Lugossy Mária

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lugossy Mária
Született1950. május 9.[1][2][3]
Budapest
Elhunyt2012. augusztus 15. (62 évesen)[4]
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaBohus Zoltán (1970–2017)
Foglalkozása
IskoláiMagyar Ipar­művészeti Főiskola (1969–1973)
KitüntetéseiMunkácsy Mihály-díj (1983)
SírhelyeFarkasréti temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Lugossy Mária témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Lugossy Mária (Budapest, 1950. május 9. – Budapest, 2012. augusztus 15.) Munkácsy Mihály-díjas magyar ötvös-, szobrász-, üvegtervező- és éremművész, érdemes művész.

Lugossy Mária
Nem található szabad kép.(?)
Lugossy Mária szobrászművész
A forradalom lángja (1956) szobor a budapesti Kossuth téren
A II. világháború áldozatainak emlékműve Székesfehérvárott
Benedek István sírja a Farkasréti temetőben

Életrajza[szerkesztés]

Lugossy Mária eredetileg ötvösnek készült, 1969–1973 között a Magyar Iparművészeti Főiskolán, az ötvös tanszéken, majd 1973–1975 között a Főiskolai Továbbképző Intézetben folytatta tanulmányait.

Már pályája kezdetén is a köztéri alkotások érdekelték leginkább, amit diplomamunkájának témája is tükröz: egy négy méteres elektronikus óra a Győri Közlekedési és Távközlési Főiskola aulájában.

Munkája mellett folyamatosan képezte magát, illetőleg oktatta művész szakmáját, módszereit. 1977–1978-ban a győri Acélszobrász szimpóziumon (Rába művek), 1982-ben a Frauenauban és Nový Borban rendezett Nemzetközi Üvegszimpóziumokon vett részt. 1984-ben Sars-Poteries-ben és a londoni Royal College of Art „Üveg és Építészet” Nemzetközi Üvegszimpóziumain, valamint az „Üveg és Szobrászat és Építészet” Nemzetközi Szimpóziumon Hergiswilben és Immenhausenben folytatott eszmecserét. 1991-ben Sars-Poteries-i Nyári Egyetemen és Château Beychevelle-ben vendégtanárként adott elő. 1994-ben ugyancsak Sars-Poteries-ben, majd 1998-ban Pilchuck-ban tartott előadás-sorozatot a Nyári Egyetemen vendégtanárként. Pályafutása során hazánkon kívül is számos díjban részesült, többek között Japánban, Angliában és az Amerikai Egyesült Államokban.

Tagságai[szerkesztés]

Társadalmi szerepvállalásai[szerkesztés]

  • 1992-ig a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége Érem Szakosztály vezetője, jelenleg a Küldöttgyűlés tagja, és a Szobrász Szakosztály vezetője.
  • Szobrász Társaság vezetője
  • 2005–2008 A Nemzeti Kulturális Alap (NKA)[6] állandó szakmai kollégiumának tagja (Képzőművészeti Szakmai Kollégium)

Művészete[szerkesztés]

Gazdag gondolatiság jellemzi művészetét, melyben az alábbi periódusokat szokták elkülöníteni, mind a téma, mind az anyagválasztás és kezelés szerint.

Pályakezdése idején, konstruktivista korszakában fémmel dolgozott, köztéri órákat, ékszereket, érmeket, kisplasztikákat készített. Köztéri óráit a gyakorlati hasznosság, a plasztikai finom megformáltság és a filozófiai tartalom hármasa jellemzi. 1975–1977 között Bohus Zoltánnal, Csiky Tiborral, Nádler Istvánnal, Harasztÿ Istvánnal és másokkal részt vett a Győri Vagon- és Gépgyárban szervezett szobrászati művésztelep létrehozásában. Céljuk az építészekkel együttműködve a városképben átszervezni az emberi környezetet, a közterek funkcióját információs plasztikákkal bővíteni. Terveket készítettek a győri és a kispesti városkép átalakítására. (Ez azonban nem valósult meg).

Harmonikus, ugyanakkor letisztult formavilágú érmei hozzájárultak a műfaj megújulásához. Krómacél kisplasztikái a geometrikus absztrakció jegyében készülnek felhasználva az ipari eszközöket, az ebből adódó formaalakítási lehetőségeket.

