Kamocsa

	Kamocsa (Komoča)
	Kamocsa - községháza
; Kamocsa címere	; Kamocsa zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Nyitrai
Járás	Érsekújvári
Rang	község
Polgármester	Lukács Imre
Irányítószám	941 21
Körzethívószám	035
Forgalmi rendszám	NZ
	Népesség
Teljes népesség	955 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	68 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	110 m
Terület	13,48 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 47° 56′ 56″, k. h. 18° 01′ 21″47.948889°N 18.022500°EKoordináták: é. sz. 47° 56′ 56″, k. h. 18° 01′ 21″47.948889°N 18.022500°E
	Kamocsa weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Kamocsa témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség
	Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2020. október 19.) ezen a változaton alapul.

Ez a szócikk Kamocsáról szól. Hasonló címmel lásd még: Récsény.

Kamocsa (szlovákul Komoča) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, az Érsekújvári járásban.

Fekvése

Kamocsa Érsekújvártól 14 km-re délnyugatra, Gútától 7 km-re északkeletre, a Vág bal partján fekszik, Ifjúságfalvával szemben. Áthalad rajta a Gútát Érsekújvárral összekötő 563-as főút. Kamocsa mellett (a falutól északra) torkollik a Vágba a Nyitra-csatorna. Közigazgatásilag délről Gúta, délkeletről Naszvad, keletről Érsekújvár, északkeletről Andód, északról Szímő, nyugatról pedig Ifjúságfalva határolja.

Története

A régészeti leletek tanúsága szerint már az újkőkorban is éltek emberek. A lengyeli kultúra településének nyomait találták itt meg. Később latén korból,^[2] római korból barbár település, valamint kora középkori telep és sírlelet került elő.^[3] Tacy dűlőben 11-13. századi telepkerámiát és cserépbogrács töredékeket is találtak.^[4]

A mai települést 1416-ban „Kamacha” néven említik először. A középkorban különböző nemesi családok birtoka volt. A 16. században a török elpusztította, de a 17. század közepén újratelepítették, és száz évvel később már 850 lakosa volt. A 15. században az Amadé és Hunyadi családoké.

1704-ben Sigbert Heister császári főparancsnok felmentette Érsekújvárt és a környező falvakkal együtt Kamocsát felégette.^[5] 1787-ben 95 házában 850 lakos élt. 1828-ban 201 házainak és 1380 lakosainak száma. Lakói főként mezőgazdasággal és kézművességgel foglalkoztak. 1848-ban 19 kézművest említenek a faluban. 1856-ban egy tűzvészben a falu teljesen leégett. 1903-ban árvíz sújtotta.

Fényes Elek geográfiai szótárában a faluról így ír: „Kamocsa magyar falu, Komárom vmegyében, fekszik lapályos sikságon a Vágh bal partján, Guttához éjszakra fél, Érsekujvártól nyugotra 2 mfldnyire. Mi a helység határát illeti, tagosztály, vagy más hiteles felmérés még itt nem levén, ezt holdakban megmondani nem lehet egyébkint, hanem hogy Kamocsa határa 38 és 1/2 régi telket tesz, mellyből urbéri föld 31 és 1/2 telek, a curialistáké pedig 7 telek. Földesuri majorság nincs. A fenemlitett határnak ismét 1/4 része szántóföld, 1/4-de legelő, 2/4-de pedig kaszálló. Szőleje nincs, több lapályos völgyeit fűzfákkal ülteti be, mellyekből minden harmadik, vagy negyedik évi áglemetélés által tüzifát elegendőt szerez. A föld minősége agyagos homok, s ezért leginkább gyökeres és kerti növények termesztetnek, minthogy a föld arra legalkalmasabb, s kevés is lévén, gazdasági szempontból legjövedelmezőbb. Termesztetik pedig különösen veres hagyma, sárga répa, petrezselyem, káposzta, dinnye s a t. Az állattenyésztés, valamint a mezei gazdálkodás is meglehetősen díszlik, hanem a Vágh folyók gyakori kiöntései miatt sokat szenved. Népessége 1340 lélek, kik közül reformált vallásu 1203, r. kath. 1, zsidó 56. Nemes 274, polgár 1010, zsidó 56. A nyelv egyedül magyar. Telkes jobbágy van 206, zsellér 7, lakó 6, kereskedő zsidó 11. Reformatusok anyaegyházán s iskoláján kivül emlitést érdemel még itt egy olajütő, mellyen keserves izzadással emberi erő tesz szert valamelly kis olajra. Jelenleg földesuraságok: gr. Hunyady József, ki szinte felét birja a helységnek; Balogh Ferencz, Halasy Eduárd, Lieszkovszky, Ghyczy, Petrics, Rozsos curialis nemes családok; Pethes, Kosa, Pollák.”^[6]

