Erdélyi-medence

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Kárpátok felosztása:
1. Északnyugati-Kárpátok külső vonulata
2. Északnyugati-Kárpátok belső vonulatai
3. Északkeleti-Kárpátok és Keleti-Kárpátok külső vonulata, Kárpátkanyar
4. Északkeleti-Kárpátok és Keleti-Kárpátok belső vonulata
5. Déli-Kárpátok
6. Nyugati-Kárpátok
7. Erdélyi-medence és Szilágyság
8. Szerb-Kárpátok

Az Erdélyi-medence a Kárpát-medence keleti részén elterülő földrajzi tájegység. Határai a Keleti-Kárpátok, a Déli-Kárpátok, a Ruszka-havas és az Erdélyi-szigethegység. Területe megközelítőleg 35 000 km², átlagos magassága 300–600 m. Három alegységre tagolódik: Szamosmenti-hátság, Mezőség, Küküllőmenti-dombvidék.

Keletkezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kréta időszak végén és a paleocén korszak elején elkezdődött folyamatos süllyedés révén keletkezett, mialatt a szomszédos Kárpátok hegylánca felgyűrődött. Ebben a mélyedésben alakul ki egy kis mélységű, szárazföldi beltenger. Ennek a kontinentális beltengernek nem volt összeköttetése a környező tengerekkel és óceánokkal. A medence állandó süllyedése, egy kb. 5000 m vastag üledékes réteg kialakulását eredményezte.

Szerkezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Erdélyi-medence függőlegesen három, különböző egységre tagolódik: egy alsó rész, amely vetőkkel barázdált kristályos alapkőzet, erre települ a középső egység, melyet tektonikailag enyhébben tagolt szenon, paleocén és alsó miocén üledékek alkotnak, majd következik a felső egység bádeni, szarmata és pannon üledékekkel, melyeket pliocén mozgások és sófeltörések szabdaltak.

Vízrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legfontosabb folyói északon a Szamos, középső részén a Maros, amely északkelet-délnyugat irányban folyik át a medencén, délen pedig az Olt.

Városok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Erdélyi-medencében található legnagyobb városok: Kolozsvár, Nagyszeben, Marosvásárhely, Torda, Gyulafehérvár, Medgyes, Segesvár.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]