Később új anyagokat is bevont a művészi megformálásba: a fémet eleinte plexivel, ásványokkal, majd optikai üveggel kombinálja. A szervetlen, tisztán geometrikus és a szerves, természeti, burjánzó formák kettőssége, hangsúlyozva a különböző szintű kidolgozottsággal, többértelmű gondolati tartalmat hordoz. Ennek a gondolati sornak egyik leglátványosabb állomása a Gyorsuló tér című nagyméretű installáció volt (1981, Dorottya Galéria).[7]

A kozmikus látomás után az élet keletkezése vált az 1980-as évek elejétől induló alkotói periódus témájává. Sajátos világképben az Őstenger, Őskövület hasadékai, Ősanya nyer megfogalmazást, amelyek magukban hordozzák az életet. Ekkor ragasztott, polírozott és homokfúvott síküveg lapokkal dolgozott. A geometriai formában (gúlában, lencsében) megjelenik az életet szimbolizáló belesüllyesztett kisebb motívum (üveglencse, higany, acélgolyó, a későbbiekben bronzfigura), mely a művészetet jelképező zárvány megfelelője. A magasabb rendű életet az üvegtömbbe süllyesztett, bronzból készült torzóra emlékeztető formák előlegezik meg. Majd figurák, emberi testek, fejek, bronz-, ill. vasöntvények kerülnek a szabályos mértani testbe, amelyet burjánzó, matt felületű matéria vesz körül (Minden idők áldozatai, Kristály-éjszaka stb.).[8]

A legújabb művekben egyre nagyobb szerepet kap a kő. Nagyméretű kő a mű alapteste, amelyben a kisebb üveglencse hat a kő zárványaként (Mikrokozmosz). Az üveghatású fekete gránit használata jelzi az új anyagra való áttérés folyamatosságát (Emlékmű a II. világháború székesfehérvári áldozatainak, A forradalom lángja).

2004-től ismét a legfontosabb filozófiai kérdésekhez fordult a „Jégkorszak” című, Műcsarnokban megrendezett kiállításában, mely egyben művészetének összegzése volt. Az élet keletkezése, fenntartása, s pusztulása gondolatát járta körül a 3 teremnyi installációban.[9]

Legújabb, „Napló” címmel megrendezett kiállításában a kisebb klón figurák beépülnek különböző könyv szobrokba és köztéri szobor-makettekbe.

Díjai[szerkesztés]

Kiállításai[szerkesztés]

Egyéni kiállítások[szerkesztés]