A trianoni békeszerződésig Komárom vármegye Csallóközi járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része volt. 1947–1948-ban 48 magyarországi szlovák családot telepítettek le ide az elüldözött magyarok helyére. 1952-ben újabb nagy árvíz sújtotta a községet.

Népessége

1910-ben 1760, túlnyomórészt magyar lakosa volt.

2001-ben 922 lakosából 778 magyar és 132 szlovák volt.

2011-ben 918 lakosából 689 magyar és 158 szlovák volt.

Népességszám-változás 1890-2007 között:^[7]

Év	Lakosság
1890	1749
1900	1781
1910	1760
1921	1801
1930	1723

Év	Lakosság
1950	1534
1961	1501
1970	1341
1980	1135

Év	Lakosság
1991	993
2001	922
2007	904
2011	918

Híres személyek

Itt volt egy időben prédikátor Besnyei György református bibliafordító és mátyusföldi esperes.
Itt született 1801-ben és alkotott Lukács Pál író, színész, nevelő.
Itt született 1857-ben Pethes János tanítóképző-intézeti igazgató, tanügyi író, újságíró.
Itt született 1876-ban Baranyay József újságíró, könyvtáros, helytörténész.

Nevezetességei

Református temploma 1787-ben épült a korábbi, a török által elpusztított fatemplom helyén.
A Vág-parti kemping gyakran ad otthont kulturális rendezvényeknek, fesztiváloknak (Klikkfest, Felvidéki Magyar Sziget).

Oktatás

Magyar tanítási nyelvű általános iskoláját 2002-ben szüntették meg.

Képtár

Falu bejáratánál
Falutábla
Református templom
A református templom 1819-ben épült kapuja
Református templom
Református parókia
A kamocsai Vág-part
A Vág töltése
Hagyományos stílusban épült parasztház
Kamocsai utcakép
Régi ház a faluközpontban
Modern épület a faluközpontban
Park a faluközpontban
A mezőgazdasági szövetkezet irodaháza
Mezőgazdasági szövetkezet

Jegyzetek

↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
↑ Alapi Gyula 2000: Komárom vármegye kultúrtörténetéből. Tatabánya, 7-11. Kb. 3 m mélyen csatornaásás közben vaskori cölöpépítményeket találtak.
↑ Darina Bialeková 1989 (zost.): Pramene k dejinám osídlenia Slovenska z konca 5. až z 13. storočia. Nitra, 261 No. 25/385.
↑ Alojz Habovštiak 1974: Nálezy stredovekých hlinených kotlíkov na Slovensku. Zbor. SNM LXVIII - História 14, 135 No. 21; 1931 SMSS 25, 25.
↑ Thaly Kálmán 1892: A Székesi gróf Bercsényi család III. 1703–1706. Budapest, 153; Haiczl Kálmán 1932: Érsekujvár multjából. Érsekújvár, 267.
↑ http://www.fszek.hu/digitdoc/fenyes/root/0001/0011/0118-120e.html
↑ http://www.komoca.ocu.sk/doc/zadaniekomoca.pdf^{[halott link]}

Források

Alapy Gyula 1935: A kamocsai cölöpépítmények. Nemzeti Kultura III, 55-59.
Boross Kálmán 1925: A világháború kamocsai áldozatainak emlékkönyve. Komárom.
Boross, K. 1931: A kamocsai ref. egyház történetéből. Református Egyház és Iskola, 1931. szeptember 6.
Pesty Frigyes 1888: Magyarország helynevei történeti, földrajzi és nyelvészeti tekintetben. Budapest, 149.

