Kéklő-hegység
| Kéklő-hegység (Синяк) | |
.JPG) | |
| Besorolás | kistáj[1] |
| Nagytáj | Északkeleti-Kárpátok[1] |
| Középtáj | Vihorlát–Gutin-hegyvidék[1] |
| Magasság | 1018 m |
| Ország | Ukrajna |
| Elhelyezkedése | |
 Kéklő-hegység
Pozíció a Kárpátok térképén
| |
 é. sz. 48° 36′ 40″, k. h. 22° 52′ 16″48.61111069, 22.8711109248.611111°N 22.871111°EKoordináták: é. sz. 48° 36′ 40″, k. h. 22° 52′ 16″48.61111069, 22.8711109248.611111°N 22.871111°E | |
Kéklő-hegység
Pozíció Kárpátalja térképén
| |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kéklő-hegység témájú médiaállományokat. | |
A Kéklő-hegység vagy Szinyák (ukránul: Синяк [Szinyak]) hegység a Kárpátokban, Ukrajna területén. Az Ung és a Latorca völgye között emelkedik. Északon a Turja völgye (az Ungi-Krajnya) és a Nagy-Pinye(wd) völgye (Szolyvai-medence) választja el a Róna-havastól. Már a 16. században Kék-bércnek nevezték.[2] Közigazgatásilag Kárpátalja Ungvári és Munkácsi járásához tartozik. Legmagasabb pontja a Dunavka(wd) (1018 m). A Kéklő-hegység nevet a két világháború közötti magyarosítási hullámban kapta.[3]
Tájbeosztás[szerkesztés]
- A Kárpát–Pannon-térség természeti tájbeosztása szerint az Északkeleti-Kárpátok nagytáj, azon belül a Vihorlát–Gutin-hegyvidék középtáj részét képező kistáj.[1]
- Az Ukrajnában használt felosztás szerint az Ukrán-Kárpátokhoz (a Kárpátok Ukrajna területére eső részéhez), azon belül a Vihorlát–Gutin-hegyvidék szerkezeti egységhez tartozik.[4] Az Ung és a Viznice patak közötti részét gyakran külön egységnek tekintik Makovica néven.[4][5]
- Az Északkeleti-Kárpátokon belül a belső vonulathoz sorolható. Más felosztás szerint a Belső-Keleti-Kárpátok(wd) része.
Domborzat[szerkesztés]
A Vihorlát–Gutin-hegyvidék fiatal, középső–felső-miocén vulkáni vonulat.[6] A Kéklő-hegységet vulkáni tufák és szilárd kristályos kőzetek (andezitek, bazaltok) alkotják.[6][4] Jellemző magassága 700–900 m.[4] Legmagasabb pontja a Dunavka(wd) (1018 m), további meghatározó csúcsai a Makkos(wd) (976 m), az Antalóci-Polyána(wd) (971 m)[7] és az Obavai-kő(wd) (979 m).[2]
Két részre tagolható: nyugati része az Ung és a Sztára völgyei között található; gerince nyugat–keleti irányú, kissé ívelt hegyhát, melynek legmagasabb pontja a Makkos. Keleti része a Viznice völgyétől keletre húzódik, rövid, széles, délnyugat–északkeleti irányú gerinccel, egészen a Latorca és a Nagy-Pinye(wd) völgyéig. Itt emelkedik a Dunavka.[8]
Vízrajz[szerkesztés]
A hegység déli oldalán ered a Villye (a Sztára mellékvize), a Sztára, a Viznice és a Matejkova, melyek a Latorcába ömlenek. A Matejkova egyik jobb oldali mellékvízén található a Szkakalo-vízesés.
Turizmus[szerkesztés]
A hegységben található Kékesfüred (Szinyák) üdülőhely.
A Kéklő-hegységet érinti a 2005-ben indult Pilis–Hargita túra útvonala.[9]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d szerk.: Dr. Karátson Dávid: A Kárpát–Pannon-térség tájtagolódása (Hajdú-Moharos József–Hevesi Attila), Magyarország földje, Pannon Enciklopédia. Budapest: KERTEK 2000 Könyvkiadó / Arcanum Adatbázis. ISBN 963-85792-3-4 [1997] (1999)
- ↑ a b „Szinyák-hegység – Körkép Munkács tájékán”. Hazajáró. 126. epizód. (magyar nyelven) Hozzáférés: 2022. április 14.
- ↑ Mikesy Gábor főtanácsos, Földmérési és Távérzékelési Intézet: Különbségek a földrajzi nevek használatában határokon innen és túl / Deosebiri în utilizarea denumirilor geografice dincoace şi dincolo de graniţe / Difference in the Use of Geographical Names in Hungary and Beyond the Boundaries (magyar nyelven). VI. Földmérő Találkozó / A VI-a Conferinţă de Geodezie / 6th Conference of Geodesy, Sepsiszentgyörgy, 2005. május 19-22.. Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság, 2005. május 22. (Hozzáférés: 2022. április 8.)
- ↑ a b c d Izsák Tibor. Ukrajna természeti földrajza, Rákóczi-füzetek XXVII. (magyar nyelven). Ungvár: II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola. ISBN 978-966-7966-56-0 (2007). Hozzáférés ideje: 2021. április 5.
- ↑ Gönczy Sándor: A Szinyák-hegység (Kárpátalja) miocén vulkanizmusa, földtani és vulkanológiai környezete. PhD értekezés (magyar nyelven) pp. 3–4. Debreceni Egyetem Természettudományi Doktori Tanács Földtudományok Doktori Iskola, 2014. (Hozzáférés: 2022. április 8.)
- ↑ a b szerk.: Dr. Karátson Dávid: Hosszanti vonulatok, keresztirányú folyók (Hajdú-Moharos József), Magyarország földje, Pannon Enciklopédia. Budapest: KERTEK 2000 Könyvkiadó / Arcanum Adatbázis. ISBN 963-85792-3-4 [1997] (1999)
- ↑ Dictionary of Carpathian Toponyms (angol nyelven). SummitPost.org, 2021. (Hozzáférés: 2021. április 11.)
- ↑ Bokor József (szerk.). Szinyák-hegység, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2022. április 9.
- ↑ Pilis–Hargita túra (magyar nyelven). Pilis–Hargita túra, 2016. december 30. (Hozzáférés: 2022. április 8.)
További információk[szerkesztés]