  • 1974 – Magyar Építőművészek Szövetsége (Bohus Zoltánnal és Ardai Ildikóval közösen,) Budapest
  • 1975 – Győri Ifjúsági Ház (Bohus Zoltánnal és Csiky Tiborral közösen), Győr
  • 1977 – Szoboszlói Kisgaléria (Bohus Zoltánnal közösen), Hajdúszoboszló
  • 1977 – Helikon Galéria, Budapest
  • 1977 – Egri Kisgaléria (Bohus Zoltánnal közösen), Eger
  • 1978 – József Attila Megyei Művelődési Központ (Bohus Zoltánnal közösen), Salgótarján
  • 1978 – Művelődési Központ (Bohus Zoltánnal közösen), Eger
  • 1978 – Uitz Terem (Bohus Zoltánnal közösen), Dunaújváros
  • 1979 – Vasas Galéria (Bohus Zoltánnal közösen), Diósgyőr
  • 1980 – Kék Kápolna (Deim Pállal közösen), Boglárlelle
  • 1980 – Varsói Magyar Intézet (Bohus Zoltánnal közösen), Varsó
  • 1981 – „Gyorsuló Tér” Dorottya Utcai Kiállítóterem, Budapest
  • 1982 – Fekete Sas Patika, Székesfehérvár
  • 1983 – IV.Országos Érembiennále, Lábasház, Sopron (a III. Biennále nagydíjasainak önálló kiállítása)
  • 1984 – Lobmeyr Studio, (Bohus Zoltánnal és Buczkó Györggyel közösen), Bécs
  • 1984 – Modern Hungarian Nodals (Nodals and Anti–Nodals) Goldsmiths' Hall, London
  • 1984 – Christ Church, Oxford
  • 1985 – Pécsi Galéria (Bohus Zoltánnal közösen), Pécs
  • 1985 – Kaposvári Galéria (Bohus Zoltánnal közösen), Kaposvár
  • 1985 – Heller Gallery, New York
  • 1986 – Galerie Ingrid Mensendiek, Düsseldorf
  • 1986 – Coleridge Gallery, London
  • 1986 – Galerie d'Amon, Párizs
  • 1987 – Mária Lugossy, Zoltán Bohus, Kunst im Rathaus, Fellbach
  • 1987 – Museum des 20. Jahrhunderts, Bécs
  • 1987 – Galerie Trois, Genf
  • 1988 – Üvegszobrok, Tihanyi Múzeum (Bohus Zoltánnal és Buczkó Györggyel), Tihany
  • 1989 – Lugossy Mária – EST – kiállítással, a Műcsarnok Kamaratermében, Budapest
  • 1989 – Habatat Gallery, Detroit, USA (Bohus Zoltánnal)
  • 1989 – Galerie D'Amon, Párizs
  • 1990 – Galerie L, Hamburg (Bohus Zoltánnal)
  • 1991 – Ueda Gallery, (Bohus Zoltánnal), Tokió
  • 1992 – „Zárványok” Dorottya utcai Kiállítóterem, Budapest
  • 1993 – Carpe Diem Galerie, Párizs
  • 1993 – World Economic Forum, Davos
  • 1993 – NIKI Gallery, Tokió
  • 1994 – Habatat Galleries, Detroit, (Bohus Zoltánnal)
  • 1995 – Akadémiai székfoglaló kiállítás, Fővárosi Képtár, Budapest
  • 1996 – Galerie 'L., Hamburg [Bohus Zoltánnal]
  • 1997 – Vigadó Galéria, Budapest (kat.)
  • 1997 – San Nicolo Galerie, Velence
  • 1997 – G. Rob van den Doel, Hága
  • 1998 – Városi Művészeti Múzeum Képtára [Bohus Zoltánnal], Győr
  • 2000 – Dorottya utcai Galéria, Budapest
  • 2001 – Vármúzeum, Tata
  • 2001 – Mestermű Galéria, Veszprém
  • 2001 – Frankfurti Könyvvásár, Frankfurt
  • 2001 – Vízivárosi Galéria, Budapest
  • 2002 – Üvegpiramis Galéria, Budapest
  • 2004 – Jégkorszak, Műcsarnok, Budapest
  • 2009 – Plasztika, Vízivárosi Galéria, Budapest

Csoportos kiállítások[szerkesztés]

