Péreli Zsuzsa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen S.Josh (vitalap | szerkesztései) 2021. március 23., 13:47-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól.
Péreli Zsuzsa
SzületettPéreli Zsuzsa
1947. július 8. (76 éves)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaTolcsvay László
Foglalkozásaképzőművész, kárpitművész
IskoláiIparművészeti Főiskola (1969-1974)
KitüntetéseiMunkácsy Mihály-díj (1981)
Érdemes művész (2002)
Prima-díj (2006)
Kiváló művész (2008)
Kossuth-díj (2018)
A Nemzet Művésze (2020)
A Wikimédia Commons tartalmaz Péreli Zsuzsa témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Péreli Zsuzsa (Budapest, 1947. július 8. –) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és Munkácsy Mihály-díjas magyar képzőművész, kárpitművész, érdemes és kiváló művész. Férje Tolcsvay László, Erkel Ferenc-díjas zeneszerző.

Élete

Tizennégy éves korától művészeti szabadiskolákban tanult rajzolni (a Dési Huber kör-ben, valamint a Postás Művelődési Központ-ban, ahol mestere Zilahy György festőművész volt). 1964-ben keramikus szakvizsgát tett.

A hatvanas években rendszeresen járt a tokaji művésztelepre, olajképeket, pasztelleket és grafikákat készített. Minden alkalmat megragadott, hogy festhessen. 1964-1969 között restaurátorként dolgozott a Budapesti Történeti Múzeumban. 1968-ban megismerkedett Tarján Hédi kárpitművésszel, aki megtanította szőni, előkészítve a főiskolára. Pérelit magával ragadta a technika és ezután képei már szövőszéken születtek. 1969–1974 között végezte művészeti tanulmányait az Iparművészeti Főiskolán.

1974 óta saját műtermében (otthonában) dolgozik, minden művét maga szövi. A falikárpitokon kívül, grafikákat , aquarelleket, kollázsokat, és papírmunkákat is alkot. 1977 óta kiállító művész.

1993–ban a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia levelező tagjává, 1998-ban pedig rendes tagjává választotta.

Művészete

Pérelit a különböző forrásokban többféleképpen határozzák meg: kárpitművész, textilművész, gobelinművész; ő maga leginkább a kárpitművész kifejezést használja.[1] Frank János neves művészettörténész a "gobelin szinonimájának" nevezte.[2] Nemzetközi elismertségét jelzi, hogy 2001-ben - a külföldi művészek közül elsőként - önálló tárlatot rendeztek alkotásaiból a gobelin hazájában, a franciaországi Aubussonban is.

"Újító, kísérletező törekvései mellett etikai szempontból is fontos számára a kárpitszövés hagyományainak megőrzése. Ferenczy Noémi szellemiségét követve minden munkáját maga szövi. Érzékenyen reagál a jelen problémáira, de már korai alkotói korszakától kezdve különös empátiával érezte át egy hajdanvolt aranykor emlékeit, a múlthoz kötődő városi, illetve népi kultúra tárgyi világán keresztül az egyszerű emberek sorsát."[2]

Magánélete

Férje Tolcsvay László zeneszerző.

Kiállításai

Egyéni kiállítások

Csoportos kiállítások

  • 1976: Kortárs magyar textilművészet, Gallery Vigo-Sternberg, London, Grassi Múzeum, Lipcse; Textilgrafika, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
  • 1977: Nosztalgia, Galerie Sin Paora, Párizs; Kortárs magyar textilművészet, Amos Anderson Múzeum, Helsinki
  • 1979: Textilművészet Magyarországon, Cortland Egyetem, New York; Manuál csoport, Műcsarnok, Budapest
  • 1980: VI. Fal- és Tértextil Biennále, Savaria Múzeum, Szombathely
  • 1981: Mai magyar textilművészet, Voorburg; Collegium Hungaricum, Bécs
  • 1983: Modern magyar textilművészet Franciaországban, Musée d’Art Moderne, Le Havre; Escape Pierre Cardin, Párizs; École Nationale d’Art Décoratif d’Aubusson; Galerie de la Tapisserie, Beauvais
  • 1985: Magyar gobelin, Műcsarnok, Budapest
  • 1993: Magyar gobelinek, Metropolitan Art States, Tokió; Kulturális Központ, Tournai
  • 1994: Kortárs magyar gobelin, CIDEM, Barcelona; Ipszilon Galéria, Kongresszusi Központ, Budapest; Art de Magyar, Art Glass Centre, Utrecht
  • 1996: Szövött Himnuszok, Sándor-palota (Budapest)
  • 1998: Nemzetközi Falikárpit Triennále, Központi Textilmúzeum, Lódz
  • 1999: Musée Départemental de la Tapisserie, Aubusson
  • 2000: Montmartre en Europe, Párizs
  • 2001: Ferenczy Noémi és követői, MűvészetMalom, Szentendre
  • 2003: Kötődések, Skanzen Galéria, Szentendre
  • 2004: Gondolat – vonal – rajz, Pécsi Kisgaléria
  • 2005: Gyűjtők és kincsek, Iparművészeti Múzeum
  • 2006: 2. Textilművészeti Triennálé, Szombathely; Hommage à Bartók, Párizsi Magyar Intézet
  • 2007: Manual, Ráday Galéria, Budapest
  • 2008 Szívügyek, MűvészetMalom, Szentendre; Mesterművek, Kogart Galéria, Budapest, Veszprém[3]
  • 2010 Tavaszi tárlat, Pesterzsébeti Múzeum, Budapest
  • 2010-2011 Spiritualitás a 20. századi magyar művészetben, Pálos Karmelita Kolostor, Sopronbánfalava
  • 2011 Kovács Gábor Gyűjtemény, Városi Művészeti Múzeum. Győr
  • 2017 Szőnyegmúzeum, Baku, Azerbajdzsán
  • 2018 Történetek a magyar művészet mestereitől, Astana, Kazahsztán

Főbb művei

  • Amnézia (1980)
  • 1989. Karácsony (1989-90)[4]
  • Visszajöttek a zenészek (1982)[5]
  • Himnusz (1996)[5]
  • Szegény angyal (1997)
  • Aequilibrium (2000)[6]

Díjai

Források

Külső hivatkozások

Jegyzetek

  1. ↑ Sárdi, Krisztina: Selyemmel szőtt intelmek (Magyar Hírlap) (magyar nyelven). www.magyarhirlap.hu. (Hozzáférés: 2020. november 15.)
  2. ↑ a b LÉLEKVÁNDORLÁSAIM (magyar nyelven). FERENCZY MÚZEUMI CENTRUM, 2017. november 27. (Hozzáférés: 2020. november 15.)
  3. ↑ Címlap | KOGART. www.kogart.hu. (Hozzáférés: 2020. november 15.)
  4. ↑ Péreli Zsuzsa: 1989. Karácsony (magyar nyelven). art7, 2014. december 4. (Hozzáférés: 2020. november 17.)
  5. ↑ a b Péreli Zsuzsa alkotásai (magyar nyelven). Napút Online. (Hozzáférés: 2020. november 17.)
  6. ↑ 5NET: Aequilibrium (magyar nyelven). kogart.org. (Hozzáférés: 2020. november 15.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Péreli_Zsuzsa&oldid=23707156”