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Kamocsa témájú médiaállományokat.

Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1a51c02e0fdfeab92df411283c0efd8f3e0c312b-1] The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal

[2] Alapi Gyula 2000: Komárom vármegye kultúrtörténetéből. Tatabánya, 7-11. Kb. 3 m mélyen csatornaásás közben vaskori cölöpépítményeket találtak.

[3] Darina Bialeková 1989 (zost.): Pramene k dejinám osídlenia Slovenska z konca 5. až z 13. storočia. Nitra, 261 No. 25/385.

[4] Alojz Habovštiak 1974: Nálezy stredovekých hlinených kotlíkov na Slovensku. Zbor. SNM LXVIII - História 14, 135 No. 21; 1931 SMSS 25, 25.

[5] Thaly Kálmán 1892: A Székesi gróf Bercsényi család III. 1703–1706. Budapest, 153; Haiczl Kálmán 1932: Érsekujvár multjából. Érsekújvár, 267.

[6] ttp://www.fszek.hu/digitdoc/fenyes/root/0001/0011/0118-120e.html

[7] ttp://www.komoca.ocu.sk/doc/zadaniekomoca.pdf^{[halott link]}

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

Sablon:Érsekújvári járás m v sz Az Érsekújvári járás települései
Érsekújvár (Nové Zámky)
Andód (Andovce) · Bajta (Bajtava) · Bánkeszi (Bánov) · Barsbaracska (Bardoňovo) · Barsfüss (Trávnica) · Bart (Bruty) · Béla (Belá) · Bellegszencse (Podhájska) · Bény (Bíňa) · Csornok (Černík) · Csúz (Dubník) · Dögös (Rastislavice) · Ebed (Obid) · Fajkürt (Dedinka) · Fűr (Rúbaň) · Garamkövesd (Kamenica nad Hronom) · Garampáld (Pavlová) · Gyarak (Kmeťovo) · Helemba (Chľaba) · Hull (Hul) · Ipolykiskeszi (Malé Kosihy) · Ipolyszalka (Salka) · Jászfalu (Jasová) · Jattó (Jatov) · Kamocsa (Komoča) · Kéménd (Kamenín) · Kicsind (Malá nad Hronom) · Kisbaromlak (Branovo) · Kisgyarmat (Sikenička) · Kisújfalu (Nová Vieska) · Kolta (Kolta) · Komáromcsehi (Čechy) · Komáromszemere (Semerovo) · Komját (Komjatice) · Köbölkút (Gbelce) · Kőhídgyarmat (Kamenný Most) · Kürt (Strekov) · Leléd (Leľa) · Libád (Ľubá) · Mánya (Maňa) · Muzsla (Mužla) · Nagysurány (Šurany) · Nána (Nána) · Nyitramalomszeg (Lipová) · Nagykér (Veľký Kýr) · Ohaj (Dolný Ohaj) · Özdöge (Mojzesovo)· Párkány (Štúrovo) · Pozba (Pozba) · Rendve (Radava) · Sárkányfalva (Šarkan) · Szentmihályúr (Michal nad Žitavou) · Szímő (Zemné) · Szőgyén (Svodín) · Tardoskedd (Tvrdošovce) · Tótmegyer (Palárikovo) · Udvard (Dvory nad Žitavou) · Újlót (Veľké Lovce) · Valkház (Vlkas) · Zsitvabesenyő (Bešeňov) · Zsitvafödémes (Úľany nad Žitavou)