  • 1973 – XV. Nemzetközi Triennále, Palazzo del'Arte, Milánó
  • 1975 – Jubileumi Képzőművészeti Kiállítás, Műcsarnok, Budapest
  • 1977–1985 – I-től V-ig Országos Érembiennále, Lábasház, Sopron
  • 1978 – Magyar Szobrászati Kiállítás, Műcsarnok, Budapest
  • 1979 – XV. Biennale Internazionale della Piccola Scultura, Padova
  • 1979 – Magyar Éremkiállítás, Helsinki, Stockholm
  • 1979 – FIDEM, XVIII. Kongresszus és kiállítás, Lisszabon
  • 1979 – Magyar Napok, Kortárs Képzőművészeti kiállítás, Firenze, Milánó
  • 1980 – Licht–Form–Gestalt, Kunstmuseum, Düsseldorf
  • 1980 – Nemzetközi Szobrászati Biennále, Monza
  • 1981 – Glaskunst '81, Orangerie, Kassel
  • 1981 – Művészeti Galériák Vására, Bari, Olaszország
  • 1981 – Ötvös és textilművészet, Collegium Hungaricum, Bécs
  • 1981 – Magyar Képzőművészet, Kunstmuseum, Göteborg, Stockholm: Konsthall, Malmö
  • 1982 – Országos Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
  • 1982 – Magyar Képzőművészet, Galerie Levy, Hamburg
  • 1982 – Magyar Éremkiállítás, Puskin Múzeum, Leningrád, Moszkva
  • 1982 – 12 Magyar Művész, Józsefvárosi Galéria kiállítása,
  • 1982 – San Carlo Galéria
  • 1982 – Nemzetközi Grafikai Vásár, Bilbao, Spanyolország
  • 1982 – „Az Üveg”, Vigadó Galéria, Budapest
  • 1982 – Magyar Üvegszobrászat, Suomen Lasimuseo, Riihimäki, Finnország
  • 1983 – Nemzetközi Üvegkiállítás, Valencia, Spanyolország
  • 1983 – Essener Glasgalerie, Essen
  • 1983 – Tendencias de la Escultura Hungaria Contemporanca, Salas de la Direction General (Internationales) de Bellas Artes et Archivos, Madrid
  • 1983 – Gulbekian Alapítvány, Lisszabon
  • 1983 – International Glascentrum, Hága
  • 1984 – Üvegszobrászat, Ernst Múzeum, Budapest
  • 1984 – Magyar Éremkiállítás, London, Oxford
  • 1984 – Mai magyar ékszer, Electrum Gallery, London
  • 1984 – Sculptur on in Glas, Luzern
  • 1984 – Sieben Künstler – ein material, Glas Galerie, Luzern
  • 1985 – Contemporary Visual Art in Hungary, Glasgow School of Art, Glasgow
  • 1985 – Csók István Képtár, Székesfehérvár
  • 1985 – Skulpturische Glas, Hága, Rotterdam
  • 1985 – II. Coburger Glaspreis, Veste Coburg, Coburg
  • 1985 – Künstlerinnen in Glas–Galerie aus Europe, Luzern
  • 1985 – L'art du Verre á Rouen, Musée des Beaux–Arts de Rouen
  • 1985 – World Glass Now '85, Szapporo, Japán
  • 1986 – International New Art Form, Art Fair, Chicago
  • 1986 – Exhibition of Contemporary Hungarian Sculpture, John B. Aird Gallery, Toronto
  • 1986 – III. Triennale Kleinplastik, Fellbach
  • 1986 – Le Verre au Féminin en Europe, Transparence Galerie, Brüsszel
  • 1987 – Lehrer und Schüler, Galerie Heidi Schneider, Horgen
  • 1987 – Kortárs Magyar Képzőművészet, Műcsarnok, Budapest
  • 1987 – Zeitgenössische Bildende Kunst aus Ungarn, Galerie der Künstler, München
  • 1987 – Aktuelle Ungarische Kleinplastik, Dortmund
  • 1987 – VI.Országos Érembiennále, Lábasház, Sopron
  • 1987 – VII. Budapesti Nemzetközi Kisplasztikai Kiállítás, Műcsarnok, Budapest
  • 1988 – Glaskunst aus Ungarn, Glasmuseum, Frauenau
  • 1988 – Contemporary Hungarian Glass, Hága, Maastricht
  • 1988 – Magyar Képzőművészeti Kiállítás, Aachen
  • 1988 – Les Materiaux (FRAC) Rouen
  • 1989 – 16th Annual Glass International Invitational, Habatat Galleries
  • 1989 – XXI. FIDEM, Colorado Springs, USA
  • 1989 – Expressions en Verre, Musée des Arts Décoratifs, Lausanne
  • 1989 – Le Verre Grandeur Nature, Florel des Paris
  • 1990 – The Suntory Prize '90, Suntory Museum of Art, Tokió
  • 1990 – Glass '90 in Japán, Tokió
  • 1990 – Neues Glas in Europe, Kunstmuseum, Düsseldorf
  • 1991 – A Smohay–díj 10 éve, Csók István Képtár, Székesfehérvár
  • 1991 – BIVA Biennale International du Verre d'Art Contemporain, Musée Léger, Biot
  • 1991 – 19th Annual International Glass Invitational, Habatat Galleries, Detroit, USA
  • 1991 – „Voyage Extréme” Carpe Diem Gallery, Párizs
  • 1991 – Friends of Birdyland, Carpe Diem Gallery, Párizs
  • 1992 – Nemzetközi Szobrászati Triennále, Osaka
  • 1993 – Stúdióüveg, Szentendrei Képtár, Szentendre
  • 1994 – 80-as évek - Képzőművészet, Ernst Múzeum, Budapest
  • 1994 – World Glass Now '94, Szapporo
  • 1994 – Az európai design új évszázada, Tokió
  • 1995 – Keleti inspirációk, Sándor-palota, Budapest
  • 1995 – Bartók a képzőművészetben, Zenetörténeti Múzeum, Budapest
  • 1995 – Helyzetkép/Magyar Szobrászat, Műcsarnok, Budapest
  • 1996 – In memoriam 1956, Művelődési Ház, Mosonmagyaróvár
  • 1996 – Suntory Prize '96, Suntory Museum of Art, Tokió
  • 1997 – G. A. S. Expo és konferencia, Foster White Gallery, Seattle
  • 1998 – Az üveghegyen innen és túl, Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém
  • 1998 – 1848-as emlékkiállítás, Veszprémi Egyetem, Veszprém
  • 1998 – FIDEM, Hága
  • 1998 – Monumentális szobrászat, Bryan Ohno Gallery, Seattle.
  • 2012 Régi Művésztelepi Galéria, Szentendre; Ámos Imre és a XX. század - kortárs összművészeti kiállítás
  • 2013 Dunaszerdahely, Kortárs Magyar Galéria; Pécs, Fő téri Galéria; Berlin, Collegium Hungaricum Berlin; Budapest, Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga - Ámos Imre és a XX. század - kortárs összművészeti kiállítás

