek a szuper csapatnak a végét jelentette. A hanyatlás kezdetét idézte elő, mivel rövid időn belül a csapat legjobb játékosai más klubokba igazoltak el. Velük együtt az edző, Louis van Gaal is átigazolt az FC Barcelona-hoz.
Ez az esemény az úgynevezett ”Bosman - szabály” beiktatása volt. A dolog még az 1990-es évben kezdődött el. Ekkor Jean-Marc Bosman a belga Standard de Liège játékosa volt, de a francia Dunkerque csapatához szeretett volna átigazolni. A szerződése már lejárt Belgiumban, de az FC Standard csapata nem volt megelégedve az érte felajánlott összeggel. Ezzel együtt még Bosman fizetését is csökkentették. Ezek miatt ő beperelte a belga klubot „átigazolás akadályoztatása” címén. Végül már a hágai bíróság döntött az ügyben. 1995-ben a bíróság Bosmannak adott igazat. Az új szabály – másnéven Bosman-szabály – lényege az volt, hogy az Európai Uniós országokban játszó, már lejárt szerződésű játékosok szabadon átigazolhattak más klubokhoz. Ezzel együtt még olyan szabályt is bevezettek, hogy egy csapatban már nem csak három külföldi „idegenlégiós” játszhat. E két újítás bevezetése után forradalmi átalakulás vette kezdetét az európai fociban. A szabály leglényegesebb traktusa nem az volt, hogy hány idegenlégiós játszhasson egy csapatban, de a jövő szempontjából mégis ez lett a legfontosabb. Ma már mindenki természetesnek veszi, hogy a lejárt szerződésű játékos oda megy, ahova akar. Nagyon érdekes, hogy napjainkban olyasmi is megtörténhet, amire az 1990-es években még nem volt példa. Az hogy egy klub akár tizenegy külföldi idegenlégióssal is pályára léphet.
A Bosman-szabály bevezetése után az Ajax-ot két és fél éven belül szinte az összes kiemelkedő futballistájától "megszabadították". Clarence Seedorf még a Bosman-ügy lezárta előtt igazolt külföldre, de 1998 januárjáig az alábbi focisták távoztak az Ajaxtól: 1996-ban Edgar Davids, Michael Reiziger, Finidi George és Nwankwo Kanu, 1997-ben Patrick Kluivert, Marc Overmars és Winston Bogarde, 1998-ban Ronald de Boer és testvére Frank de Boer, 1999-ben Edwin van der Sar és Jari Litmanen távozott. Ugyan közülük csak Reiziger, Bogarde és Davids ment el szerződése lejártával, azaz ingyen, de a többiek távozása is szorosan összefüggött a Bosman-szabállyal. Frank Rijkaard még 1995-ben visszavonult és Danny Blind is ugyanezt tette csak kicsit később, 1999-ben. Az edző, Louis van Gaal 1997-ben hagyta el a klubot. Helyére a dán Morten Olsen jött, aki rögtön elhozta magával a dán labdarúgás egyik legnagyobbját, Michael Laudrupot.
Morten Olsen rövid időszaka[szerkesztés]
Az Ajax bajnoki címet és Holland-kupát is nyert 1998-ban, Morten Olsen első évében. Ennek a sikernek az ellenére Olsen nem válthatná fel azokat a kulcsjátékosokat akik eligazoltak a csapatból, vagy a sikeres edzőt Van Gaal-t. Olsen második évében a klubnál nagy feszültség merült fel az edző és a holland játékosok - Ronald és Frank de Boer - között, és Olsent 1998-ban részben ez miatt elküldték. 1999-ben az Ajax a 6. helyen végzett a bajnokságban, ez volt 20 éve a csapat által elért legrosszabb helyezés.
.JPG)