Munkái közgyűjteményben[szerkesztés]

Művei (válogatás)[szerkesztés]

Köztéri művei[szerkesztés]

  • Előcsarnoki óra (diploma munka), 1973. Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola, Győr
  • Pályaudvari óra (krómacél), 1973. Balatonfüred MÁV-pályaudvar
  • 3 dombormű (krómacél), 1979. Gyógyszertári Központ, Budapest
  • Előcsarnoki óra, digitális óra (krómacél), 1980. Megyei kórház, Kecskemét
  • Emlékmű a II. világháború székesfehérvári áldozatainak (gránit), 1995. Székesfehérvár, Országzászló tér
  • Mikrokozmosz (üveg, mészkő), 1996. Zenetörténeti Múzeum kertje
  • Harang, 1995. Székesfehérvár, Városház tér
  • Forradalom lángja (fekete gránit), 1996. Budapest, Kossuth Lajos tér [1]
  • Peheia, Veszprém, Budapesti út
  • Holocaust emlékmű, 2004, Tata
  • Benedek István síremléke 1998. (Budapest, Farkasréti temető, művészparcella).

Egyéb művei[szerkesztés]

  • Menny és pokol
  • Cseppkő
  • Földrengés, 2003
  • Áttörés (krómacél, üveg), 1977.
  • Tektit 2. 1987 (Magyar Nemzeti Galéria)[2]
  • Privát univerzum (vasláda, kő, üveg), 2005.
  • Földanya, 1995
  • Mikrokozmosz (Ragasztott, csiszolt, polírozott üveg), 1999
  • Stephaneum makett, 1990-es évek [3]
  • Történelemkönyv
  • Történelemkönyv
  • A szabadság torzója, 2003 (Bohus Zoltánnal)
  • Kelet-Nyugat East-West (üveg, fa), 2006.

Publikációja[szerkesztés]

Lugossy Mária: A létezésen innen és túl In: Új Forrás, 2003. 6. szám [4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. augusztus 23.)
  2. ↑ The Fine Art Archive
  3. ↑ Artists of the World Online (német és angol nyelven). K. G. Saur Verlag, 2009
  4. ↑ RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2022. szeptember 3.)
  5. ↑ FIDEM
  6. ↑ 'Nemzeti Kulturális Alap (NKA)'. [2008. december 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. május 5.)
  7. ↑ 250x400x600 cm-es méretben egy pontba futó erővonalak mentén, a földtől egyre emelkedő magasságban, a földön szétterülő anyag fokozatosan légiesebbé válik. Az alsó részben grafitporral lefestett fa, majd feketésszürke vaslemez, alumíniumhatású rétegek és végül homokfújt üveglapok belülről megvilágítva alkotják az egyre emelkedő művet. Az erővonalak fókuszában intenzív fény jelenik meg. A mű az ősrobbanás előtti utolsó pillanatot jelképezi.
  8. ↑ E korszak induló darabja az '56-os emlékmű kompozíciója: a füstszínű üveglapokból készített fekete obeliszken a lázadás szimbólumaként egy mesterien mintázott bronz férfi felsőtest feszül, amint ki akarja magát szakítani az őt körülölelő matériából.
  9. ↑ Az első teremben türkizkék vízfelületen álltak sárga mészkő kövek üveg zárványokkal „Genezis”, „Zárvány”, „Születés”, az édenkerti állapotokat voltak hivatva bemutatni. A második teremben már a pusztulásra utalt maga az is, hogy a kék szín feketére váltott és hogy emberi töredékek jelentek meg a tardosi vörös mészkövekbe ágyazva különböző formákban. A harmadik terem az ember nélküli, rideg kővilág, a hajdan volt civilizáció diszkrét, alig észrevehető jeleivel. Tovább lépve elindult egy „Hordozható Természet” sorozat, különböző anyagok felhasználásával (fa, üveg, fém) a legkülönbözőbb méretekben.

Források[szerkesztés]

Irodalom (válogatás)[szerkesztés]

  • Bardi Terézia: Az önmagára vetülő világ, Lugossy Mária üvegszobrai. In: Új Művészet, 1991.nov. 38–41. p.
  • Borsos Mihály - Horváth György: Expositio II.- Művészek, Művek, Műtermek, Vincze Kiadó, Budapest, 2008.[5]
  • Frank János: „Charm, Irony Drama” In: The New Hungarian Quarterly, no.70. Summer. 1978.
  • Frank János: Átlátszó és áttetsző. In: Új Horizont, XVIII/3.
  • Frank János: Fivo Hungarian Sculptors at the Budapest Triennale. In: NHQ. no.109.
  • Frank János: Krómacél és zárvány. In: Budapest, havi szemle, 1985/5. 24–26. p
  • Frank János: Mária Lugossy und Zoltán Bohus (katalógus előszó), Rathaus, Fellbach.
  • Frank János: Mária Lugossy, 3. Triennale Fellbach, 1986. Kleinplastik in Ungarn katalógus, 96–97. p.
  • Frank János: „Motion, Space, Kinetics”. In: The New Hungarian Quarterly, 1982.
  • Frank János: Óracsináló szobrász. In: Élet és Irodalom, 1977 aug.6.12. p.
  • Frank János: Plaster of Paris and Paint–and Glass. In: NHQ no.97
  • Frank János: Zárványok. In: Élet és Irodalom, 1989.dec.15. 13.1.
  • Gyetvai Ágnes: Túl az üveghegyen. In: Magyar Nemzet, 1986. szept. 9.
  • Kovács Péter: Bohus, Buczkó, Lugossy. Tihanyi Múzeum (katalógus bevezető) 1988.
  • Kovalovszky Márta: Lugossy Máriáról, VI.Országos Érembiennálé (katalógus), 1983
  • Lóska Lajos: Lugossy Mária Dorottya utcai kiállítása. In: Művészet. 1981. jún.
  • Nagy Ildikó: 3 Glaskünstler aus Ungarn, Essener Glas Galerie (katalógus), 1983.
  • Németh Lajos: Lugossy Mária - Gyorsuló tér, katalógus előszó, 1981.
  • Robert, Loeffler: Mária Lugossy. Glass sculpture. In: Arts Review, London, 21. Nov. 1986.
  • Román József: Üvegvilág–világüveg. In: Élet és Tudomány, 1993/11.
  • Sinkovits Péter: Díjak és mesterek. In: Művészet, 1988/2.
  • Terence Mullaly: Between the Medal and Sculpture (katalógus bevezető), 1984.
  • Thierry Gulian–Frank János: „Enclaves” Mária Lugossy Birdyland Edition, Paris
  • Wehner Tibor: Lágyan hajló kemény ív, Lugossy Mária éremművészetéről. The Medal, London, 1992.

Filmek a művészről[szerkesztés]

  • 1978 – Párhuzamosok találkozása (rendező Csányi M., szerk.: Hárs Gy.)
  • 1993 – Genezis (szerk., rend.: Lugossy István)
  • 1997 – Mű-teremtés (szerk., rend.: S. Nagy K.).
  • 2005 – A létezés formái - Lugossy Mária (rendező: Lugossy István. Színes magyar dokumentumfilm, 26 perc).

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Commons:Category:Mária Lugossy
A Wikimédia Commons tartalmaz Lugossy Mária témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Lugossy_Mária&oldid=26758641”